Az Orient-expressz újjászületése

A híres-nevezetes Orient-expressz ötnapos út után besiklott az Isztambulban külön számára épített célállomásra. Történt mindez több mint száz évvel azután, hogy a „királyok vonatának” nevezett szerelvény először zakatolt Párizsból a mesés Keletre. Az eredeti vonat 1997-ben vált végleg a hidegháború és a regionális instabilitás áldozatává.
A szerelvény kedden érkezett meg a legendás első útja idején, 1883-ban külön számára - valamint előkelő és nagyon gazdag utasainak - épített sirkeci állomásra, ahol ottomán katonazenekar fogadta. A felvirágozott pályaudvar ma már hátizsákos turistákhoz szokott népe némi meglepetéssel szemlélte az Orient-expressz igencsak elegáns, főleg amerikai utasait, akiket fezt viselő pincérek ugráltak körül.
A legendás vonaton utazók személyenként 4625 amerikai dollárt fizettek azért, hogy a párizsi Gare de l’Estről indulva Svájcon, az Alpokon, Ausztrián, Magyarországon, Románián és Bulgárián át jussanak el Isztambulba, ahol ma nem kevésbé vonzó az egzotikus bazár, mint 1883-ban, ha már nem is a szultán mesés birodalmában van.
A vonatot sok műfajban megörökítették, legmaradandóbban azonban alighanem Agatha Christie „Gyilkosság az Orient-expresszen” című regénye őrzi emlékét. Ám amikor a második világháború után lejárt a gazdag utazgatások ideje, a szerelvény hamar elvesztette ragyogását.
Végül, a hetvenes években már nem volt étkezőkocsija, gyakran késett órákat, sőt napokat, és elsősorban vendégmunkásokat szállított haza Jugoszláviába, Bulgáriába és Törökországba. A vonat újjáélesztése James B. Sherwood amerikai üzletember és vonatimádó nevéhez fűződik. 1977-ben egy aukción megvásárolta az eredeti vonat két hálókocsiját. Négy év alatt több régi vasúti kocsit restauráltatott, és 1982-ben elindíthatta az art deco stílusában megújult szerelvényt, amelyen piano bár is van, s az utasokat libériás stewardok szolgálják ki. Az evőeszköz francia ezüst, s a 130 utas naponta friss virágokban gyönyörködhet. Öreg gőzlokomotívját villanymozdonyra cserélték.
A vonaton egykor utazók gyakran ragadtatták magukat excentrikus tettekre: az egyik kalauz állítólag egyszer püspöknek öltözött, hogy ellenőrizze az utasok hitét, egy másik kalauz pedig egyszer a gazdag utazókkal söpörtette ki a szerelvény folyosóit, hogy ne unatkozzanak anynyira. III. Borisz bolgár király egyszer uralkodói jogával élve maga vezette a vonatot végig saját birodalmán.
A leghíresebb, de csak Agatha Christie regényében létező eset az volt, amikor egy üzletembert megöltek a vonaton, s a tettest a híres Hercule Poirot leplezte le. Most ilyesmiről nem számoltak be az utasok, de hát Poirot esete is az Isztambulból Párizsba vezető visszaúton történt... (MTI)