Megy egy sorozat, ami kivételesen nem szappanopera. A népszerű kifejezés
ugyanis a szakmai silányság, a tucattermék állandósult jelzője. Ám az RTL-klub
„Farm, ahol élünk” című filmeposzát - fogyatékosságai és nagy sorozatszáma
ellenére - nem illetheti ez a megjelölés.
A történet a múlt századvégi USA-ba kalauzolja nézőit. Sokféle Amerikát
ismerhetünk meg általában a filmekből - arról most nem is szólva, hogy a ma
látható összes mozgókép nagy része éppen amerikai eredetű - ám el kell ismerni,
a filmek jó része nem puszta kitalálás. Inkább viszszatükrözés. Színes
mozaikdarab, melyen az látható, amit a ma Amerikája gondol, érez a múltbeliről. A
Farm, ahol élünk élettere a klasszikus amerikai értékek fénykora volt, amelyek
közé azért egy csomó más is kezdett odakeveredni… Tudjuk a törikönyvekből, s
láttuk a westernekben: aranyláz és polgárháború; indiánok és feketék. Zajos és
erőszakkal terhelt határvárosok skanzenszerű westernkocsmákkal. Ugyanakkor
farmergazdaságok, s az óriás földeket többnyire családilag művelő egyszerű, de
„bibliás”, nagyon összetartó népek… A sorozat nézőiként mi éppen a
polgárháború és a rabszolga-felszabadítás után járunk.
Egy minnesotai kisváros, Walnut Grove farmercsaládjai a főszereplők, tehát az
amerikai kisember világa. Kiemelkedő történelmi hősökkel nem találkozunk,
példázatszerű helyzetekkel annál inkább.
Maga a korszak a főhős. No és a szereplőket összekötő, épp virágkorukban
megjelenített eszmények. Oly klasszikus, újvilágbelinek mondott értékek, melyek
akkorra már megszilárdultak, és fémjelezték Amerikát: a szabad, de a becsület
által mégis szabályozott vállalkozás tisztelete. A család értéke. A lakóhely és
a helyi gyülekezet mint valóban működő kisközösségek: összetartozás-érzet és
felelősségvállalás a másikért. A Biblia tekintélyének kisugárzása a polgári
élet megannyi területére.
Nincs azonban szó „elszállt”, gyermeteg naivitásról: az is a képben van, ami az
előbbieket megbontani törekszik. Ami és aki a mindenki számára kivívott személyes
szabadságot (amely az Unió megalapítói számára életfontosságú volt) a fentiekkel
épp ellentétes irányba fordítva hasznosítja.
Felbukkan tehát itt, ebben a közegben is az idegenutálat, a fajgyűlölet s az
antiszemitizmus; a pusztító pletyka és a nyers brutalitás (bár visszafogottan).
Mammonista ragadozók, körözött rablók és szerencsejátékosok lépnek színre
egy-egy epizód erejéig, de a főszereplő Ingalls családon és egész stabil
értékrendjükön átszűrve az ellentétes behatások soha nem tudnak túlságosan
nagyra nőni.
S ha van a sorozatban értékes üzenet, éppen ez az. Ingallséknél ugyanis nem egyfajta
megfoghatatlan, légből kapott „jóság” a családi tűzhely melegének forrása. A
kerítés itt sincs kolbászból, a mindennapi kenyérért, a lépésről-lépésre
gyarapodásért meg kell küzdeni. De a szilárd jellemű, működő hittel élő,
családépítő emberpár szövetsége működik.
A Biblia „hármas kötele” az, amiről itt szó van. Melyet ugyan a történelmi és a
valóságos időjárás csapásai, a betegségek meg tudnak próbálni…, de sehogy sem
tudnak szétverni. És ez az általuk megélt mikrovilág a sorozat legnagyobb vonzereje.
Amit könnyebb megoldás lenne elnagyoltan ábrázolni, sablonosan eljátszatni, csak
éppen az ábrázolt értékek veszítenének vonzerejükből.
De nincs szó hitelvesztésről. Sőt valahogy azt érezzük, hogy a cselekményhez
arcukat adó színészek talán a magánéletben is azonosulni tudnak a szerepük szerinti
karakterrel. Alakításuk nyomán rokonszenves modellként hat a nyűzsgő nagycsalád,
komolyan példaértékű a határozott és bátor, mégis melegszívű apa, az otthon
melegét fenntartani képes anya figurája.
Rengetegen nézik és szeretik őket. Mert tényleg: így is lehetne élni. És mert
nagyon kevés ma a valóságos család, ha e szónak legszebb, legteljesebb értelmére
gondolunk. A sorozat tehát a mai magyar kereskedelmi és közszolgálati médiában
nagyjából azt a magányos kivételt jelenti, ami erősíti a szabályt, a
nézettségért folyó harc szabályait.
Egy kis darab zöldellő sziget a kegyetlenül sós óceánban.