Miután Bill Clintonnak augusztus 17-én a nemzethez intézett beszédét széles
körben kritizálták, amiért túl sok negatív megjegyzést tartalmazott Kenneth Starr
ellen, és túl kevés bűnbánatot, az elnök ötször szólt a nyilvánosság előtt
Monica Lewinskyvel való viszonyáról.
Eredeti „négyperces” magyarázatába az elnök sikeresen belopott egy mondatot saját
felelősségéről, amelyet „mélységesen” bánt. De azoknak, akik a „bocsánat”
szóra vártak, még néhány hétig, Clinton írországi útjáig várniuk kellett.
Sőt, tovább is, egészen a legutóbbi elnöki mea culpáig, amely szerdán Floridában
hangzott el. Ezúttal nemcsak a szavak, hanem a hangszín is bocsánatkérő volt.
Clinton hosszú utat tett meg a nyilvános bűnbánatig. A vallomások időrendben:
Augusztus 17.: „Nem volt helyénvaló kapcsolatom Miss Lewinskyvel. Tulajdonképpen
helytelen volt. ”„...Félrevezettem az embereket, köztük a feleségemet is.
Mélységesen bánom.”
Augusztus 28.: „Lassan szakértővé kell válnom a bocsánatkérésben.”
Szeptember 2.: „Tudják, elismertem, hogy hibáztam, elmondtam, hogy ezt megbántam,
bocsánatot kértem, sok értékes időt töltöttem a családommal az elmúlt hetekben,
és megmondtam, hogy visszaállok a munkába.”
Szeptember 4.: „Nagy hibát követtem el. Ez védhetetlen, és sajnálom.”„...Nem
mondhatok ellent senkinek, aki kritizálja azt, amiről már elismertem, hogy
védhetetlen. Nincs olyan, amit Joseph Lieberman szenátor vagy bárki más kritikaként
megfogalmaz, amivel ne értenék egyet, és már magamnak is elmondtam, és nagyon
sajnálom, de nem tudok többet mondani.”
Szeptember 9. (délután): „Cserbenhagytam önöket is, és a családomat is, és
cserbenhagytam ezt az országot, de igyekszem jóvátenni. Elhatároztam, hogy soha
többet nem engedem meg, hogy ilyesmi történjen. Feltett szándékom, hogy visszaszerzem
a bizalmat.” „...Tehát megértést kérek önöktől, és megbocsátást azon az
úton, amelyen együtt haladunk. Remélem, ez a megbékélés és gyógyulás ideje
lesz.”
Szeptember 9. (este): „Igyekeztem jól végezni a munkámat, és gondját viselni ennek
az országnak, még akkor is, amikor magamra és a családomra és a kötelességeimre nem
viseltem eléggé gondot. Remélem, hogy önök, és mások, akiket megsértettem,
megbocsátják azokat a hibákat, amiket elkövettem, de a legfontosabb, hogy nem
engedhetik, hogy ez elterelje figyelmüket állampolgári kötelességeikről.” (Sz.I.A.)