Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁTKAI MIHÁLY
Irán a tálibok ellen készül

Háborús feszültség alakult ki az elmúlt hetekben Irán és az Afganisztán területének közel kilencven százalékát uraló tálib kormányzat között, miután afgán milicisták megöltek több iráni diplomatát. Irán egy hadgyakorlat keretén belül 70 ezer katonát, 25 vadászrepülőgépet, és többszáz harckocsit helyezett harckészültségbe az afgán határ mentén. Eközben az augusztusi amerikai rakétacsapások nyomán a tálibok fokozták erőfeszítéseiket az ország teljes meghódítására.

Amióta augusztus 8-án Afganisztánban a hatalomért küzdő tálib fegyveresek lerohanták Mazari-Sarif városát, az Amnesty International értesülései szerint a támadók többezer - főleg síita muszlim - civilt lemészároltak. Mazari-Sarif elfoglalásakor nyoma veszett tizenegy iráni diplomatának és egy újságírónak is - ez váltotta ki a két iszlám ország között a legutóbbi feszültséget. Az eltűntek közül kilencnek a holttestét megtalálták az egyik külvárosban. A tálibok szóvivője azt állítja, hogy a gyilkossgokat parancs nélkül követték el milicisták.
Irán a tálib rendszert Pakisztán és az Egyesült Államok bábjának tartja. A teheráni vélemények szerint Washington célja, hogy az útvonalak lezárásával korlátozza Irán lehetőségét a közép-ázsiai nyersanyagkincs kiaknázásában. Nehezményezik a tálibok által folytatott kábítószer-termelést és -kereskedelmet, valamint az iráni lázadó csoport, a Mudzsahedin Khalk (MKO) részére nyújtott támogatást. Az MKO évek óta iraki területről kiindulva fegyveres támadásokat intéz iráni célpontok ellen. Teheránban attól tartanak, hogy a tálibok segítségével most keletről is veszélyeztethetik az országot. A síita iráni vezetés azért is ellenzi a tálib mozgalmat, mert attól tart, hogy a tálibok az iráni szunnita kisebbséget fellázíthatják a hatalom ellen.
„Teherán megpróbálta felhívni az ENSZ BT figyelmét a kialakult helyzetre, amely fenyegetheti a nemzetközi békét és biztonságot. Iránnak az ENSZ alapokmány alapján joga van arra, hogy minden szükséges lépést megtegyen jogos önvédelmére” - jelentette be a teheráni állami rádió az iráni csapatmozgásokat. A katonai intervenciót támogatók véleményét egy iráni katonai szakértő így foglalta össze: „Több okból is szükségünk van egy ütközőzóna kialakítására még Afganisztán területén. Fel kell számolnunk az afgán és pakisztáni drogbárók elmúlt négy évben kiépített hálózatát, és védelmet kell biztosítanunk civil lakosságunk számára az ellenséges rajtaütésekkel szemben.” Más iráni vélemények azonban figyelmeztetnek arra, hogy Afganisztán olyan csapda, amelyből a Szovjetunió is csak vereséggel tudott kihátrálni.
Noorullah Zadran, a tálib vezetés szóvivője a BBC angol rádióadónak nyilatkozva kijelentette: „Ha ránk kényszerítik a háborút, az dominó hatást váltana ki…, ez pedig az egész térséget lángba borítaná. Nem lepődnék meg azon, ha a térségben eddig még soha sem használt gyilkos fegyverek kerülnének bevetésre. Ez pedig mindenképpen érintené a Nyugat érdekeit is”.
Az utóbbi napokban Irán türelme is fogyni látszik. Irán azt követeli, hogy a tálibok 45 eltűnt irániról adjanak információt. Kamal Harazi, iráni külügyminiszter felszólította az afgán vezetőket, hogy „pozitívan válaszoljanak” Irán követeléseire, „mielőtt túl késő lenne”.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a tálib milíciák felfegyverzik a polgári lakosságot is az Iránnal határos Nimroz tartományban - közölte a Reuters hírügynökség. A tálibok azonban nemcsak az iráni támadástól tartanak. Afganisztánban működik egy belső ellenzék is, az „Északi Szövetség”, amelyet üzbég, hazara és tadzsik nemzetiségű kisebbségi csoportok alkotnak. Ez a fegyveres belső ellenállási mozgalom Irán támogatását élvezi.
A Daily Telegraph angol napilap szerint Irán úgy tudna például csapást mérni a tálibokra, ha felfegyverezné az Iránban tartózkodó afgán harcosokat, és a Nyugat-Afganisztánban található Herat városának elfoglalására küldené őket. Az afgán katonák ezután egy folyosót hozhatnának létre a tálibellenes szövetség által felügyelt határmenti területeken. Ezt látva Oroszország és a közép-ázsiai államok is Irán oldalára állnának, és nagyobb segítséget nyújtanának Ahmed Sah Maszud afgán ellenzéki parancsnoknak.
A kölcsönös fenyegetések ellenére azonban az iráni támadás várat magára. Egy iráni-afgán háború ugyanis - egy vezető amerikai kormányhivatalnok szavaival élve - „hosszú, véres és költséges” lenne, mivel a szembenálló felek egyikének sincs döntő fölénye a másikkal szemben. Pakisztánban dolgozó nyugati szakértők úgy vélik, hogy Irán és Afganisztán viszonyának a kiéleződése ellenére is kizárható a katonai invázió. Ali Hamenei ajatollah, Irán szellemi vezetője és az iráni hadsereg parancsnoka a Tehran Times iráni angol nyelvű újság hasábjain cáfolta a fegyveres összecsapás lehetőségét. Biztató jelnek tűnik, hogy a tálibok azt ígérték Iránnak, hogy hét-tíz napon belül pontos információkkal szolgálnak a diplomaták és az újságíró sorsáról.
Az amerikai hírszerzés ugyanakkor úgy véli, hogy Irán esetleg légicsapásokat készül mérni délnyugat-afganisztáni célpontokra. A célpontok között lehetnek repülőterek, vagy az ópium-, hasis- és heroincsempészek stratégiai fontosságú útvonalai.
Arab lapok is felhívják a figyelmet egy regionális konfliktus kirobbanásának a veszélyeire, és felszólították az iszlám országokat, hogy sürgősen cselekedjenek az újabb pusztító háború megakadályozása végett. Az egyik katari újság úgy fogalmazott: a térség országainak tisztában kell lenniük azzal, hogy bármilyen új konfliktus kitörése csak az Egyesült Államok érdekeit szolgálná. A lap felkérte Iránt, ügyeljen arra, nehogy „beleessen a csapdába”.
Az Egyesült Államok mindkét felet elmarasztalja az aggresszív magatartásért, ennek ellenére Irán visszautasította az amerikai külügyminisztérium figyelmeztetését, amellyel óva intett mindenféle külföldi beavatkozástól Afganisztánban. Az állami rádió egyben azzal vádolta meg Washingtont, hogy a szélsőséges tálib milíciák pártját fogja. „Az amerikaiak tanácsokat osztogatnak Afganisztán szomszédainak, miközben még csak nem is reagáltak arra, hogy a tálibok iráni állampolgárokat, köztük diplomatákat ejtettek fogságba, és nem támogatták a foglyok kiszabadítására tett erőfeszítéseinket” - hangoztatta a rádió kommentátora, aki az Egyesült Államokat tette felelőssé az Afganisztánban végbemenő valamennyi katasztrófáért.
Afganisztánban - ha nem is az USA magatartásának köszönhetően - valóban meglátszanak az elhúzódó háború jelei. Az embereket megzavarta az, hogy egykori barátaik, az amerikaiak, akik segítették az afgán szabadságharcosokat a kommunista bábkormány elűzésében, most rakétákat lőnek országukra. Sokan nem értik, hogy az amerikai támadás a terrorista vezér Osszama bin Laden kiképző bázisai ellen irányult. „A dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Segítségre van szükségünk, nem pedig arra, hogy az amerikaiak rakétákat lőjenek ránk” - idézi a Reuters hírügynökség egy afgán lakos panaszát.
Az amerikai támadás nem ijesztett meg mindenkit. „Sokezer rakéta potyogott már a fejünkre” - mondja egy öreg kabuli dinnyeárus, Ahmed Jan, aki szerint az országában egymással szembenálló felek azért háborúznak, mert „tudatlanok, és csak a hatalomra törekszenek. De Amerika művelt ország, okos emberekkel, számítógépekkel. Megőrültek? Miért teszik ezt? Nekünk nincs semmink”.
Egy másik polgár szerint, akinek gyógyszerüzletében nemrég kárt okozott egy becsapódó rakéta, roszszat és jót is eredményezett a tálibok kabuli jelenléte. Az egykor széleskörben elterjedt korrupció és bűnözés a tálibok rendkívül szigorú törvényei következtében gyakorlatilag megszűnt, mivel a lopást az elkövető egyik végtagjának levágásával büntetik.
A tálib kormányt csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismeri el, a világ többi országa és a nemzetközi szervezetek továbbra is Burhanuddin Rabbanit, a tálibok által elűzött elnököt tekintik Afganisztán törvényes vezetőjének.
A tálib előrenyomulás az ingatag közép-ázsiai kormányokat is fenyegeti, melyeknek mind belső iszlám ellenzékkel kell szembenézniük. A legutóbbi fejlemények nyomán Tadzsikisztán és Üzbegisztán máris teljes harckészültségbe állította hadseregét, és lezárta határait.