Háborús feszültség alakult ki az elmúlt hetekben Irán és az Afganisztán
területének közel kilencven százalékát uraló tálib kormányzat között, miután
afgán milicisták megöltek több iráni diplomatát. Irán egy hadgyakorlat keretén
belül 70 ezer katonát, 25 vadászrepülőgépet, és többszáz harckocsit helyezett
harckészültségbe az afgán határ mentén. Eközben az augusztusi amerikai
rakétacsapások nyomán a tálibok fokozták erőfeszítéseiket az ország teljes
meghódítására.
Amióta augusztus 8-án Afganisztánban a hatalomért küzdő tálib fegyveresek
lerohanták Mazari-Sarif városát, az Amnesty International értesülései szerint a
támadók többezer - főleg síita muszlim - civilt lemészároltak. Mazari-Sarif
elfoglalásakor nyoma veszett tizenegy iráni diplomatának és egy újságírónak is -
ez váltotta ki a két iszlám ország között a legutóbbi feszültséget. Az eltűntek
közül kilencnek a holttestét megtalálták az egyik külvárosban. A tálibok
szóvivője azt állítja, hogy a gyilkossgokat parancs nélkül követték el
milicisták.
Irán a tálib rendszert Pakisztán és az Egyesült Államok bábjának tartja. A
teheráni vélemények szerint Washington célja, hogy az útvonalak lezárásával
korlátozza Irán lehetőségét a közép-ázsiai nyersanyagkincs kiaknázásában.
Nehezményezik a tálibok által folytatott kábítószer-termelést és -kereskedelmet,
valamint az iráni lázadó csoport, a Mudzsahedin Khalk (MKO) részére nyújtott
támogatást. Az MKO évek óta iraki területről kiindulva fegyveres támadásokat
intéz iráni célpontok ellen. Teheránban attól tartanak, hogy a tálibok
segítségével most keletről is veszélyeztethetik az országot. A síita iráni
vezetés azért is ellenzi a tálib mozgalmat, mert attól tart, hogy a tálibok az iráni
szunnita kisebbséget fellázíthatják a hatalom ellen.
„Teherán megpróbálta felhívni az ENSZ BT figyelmét a kialakult helyzetre, amely
fenyegetheti a nemzetközi békét és biztonságot. Iránnak az ENSZ alapokmány alapján
joga van arra, hogy minden szükséges lépést megtegyen jogos önvédelmére” -
jelentette be a teheráni állami rádió az iráni csapatmozgásokat. A katonai
intervenciót támogatók véleményét egy iráni katonai szakértő így foglalta
össze: „Több okból is szükségünk van egy ütközőzóna kialakítására még
Afganisztán területén. Fel kell számolnunk az afgán és pakisztáni drogbárók
elmúlt négy évben kiépített hálózatát, és védelmet kell biztosítanunk civil
lakosságunk számára az ellenséges rajtaütésekkel szemben.” Más iráni
vélemények azonban figyelmeztetnek arra, hogy Afganisztán olyan csapda, amelyből a
Szovjetunió is csak vereséggel tudott kihátrálni.
Noorullah Zadran, a tálib vezetés szóvivője a BBC angol rádióadónak nyilatkozva
kijelentette: „Ha ránk kényszerítik a háborút, az dominó hatást váltana ki…,
ez pedig az egész térséget lángba borítaná. Nem lepődnék meg azon, ha a
térségben eddig még soha sem használt gyilkos fegyverek kerülnének bevetésre. Ez
pedig mindenképpen érintené a Nyugat érdekeit is”.
Az utóbbi napokban Irán türelme is fogyni látszik. Irán azt követeli, hogy a
tálibok 45 eltűnt irániról adjanak információt. Kamal Harazi, iráni
külügyminiszter felszólította az afgán vezetőket, hogy „pozitívan
válaszoljanak” Irán követeléseire, „mielőtt túl késő lenne”.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a tálib milíciák felfegyverzik a polgári
lakosságot is az Iránnal határos Nimroz tartományban - közölte a Reuters
hírügynökség. A tálibok azonban nemcsak az iráni támadástól tartanak.
Afganisztánban működik egy belső ellenzék is, az „Északi Szövetség”, amelyet
üzbég, hazara és tadzsik nemzetiségű kisebbségi csoportok alkotnak. Ez a fegyveres
belső ellenállási mozgalom Irán támogatását élvezi.
A Daily Telegraph angol napilap szerint Irán úgy tudna például csapást mérni a
tálibokra, ha felfegyverezné az Iránban tartózkodó afgán harcosokat, és a
Nyugat-Afganisztánban található Herat városának elfoglalására küldené őket. Az
afgán katonák ezután egy folyosót hozhatnának létre a tálibellenes szövetség
által felügyelt határmenti területeken. Ezt látva Oroszország és a közép-ázsiai
államok is Irán oldalára állnának, és nagyobb segítséget nyújtanának Ahmed Sah
Maszud afgán ellenzéki parancsnoknak.
A kölcsönös fenyegetések ellenére azonban az iráni támadás várat magára. Egy
iráni-afgán háború ugyanis - egy vezető amerikai kormányhivatalnok szavaival élve
- „hosszú, véres és költséges” lenne, mivel a szembenálló felek egyikének
sincs döntő fölénye a másikkal szemben. Pakisztánban dolgozó nyugati szakértők
úgy vélik, hogy Irán és Afganisztán viszonyának a kiéleződése ellenére is
kizárható a katonai invázió. Ali Hamenei ajatollah, Irán szellemi vezetője és az
iráni hadsereg parancsnoka a Tehran Times iráni angol nyelvű újság hasábjain
cáfolta a fegyveres összecsapás lehetőségét. Biztató jelnek tűnik, hogy a tálibok
azt ígérték Iránnak, hogy hét-tíz napon belül pontos információkkal szolgálnak a
diplomaták és az újságíró sorsáról.
Az amerikai hírszerzés ugyanakkor úgy véli, hogy Irán esetleg légicsapásokat
készül mérni délnyugat-afganisztáni célpontokra. A célpontok között lehetnek
repülőterek, vagy az ópium-, hasis- és heroincsempészek stratégiai fontosságú
útvonalai.
Arab lapok is felhívják a figyelmet egy regionális konfliktus kirobbanásának a
veszélyeire, és felszólították az iszlám országokat, hogy sürgősen cselekedjenek
az újabb pusztító háború megakadályozása végett. Az egyik katari újság úgy
fogalmazott: a térség országainak tisztában kell lenniük azzal, hogy bármilyen új
konfliktus kitörése csak az Egyesült Államok érdekeit szolgálná. A lap felkérte
Iránt, ügyeljen arra, nehogy „beleessen a csapdába”.
Az Egyesült Államok mindkét felet elmarasztalja az aggresszív magatartásért, ennek
ellenére Irán visszautasította az amerikai külügyminisztérium figyelmeztetését,
amellyel óva intett mindenféle külföldi beavatkozástól Afganisztánban. Az állami
rádió egyben azzal vádolta meg Washingtont, hogy a szélsőséges tálib milíciák
pártját fogja. „Az amerikaiak tanácsokat osztogatnak Afganisztán szomszédainak,
miközben még csak nem is reagáltak arra, hogy a tálibok iráni állampolgárokat,
köztük diplomatákat ejtettek fogságba, és nem támogatták a foglyok
kiszabadítására tett erőfeszítéseinket” - hangoztatta a rádió kommentátora,
aki az Egyesült Államokat tette felelőssé az Afganisztánban végbemenő valamennyi
katasztrófáért.
Afganisztánban - ha nem is az USA magatartásának köszönhetően - valóban
meglátszanak az elhúzódó háború jelei. Az embereket megzavarta az, hogy egykori
barátaik, az amerikaiak, akik segítették az afgán szabadságharcosokat a kommunista
bábkormány elűzésében, most rakétákat lőnek országukra. Sokan nem értik, hogy az
amerikai támadás a terrorista vezér Osszama bin Laden kiképző bázisai ellen
irányult. „A dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Segítségre van szükségünk, nem
pedig arra, hogy az amerikaiak rakétákat lőjenek ránk” - idézi a Reuters
hírügynökség egy afgán lakos panaszát.
Az amerikai támadás nem ijesztett meg mindenkit. „Sokezer rakéta potyogott már a
fejünkre” - mondja egy öreg kabuli dinnyeárus, Ahmed Jan, aki szerint az
országában egymással szembenálló felek azért háborúznak, mert „tudatlanok, és
csak a hatalomra törekszenek. De Amerika művelt ország, okos emberekkel,
számítógépekkel. Megőrültek? Miért teszik ezt? Nekünk nincs semmink”.
Egy másik polgár szerint, akinek gyógyszerüzletében nemrég kárt okozott egy
becsapódó rakéta, roszszat és jót is eredményezett a tálibok kabuli jelenléte. Az
egykor széleskörben elterjedt korrupció és bűnözés a tálibok rendkívül szigorú
törvényei következtében gyakorlatilag megszűnt, mivel a lopást az elkövető egyik
végtagjának levágásával büntetik.
A tálib kormányt csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek
ismeri el, a világ többi országa és a nemzetközi szervezetek továbbra is Burhanuddin
Rabbanit, a tálibok által elűzött elnököt tekintik Afganisztán törvényes
vezetőjének.
A tálib előrenyomulás az ingatag közép-ázsiai kormányokat is fenyegeti, melyeknek
mind belső iszlám ellenzékkel kell szembenézniük. A legutóbbi fejlemények nyomán
Tadzsikisztán és Üzbegisztán máris teljes harckészültségbe állította
hadseregét, és lezárta határait.