Munkatársunktól
Globális ellenszérum kell

Az elmúlt másfél év nemzetközi gazdasági fejleményei sok szakembert és laikust megleptek. Ezek a meglepetések azonban óriási károkat okoznak a globalizálódó tőke- és árupiacokból álló világgazdaságban. Miközben a világ tőzsdéi az utóbbi évek legnagyobb zuhanásait élik át, a nyugati sajtó egyre többet idézi fel a 20-as, 30-as évek nagy világgazdasági válságát, túltermelésről és az egykori Fekete Hétfőről cikkeznek, s egyre többekben fogalmazódik meg az igény egy olyan nemzetek felett álló központi pénzintézettel kapcsolatban, amelynek egyrészt jelentős tőkeereje van a szaporodó válságok leküzdésére (nem küszködik olyan nehézségekkel, mint most a Nemzetközi Valutaalap, az IMF), másrészt nemcsak ajánlásokat tehet a nemzetek számára, de ha kell, rá is szoríthatja a válsággal küzdő adósait bizonyos gazdasági és politikai lépések végigvitelére.

A 14 hónappal ezelőtt a thaiföldi valuta leértékelésével kezdődött jelenséget, jóllehet meglepő volt, Európában és Amerikában eleinte senki nem tartotta igazán veszélyesnek. A később ázsiai válság néven kibontakozó járvány azonban egy pár hét alatt végigsöpört Indonézián, Malajzián, a Fülöp-szigeteken és Ázsia jelentős részén, olyan évtizedek óta töretlenül fejlődő gazdaságokat sodorva visszaesésbe, mint a Kelet csodájának számító Japán, vagy a kistigrisek éllovasa, Dél-Korea. A válságot nem annyira makroökonómiai egyensúlyzavarokkal, mint inkább az adott országok pénzügyi rendszerének gyengeségeivel és kormányzatának hibáival, valamint a rendkívüli módon liberalizált tőkemozgással magyarázzák. A probléma természetesen nem a nemzetközi tőkemozgás szabadsága. Az IMF ázsiai válságról készült jelentése szerint a pénzügyi szektor kontrolljának hiányosságai és a pénzügyi kockázatok nem megfelelő kezelése vezette az ázsiai országokat oda, hogy egyre többet kölcsönöztek a nemzetközi tőkepiacról. A kölcsönök nagy része rövidtávú volt, külföldi fizetőeszközben állt, és árfolyam-ingadozások ellen nem volt biztosítva. Központi ellenőrzés híján a külföldi tőke beáramlása idővel egyre gyengébb beruházásokat finanszírozott. Bár a válság kialakulásához a magánszektor könnyelmű és nagymértékű kölcsönfelvétele vezetett, a helyzetet súlyosbította a jelentős állami szerepvállalás a gazdaságban, valamint az, hogy a vállalati és nemzeti elszámolások sok helyütt átláthatatlanok voltak, és az adott országok nem valós gazdasági adatokat adtak közre magukról.
A járvány helyi sajátosságokat mutatva idén nyáron a kapitalizmust nem régóta próbálgató Oroszországban, s rajta keresztül Európában is felütötte fejét, de sajnos Latin-Amerika sem maradt ki a fertőzésből. A múlt héten Kolumbia kényszerült nemzeti fizetőeszközének 23 százalékos leértékelésére, és félő, hogy Venezuela és Brazília is követi a példáját, mivel az ázsiai térségbe irányuló réz- és olajexportjuk jelentős csökkenése komoly bevételkiesést okoz. A világ árutőzsdéin ugyanakkor 21 éves mélyponton vannak az árak. A jelentős túltermelés miatt a nyersolaj pl. ára egyharmadát vesztette el pár hónap alatt, ami óriási veszteségeket okoz a kőolajtermelő országoknak és vállalatoknak. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt hétvégére Washingtonba hívta az összes latin-amerikai ország gazdasági vezetőjét.
A találkozón résztvevő amerikai pénzügyminiszter, Robert Rubin arról biztosította latin-amerikai kollégáit, hogy „amennyiben szükségessé válik, az USA támogatja az IMF-en keresztüli segítségnyújtást, sőt maga is kész közvetlen hitelezésre”. Brazíliából azonban továbbra is menekül a tőke, a nemzeti valuta, a real leértékelésétől tartva. A Reuters elemzése szerint egy ilyen leértékelés a latin-amerikai térség legnagyobb gazdaságában az egész térséget az ázsiaihoz hasonló visszaesésbe sodorná. A 12 latin-amerikai országból álló Riói Csoport a nemzetközi pénzintézetek azonnali beavatkozását kérte a válság kihatásainak korlátozására.
Napjainkra jellemző, hogy a jelentős gazdasági hatalmak közül egyedül az Egyesült Államok növekszik számottevő mértékben. Amellett, hogy a világ legnagyobb gazdasága, szinte ez az egyedüli gazdaság, amely egyelőre mentes a válság legapróbb jeleitől is. Az infláció nem mérhető, a munkanélküliség sokéves mélyponton van, és a gazdaság szereplői optimisták. Természetesen az elmúlt hetek nemzetközi pénzpiaci ingadozásai, az orosz és a latin-amerikai helyzet labilitása és a globális recesszió rémképe erőteljesen foglalkoztatja az Egyesült Államokat is. Mint azt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke, Alan Greenspan megjegyezte: „Hiú ábránd az, hogy az USA a fokozódó világgazdasági feszültségek közepette is a prosperitás oázisa maradhat”. Ez a kijelentés és a bankelnök más megnyilatkozásai sejtetni engedik, hogy Greenspan immár nemcsak az amerikai növekedés fenntartásáért, hanem a globális stabilitásért is felelősséget érez, és esetleg kész lesz világgazdasági-konjunkturális szempontokat is figyelembe venni az amerikai monetáris politika alakításakor.
Erre valószínűleg szükség is lesz, miután az orosz rubel két hét leforgása alatt elvesztette fizetőerejének kétharmadát, a Duma Clinton félresikerült látogatása után másodszor is elutasította Csernomirgyin jelölését a miniszterelnöki posztra, és egyesek polgárháborús veszélyről beszélnek Moszkvában. Miközben Jelcin piaci reformokat ígér, ezzel ellentétben az állami ellenőrzés növelésének elkerülhetetlenségéről beszél, egyes tartományokban pedig máris bevezették a szovjet időket idéző központi árellenőrzést. Valószínűleg ez a fejlemény adta meg a végső lökést Nagy-Britanniának, hogy rendkívüli értekezletre hívja a világ hét vezető ipari országának (G-7) képviselőit a hétvégére Londonba. A lehetséges segítségnyújtás feltételei és mikéntje mellett a világ vezető gazdasági hatalmainak pénzügyi szakemberei arról is tárgyalni fognak, hogyan óvják meg saját gazdaságukat. A találkozón a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság is képviselteti magát. Ezek egyenlőre mind olyan nemzetközi szervezetek, amelyek korlátozott módon tudnak segíteni a kibontakozó világgazdasági válság kezelésében. Nem kizárt, hogy a hétvégén új szervezeti forma, vagy szélesebb hatáskörű nemzetközi pénzügyi intézmény felállításáról is szó fog esni. Elemzők szerint maga a találkozó ténye is megnyugtathatja a nemzetközi piacokat, bár a kritikusok megjegyzik, hogy a G-7 eddig sem az ázsiai válság kezelésében, sem a mostani orosz válság kapcsán kibontakozni látszó globális recesszió kezelésében nem reagált elég gyorsan és hatékonyan.
Az eddigi fő válságkezelő, a 182 tagországot számláló Nemzetközi Valutaalap (IMF) tartalékai idén az orosz és az ázsiai válság kezelése következtében jelentősen megcsappantak, és újabb nagyszabású mentőakciókat már csak abban az esetben lenne képes végrehajtani, ha az amerikai képviselőház jóváhagyja az USA 18 milliárd dolláros pótlólagos hozzájárulását a pénzzavarba került intézmény számára. Az IMF legnagyobb finanszírozója amúgy is az USA, amely mintegy 38 milliárd dollárral járul hozzá az alap éves költségvetéséhez (ezzel az összes költség 18 százalékát vállalva). A képviselőház mostani IMF-ellenes hangulatát azonban jól érzékelteti az a gyakran hangoztatott vélemény, mely szerint az Oroszország számára nemrég nyújtott 22,6 milliárd dolláros kölcsön elhamarkodott pazarlás volt, hiszen Oroszország ennek ellenére a tönk szélére sodródott. Európában is egyre nyilvánvalóbb az az álláspont, hogy Oroszország akkor kaphat további nemzetközi segítséget, ha stabil politikai vezetést és piaci reformokra adott komoly garanciákat tud felmutatni.
A világgazdaság legutóbbi fejleményei láttán pedig sokakban felmerül a kérdés, vajon nem egy erős nemzetközi központi hitelintézet, válságkezelő, pénzügyi tanácsadó és ellenőrző szervezet felállítására, vagy valamelyik jelenlegi szervezet ilyetén átalakítására lenne-e szükség ahhoz, hogy bolygónk meg tudjon birkózni egy újabb gazdasági világválság szörnyetegével.

---

Az elmúlt év jelentősebb világgazdasági eseményei

1997. július Az export csökkenése miatt Thaiföld leértékeli fizetőeszközét. Malajzia és a Fülöp-szigetek szorosan követik.
A New Yorki Tőzsde indexe 8000 pont fölé emelkedik

1997. október Az ázsiai valutaválság megriasztja a befektetőket, a Dow Jones index 554 pontot esik. A hong kongi tőzsde is zuhan, az IMF pedig 40 milliárd dolláros segélyt nyújt Indonéziának.

1997. december Az IMF eddigi legnagyobb kölcsöne: 58 milliárd dollár Dél-Koreának

1998. március Borisz Jelcin meneszti Csernomirgyint, az orosz részvények mélyrepülésbe kezdenek

1998. április Japán 128 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot jelent be, de a jen tovább gyengül
A Dow Jones index áttöri a 9000 pontot

1998. május Indonézia elnöke, Suharto lemond

1998. június Japán bejelenti, hogy recesszióban van
A nyersolaj ára 10 dollárra esik (1997 szeptemberében még 23 dollár)
Az IMF 22,6 milliárd dolláros kölcsönt ad Oroszországnak

1998. július Hasimoto japán miniszterelnök lemond, a jen zuhan
A Dow Jones eléri csúcspontját 9337 ponton

1998. augusztus Oroszország befagyaszt 40 milliárd dollárnyi rövidtávú hiteltörlesztést és leértékeli a rubelt
Jelcin meneszti Kirijenkót és újra Csernomirgyint jelöli miniszterelnöknek

1998. augusztus 27. A Dow Jones index 357 pontot zuhan az orosz hírekre reagálva
Dél-Korea és Malajzia bejelentik, hogy recesszióba fordultak

1998. augusztus 31. A Dow Jones index újabb 521 pontot zuhan

1998. szeptember Vezető amerikai bankok bejelentik, hogy több száz millió dolláros veszteséget könyveltek el az orosz piacon

1998. szeptember 12. A G-7 válságtanácskozása Londonban