A szakorvosok megfigyelése és az általuk végzett célirányos
szűrővizsgálatok szerint az iskoláskor kezdetére a gyerekek jelentős hányada nem
terhelhető életkorának megfelelően. A fizikai erőt igénylő munkát nem bírják,
sok gyakorlatot pedig el sem tudnak végezni. Igen gyakori a gerincferdülés, a hanyag
tartásból eredő mellkas- és gerincdeformitás, a lúdtalp pedig lassan
népbetegségnek tekinthető. A szűrővizsgálatok arra is rámutatnak, hogy ezen
elváltozások kezdeményei már óvodás korban kimutathatók.
Az óvodások körében diagnosztizálható pszichés és mozgásszervi elváltozások az
esetek többségében az úgynevezett túlterheléses betegségekre vezethetők vissza.
Ezek kiváltó oka az, hogy a gyerekekkel szemben támasztott elvárások általában nem
állnak összhangban fizikai és mozgásszervi fejlettségükkel, vagyis túlterhelik
őket. A túlterheléses betegség kialakulásához pedig a különböző civilizációs
ártalmak járulnak hozzá, ezek között is első helyen a mozgásszegény életmód.
Iskolás- és serdülőkorban a mozgásszegény életmód következtében az izomzat
fejlődése gyakran elmarad a test gyors növekedése mögött, így a megnövekedett
fizikai terhelésnek az izomzat nem tud megfelelni. A fejletlen izomzatú gyerekeknél
sajátos, úgynevezett hanyag tartás alakul ki. A háti gerincszakasz domborulata
fokozódik, a fej, a váll és a kar előreesik, a lapockák kontúrja előredomborodik, a
mellkas lapos, és gyakran enyhébb mellkasdeformitás is látható. Az izületek lazák,
s ennek részét képezi a lúdtalp is. Ezek a gyerekek fáradékonyak, tornaórán,
sportban nem tudnak megfelelő eredményt elérni.
A hanyag tartásnál nincsenek rögzült deformitások, a fokozott gerincgörbület
korrigálható.Rendszeres mozgással elérhető az izomzat megerősödése és tartós
normalizálódása (úszás, kerékpározás, kirándulás, játékos erősítő
gyakorlatok). Ha hosszabb idő eltelte után sincs változás, akkor tartásjavító
gyógytorna ajánlott. A gerinc egyenletes terhelése miatt célszerű, ha a gyermekek
hátizsákot hordanak. Az iskolapadban hasznos egy speciális ék alakú párna
használata, amivel a medence helyesen előredől. Hosszú ideig tartó ülésnél ugyanis
elfáradnak az izmok, így a medence hátrafelé billen és a gerinc háti domborulata
fokozódik.
Az ágy, amelyen a gyermek alszik lehetőleg kevéssé süppedős, egyenes legyen.
Fokozott jelentősége van a megfelelő lábbeli viselésének is. A jó cipőnek védenie
kell a lábat, a láb természetes mozgásához megfelelő teret kell biztosítania,
hiszen a jó cipő - ahogy mondani szokták - „együtt jár a lábbal”. A
gyermekek számára a legalkalmasabb cipő kiválasztásakor éppen ezért a következő
szempontokat ajánlatos figyelembe venni:
- a talp hajlékonysága (a láb gördülését követni tudja),
- a cipőorr kellően széles íveltsége (a lábujjakat nem szorítja egymáshoz,
aktív lábujjterpesztés lehetősége),
- a cipőorr megfelelő magassága (a lábujjak hajlításánál nem képez akadályt),
- a helyes sarokállás biztosítása,
- a megfelelő lábágy kialakítása a merev alátámasztás mellőzésével.
A lábak gyors növekedése miatt a gyermekkorban különösen ügyelni kell a megfelelő
gyakoriságú cipőcserére. Lehetőség szerint egyszerre két kényelmes, jó állapotú
(nem elkopott sarkú, nem deformált) cipője legyen a gyermeknek. Otthoni viselésre
hasznos a keskeny harántpántos fa- vagy bőrtalpú papucs, amely járás közben
biztosítja a láb aktív izomműködését (lábujjhajlítását). Gyermekeinknek
egyébként több lehetőséget kellene biztosítanunk a természetes egyenetlenségű
talajon való járásra is, sőt tudatosan szoktatnunk kellene őket erre. A mezítláb
élő és járó trópusi emberek lábainak tanulmányozása során feltűnően kevés
lábdeformációt lehet találni, a lábpanasz pedig kifejezetten ritka.
Már gyermekkorban törekedni kell arra, hogy a rendszeres testgyakorlatok, a sport az
életmód részévé váljon. Így lehet a legbiztosabban elérni, hogy felnőtt
emberként úgy alakítsák életmódjukat, hogy abban a rendszeres testmozgás és a
sport kompenzálni tudja a munkakörből adódó esetleges károsító tényezőket.