Vissza a tartalomjegyzékhez

KOVÁCS KLÁRA
Interjú Molnár László kutatásvezetővel

Elviekben akár egy-két hónap alatt is kedvező fordulat állhat be az oroszországi gazdasági és belpolitikai állapotban, de a reformok elmaradása esetén számolni kell a negatív forgatókönyvvel is. Ha elakadnak a reformok, az Oroszországba irányuló közvetett magyar export visszaesik, ami a hazai GDP növekedést akár 2 százalékponttal is visszavetheti. A pénzügyi kormányzatnak ezért mindent meg kell tennie a külföldi befektetők bizalmának megerősítésére. A jövő évi költségvetést pedig éppen ezért szigorúbbra kellene vagy kellett volna tervezni ? nyilatkozta lapunknak a negatív forgatókönyv következményeit felvázolva Molnár László, a Gazdaságkutató Intézet Rt. (GKI) kutatásvezetője.

- Amennyiben nem születik kompromisszum a politikai és a gazdasági elit között, nem kizárt, hogy világméretű gazdasági válsággá bővülhet az orosz krízis. Ha ez bekövetkezik, akkor milyen hatással lenne ez a magyar gazdaságra?
- Az orosz gazdasági válság rövid távon összességében csekély hatással van a magyar gazdaságra, hiszen sem az export, sem az import nem jelentős a két ország között. De a közvetett export - amely már számottevő - nagy mértékben visszavetheti a hazai gyártók bevételét, és kihatással lehet az egész nemzetgazdaságra is.
- Melyek a legveszélyeztetettebb ágazatok?
- Legérintettebb a vegyipar és a gyógyszeripar nagy része. Továbbá az élelmiszeripar, főként a konzervipar, amelynek 70 százaléka a FÁK országokba irányul, valamint a gépipar, amely főként az autógép-alkatrész és az autóbuszok révén játszik szerepet. A gazdasági növekedés motorjaként számon tartott export, és ezen belül a gépipar kivitelének - becslések szerint - 30 százaléka Németországba irányul, amelynek egy része végül Oroszországban köt ki. Amennyiben az ország fizetésképtelenné válik, lecsökken az oda tartó termékek mennyisége is. Ennek következtében pedig visszaeshet a hazánkban megtelepedett nagyvállalatok bevétele, ami visszatarthatja a tervezett beruházásaikat. Ez végül kihat a beszállítókra, és szűkíti az alvállalkozók mozgásterét is.
- Hogyan hat mindez az államháztartásra?
- Az államháztartási hiányt akár 6 százalékra is feltornázhatja. Ez pedig újra - ahogyan a Bokros-csomag idején is történt 8 százaléknál - megszorító intézkedéseket, kamatemelést, illetve infláció-emelkedést indukál. Sőt nem kizárt - az orosz piacon működő tőzsdei cégek miatt - egy további tőkekiáramlás sem a Budapesti Értéktőzsdéről.
- Mikor gyűrűzhet be mindez hozzánk?
- A negatív forgatókönyv szerint a jövő év második felében már kimutatható lesz a visszaesés mind az ágazati statisztikákban, mind a vállalatok eredményeiben. A negyedik negyedévben és jövőre pedig már konkrétan tetten érhető. Ha ez bekövetkezik, 2000-ben el kell halasztani az adó- és az egészségügyi reformot.
- Az új kormány nem kimondottan feszes költségvetést készített, azaz látszólag nem számolt mindezzel.
- Valóban szigorúbb költségvetést kellett volna készíteni, hiszen a terjedő válságot, mint lehetőséget be kellett volna kalkulálni a bevételek tervezésénél. Az elbizonytalanodott befektetőket korrekt, reálisan tervezett sarokszámokkal lehetne „megnyugtatni”. Azonban túl sok az ígéret, és ehhez magas bevételt és alacsony kiadást tervezett a pénzügyi kormány. Óvatos duhaj módjára kellett volna a költekezéshez szükséges bevételt megtervezni, hiszen az említettek miatt bizonytalan, hogy a ma stabil makrogazdasági mutatók az előre kalkulálható számításoknak megfelelők maradnak-e a következő időszakban is.
- Hogyan érnék el a keleti hullámok Nyugat-Európát és Amerikát?
- Az Európai Unió gazdasága stabil alapokon áll, kiegyensúlyozott a GDP-növekedés, s ez továbbra is magas lesz ahhoz, hogy egy esetleges kelet-európai exportkiesés érzékenyen érinthetné. Az USA-t is kevésbé érinti a válság, bár átstrukturálódás várható a nyereséges ágazatok között. A stabil, évi 2 százalékos gazdasági növekedés azonban nem lehet vita tárgya. A pénzmozgás iránya megváltozott. A Dél-Ázsiától és az Oroszországtól elpártolt pénzügyi befektetők, és az itt elvesztett exportpiacok áttevődnek az évi 6-8 százalékos növekedést produkáló Kína és a 4-6 százalékkal bővülő India területére.