„Kérjük, ne nyalják a falakat!” - áll egy táblán, amelyet valaki Bolívia
festői tájainak egyikén, messze fenn az Andok között helyezett el egy szálloda elé.
Az épület falai ugyanis sóból vannak. Mi több, a tető, a szobákban elhelyezett
ágyak némelyike, a székek, asztalok, sőt a bár is sóból vannak. A padló is
sókristályoktól fénylik.
A nemrég új nevet kapott szálloda, a Salt Palace and Spa a chilei határ közelében
áll, egy történelem előtti sóstó kiszáradt medrében, 3800 méterrel a tengerszint
felett. A kiszáradt tómedret vulkánok és gejzírek, flamingók és kaktuszok veszik
körül és teszik Bolívia egyik fő idegenforgalmi attrakciójává. A szállodát a
vállakozó kedvű Juan Quesada építtette 35x35 centiméteres sótömbökből. Az
üveggel fedett központi udvart 12 szoba veszi körül, összesen 24 ággyal és több
közös fürdőszobával. Az Andokra jellemző szikrázó napsütésben átforrósodnak a
sótömbök, és éjszaka - amikor odakinn alaposan lehűl a levegő - kellemes
meleget árasztanak a kényelmes szobákban, ahol nem érezni sós szagot. Az illemhelyek
vízöblítésesek, de zuhanyozók nincsenek. A négy évvel ezelőtt épült
szállodában ötven dollár az egyágyas és hatvan a kétágyas szoba egy éjszakára. A
melléképületben jutányosabb áron is éjszakázhatnak turisták. Augusztus végére
elkészül a kilenc lyukú golfpálya - valószínűleg az első, amely sómezőre
épült. Szauna és játékterem is készül. Amellett, hogy maga a szálloda is érdekes,
a környék egyenesen lélegzetelállító.
Alkonyatkor és hajnalban a napsugarak sejtelmes árnyékot vetnek a sómezőre és a
geometrikus alakú sókristályokra. Mielőtt a nap lebukna, az élénkvörös égbolt és
a szikrázóan kék sómező élesen elválik egymástól. A legközelebbi város Uyuni,
350 kilométerre a fővárostól, La Paztól. Uyuni egykor az ország vasúti
csomópontjainak egyike volt. A vidéken még ma is bányásznak, de az idegenforgalom a
fő bevételi forrás. Legkevesebb 15 000 turistát várnak az idén, és rendszeres a
vasúti összeköttetés La Paz és Uyuni között. Gomba módjára nőnek ki a földből
szállodák, éttermek és éjszakai mulatóhelyek, várva a főként Európából és
Izraelből érkező turistákat. A közeli Isla de Pescadorest (Halászszigetet)
kaktuszerdők borítják (némely példány tíz méter magasra nőtt), és a
csincsillához hasonló hoszszúfarkú rágcsáló, a vizcacha népesíti be. A Kolumbusz
előtti időkben a környéken élő kecsua és aymara indiánok lámaháton
szállították a kitermelt sótömböket az Andokon át messzi síkságokra. Ma ócska
teherautók viszik a közeli falvakba a sót, ahol megszárítják, megőrlik, jódot
kevernek hozzá és eladásra csomagolják, s ma is vágnak sótömböket. (MTI)