Az akvárium elhelyezésére gondosan ügyeljünk:
Ne kerüljön oda, ahol a nap vagy a fűtőtest esetleg túlmelegítheti. Csak olyan
kereskedőktől vásároljunk, akiknél igényesen berendezett akváriumok vannak,
nincsenek döglött halak a vízben, és szívesen szán időt a tanácsadásra is.
Berendezés előtt szánjunk időt komolyabb szakirodalmak olvasására.
Lehetőleg olyan növényzettel és élővilággal rendezzük be akváriumunkat, amelyek a
természetben is előfordulnak együttesen. Biotóp (önfenntartó) akváriumoknál
rendkívül fontos a többlépcsős szűrőrendszer és a megvilágítás (a napenergia
pótlása) spektruma, erőssége és időtartama.
A szűrő anyagát soha ne mossuk klóros csapvízben! Ez tönkre teszi a már kialakult
hasznos baktérium-telepeket és a biológiai szűrést. A szűrőanyag kimosásához az
akvárium vizéből merítsünk egy keveset, és ebben nyomkodjuk ki a szivacsból a
mechanikai szennyeződést, majd klórtalanított csapvízzel (a túl kemény vizet
desztillált vízzel keverjük!) töltjük fel az akváriumot, így a részleges
vízcserét is végrehajtottuk. Teljes vízcserét biotóp akváriumoknál egyáltalán
nem ajánlatos végezni, egyszerű szűrésű akváriumoknál is csak nagyobb probléma
esetén indokolt.
A veszély nélkül betelepíthető halak számának megállapítására a legegyszerűbb
számítás: ahány centiméter hosszú a hal (fejétől a farokúszója végéig), annyi
liter vízre van szüksége.
Az akváriumokra leselkedő legnagyobb veszély: a TÚLETETÉS! A természet rendkívül
sovány étlapot kínál a halaknak, éppen ezért a halak minden veszély nélkül
kibírják akár 10 napig is étel nélkül.
Az elzsírosodott halak könnyen betegednek meg, a vízben maradt el nem fogyasztott
táplálék a meleg vízben gyorsan bomlik, és szennyezi a vizet. Élő biotóp
medencébe soha ne tegyünk fertőtlenítő szereket! Idegen helyről kapott halakat csak
megfelelő karanténozás után tegyük működő akváriumunkba.
Tengeri akvárium önálló telepítésébe csak akkor érdemes belefogni, ha
édesvíznél már elegendő tapasztalatot szereztünk, mivel ennek fenntartása komoly
feladatot jelent.