„Könnyű megfigyelni a mező virágait, még a rajta lévő pillangót is,
de a vizek mélye titkokat rejt. A titkok fátyla csak akkor rebben fel, ha a hal egy
célszerűen berendezett akváriumba kerül, és életének egyes mozzanatait elleshetjük
a csillogó üvegfalon át...” - írta Dr. Wiesinger Márton, a halak nagy ismerője.
Talán többször hallottuk, illetve gyermekkorunkban át is éltük a következő
párbeszédet:
- Anyu, szeretnék halakat tartani, vagy teknőst nevelni!
- Még mit nem! Majd bebüdösíti a lakást, egy héten belül poshadni kezd a víz,
aztán nekem kell a döglött halakat szedegetni!
Gyermekeink igénylik a gondoskodást, és ezt el is akarják játszani - ők is
gondoskodni kívánnak valamiről. Szeretettel, szívvel, ahogy ők is elvárják
környezetüktől. Akik láttak már szépen berendezett, természethű, jól működő
akváriumot, nem vitatják, hogy az a lakás dísze. Ezért aztán többen meg is
próbálkoznak az önálló rendezéssel, működtetéssel, az első kudarcok után
azonban feladják. Pedig sokan szívesen időznek a folyamatosan mozgó vízalatti világ
előtt.
A vízfelszín alatt minden örök mozgásban van, és tökéletes harmóniában újítja
meg önmagát. Akváriumunk előtt elmerengve szinte érezzük az Amazonas vagy az afrikai
Malawi tó felől érkező hűvös szellőt. Az emberek (főleg a gyermekek) ösztönösen
vágynak a természet titkainak megismerésére. Az a gyermek, aki ezt a saját
akváriumának vagy terráriumának gondozásával tanulja meg, biztosan másképpen
viszonyul majd a természet csodáihoz és a környezetéhez.