Bár Arafat Oslóban úgy nyilatkozott, hogy az izraeli béketárgyalásokon
előrelépés tapasztalható, mégis egyre inkább úgy tűnik, megállapodás nélkül
szeretné kibekkelni az időt 1999. május 4-ig. Úgy tűnik, túl nagy ár lenne
számára egy megállapodásért a Palesztin Nemzeti Alapokmány Izrael-ellenes
záradékának megsemmisítése és a nemzet felszabadításáért vívott háború
mítoszának szertefoszlása - véli a Jerusalem Post című izraeli lapban megjelent
cikkében Mose Zak.
A PFSZ vezetője eredetileg azt tervezte, hogy a lehető legtöbb területet megszerzi (ez
pedig csak egy Izraellel kötendő megállapodás keretén belül lehetséges), kellő
nagyságú terület ugyanis megfelelő indokot szolgáltatna a függetlenség
kikiáltásához. Az idő azonban túl gyorsan száll: alig kilenc hónap van hátra
májusig, s ez nem elegendő a teljes csapatkivonásra. Pedig ez lehetővé tenné Arafat
számára egy újabb válság előidézését, amivel meg lehetne teremteni az ország
felszabadítási háborújához szükséges alaphangulatot.
A hátralévő néhány hónapban Arafatnak számos gazdasági és társadalmi
problémával kell megbirkóznia, ezért áhítozik annyira arra a napra, amikor végre
bejelentheti Palesztina függetlenségét. Az Izraeltől való éles elkülönüléssel
tovább egységesíthetné saját táborát. Ugyancsak emiatt szeretné a Palesztin
Nemzeti Alapokmányt továbbra is az összes Izrael-ellenes záradékkal együtt látni.
Némelyek arra hivatkozva nem értenek egyet ezzel az elmélettel, hogy a PFSZ már az
oslói megállapodás előtt kialakította azt a politikát, miszerint minden területet
elfogad, amelyet Izrael békés úton viszszaad a palesztinoknak. Ezért valószínűnek
látszik, hogy a palesztin vezetők inkább szeretnék a 13 százalékot most megszerezni
némi vita árán, semmint hogy 1999. májusáig kelljen várniuk, amikor már csak
erőszakos konfrontáció árán próbálhatják megszerezni a területet Izraeltől.
Egészen mostanáig a palesztinok azzal fenyegetőztek, hogy felújítják az erőszakos
akciókat, ha Izrael nem fogadja el a második kivonásra vonatkozó feltételeket. Nem is
olyan régen a palesztin képviselők felhagytak a fenyegetőzésekkel, ám most a
megállapodás másodszori megszegésére készülnek: egyoldalúan ki akarják kiáltani
a függetlenséget és a határok módosítását, anélkül, hogy az állandó
megállapodás kérdését az oslói megállapodásnak megfelelően Izraellel
megtárgyalnák. A palesztin vezetők nem kételkednek abban, hogy kilenc hónapon belül
megalakul a palesztin állam. Honnan ez a vakmerő magabiztosság?
Nem elképzelhetetlen, hogy az egyik ok az: a palesztin hatóságok úgy vélik, nyugodtan
kockáztathatják az oslói megállapodás megszegését, mivel Izrael úgysem fog
tankokat küldeni Gázába és Ramallahba, hogy megállítsa a palesztin rendőrséget
(melynek létszáma egyébként jóval nagyobb, mint amennyit a megállapodás
engedélyez) egy függetlenségi háború kezdeményezésében és a palesztin
illetékesség határainak kialakításában.
Arafat biztos abban, hogy Izrael elfogadja az új állam kikiáltását 1999 májusában,
s ez is azt a nézetet erősíti benne, hogy a függetlenség kikiáltásáig jobb engedni
a 13 százalékos kivonást, mint hogy aprólékos tárgyalásokra vesztegesse az idejét
Izraellel. Ebben az esetben azzal dicsekedhet majd, hogy az általa vezetett
felszabadítási szervezet saját erejéből, s nem Izraellel folytatott tárgyalások
eredményeként szerzett területeket. (P. M.)