Ilyenkor Németországban nyári végkiárusítás van. A divat gyorsan
változik, ami tegnap még keresett portéka volt, azt ma már olcsón meg lehet
vásárolni. És ez nem csak az öltözékekre vonatkozik, hanem a könyvekre is.
Amikor a sok divatjamúlt könyv között megtaláltam Csurka István 1982-ben az NDK-ban
megjelent kötetét („Wer setzt schon auf Fortuna”), megvettem. Vajon mik lehettek
azok a problémák, amelyek a magyar társadalmat és az írót közel két évtizede
foglalkoztatták? Házastársak hűtlensége, a lóverseny, és ami persze a legmeredekebb
téma: „Óvári és Sóvári” elmélkedései a nyári sörhiányról.
1982-ben Csurka könyve 9,60 NDK márkába került, amiért akkoriban remekül meg
lehetett vacsorázni. Most 1 márkáért vettem meg. Persze akkor Csurka írásait még
mint „bátor szatírát” adták el, és sok keletnémet polgár hitte azt, hogy
Budapest a szocialista világ Párizsa.
Az utószóban így értékelték a magyar drámaírót: „Csurka mint törzsvendég és
a lóversenyek szenvedélyes látogatója, Csurka mint vakmerő kártyázó, akinek nem
számít a tét, Csurka mint el-elmélázgató kávéházi vendég és életteljes
bohém.”
Persze Csurka fordítója tudatta a német olvasóval: „csak az ellenforradalom
leverése után” jelenhettek meg olyan fiatal írók, mint Csurka, „akik nagy
felelősségtudattal a szocializmus ismét megtalált erkölcsi értékei mellett”
lépnek fel.
Tempi passati. Hogy Csurka István író is volt, azt errefelé elfelejtették már. Csak
mint antiszemita politikust emlegetik néha-néha.