Aki kirándulni szeret, előbb-utóbb kedvet kap magas hegyek megmászásához
is. Néhány száz kilométerre Magyarországtól 2-3000 méteres csúcsokat is
találhatunk. Ha a jelzett utakat választjuk, nincs szükség se különleges
felszerelésre, se vizsgára ahhoz, hogy ezekben a magasságokban túrázzunk. Néhány
tanács azért talán nem árt.
A magas hegységeknek a környezetüktől eltérő, speciális éghajlatuk van.
Általában hűvösebb a levegő és több a csapadék. Míg a völgyekben strandidő van,
fönt szinte még síelni lehet. Gyakori, hogy a hajnali verőfényes jó idő elromlik,
mire a csúcsok közelébe érünk. Ez a jelenség - a hőmérsékleti viszonyok
kiegyenlítődése miatt - augusztus-szeptemberre el szokott múlni.
Bizonyos betegségek esetén nem tanácsos ezekbe a magasságokba merészkednünk: ha úgy
érezzük, nem bírjuk, nem szégyen visszafordulni! Vannak, akiket a ritkább levegő, a
kevesebb oxigén is megtréfál, különösen, ha siklóval, fogaskerekűvel, vagy kabinos
felvonóval hirtelen nagy magasságba jutunk, amihez így nincs időnk hozzászokni.
Ilyenkor megeshet, hogy gyakran kell pihenőt tartani, hogy kilihegjük magunkat.
A sikeres túrázás egyik feltétele a jól megválasztott kényelmes, réteges
öltözet.
Mivel a napsütéses és felhős időszakok gyakran változhatnak, akár több fokos
hőmérséklet ingadozással is számolhatunk, ugyanilyen gyakran vagyunk kénytelenek
nekivetkőzni, illetve felöltözni. Ha véletlenül az éjszakát is kénytelenek vagyunk
fent tölteni, meglepően hideg időre számíthatunk. Esőre mindig fel kell
készülnünk, és nem az esernyő a legideálisabb megoldás, hanem inkább egy profi
esőkabát vagy poncsó.
2-3000 méter magasságban hiába kémleljük az eget, mert a fellegek néha lentről
jönnek. Nem árt ilyenkor a hátizsákban vízhatlanul elcsomagolt váltóruha.
Érdemes előre megtervezni térkép alapján az utunkat. Felfelé tanácsos az iramot
„cammogóra” venni, vagyis 2-3 km megtenni óránként, hiszen előfordulhat, hogy 4-6
órán keresztül csak fölfelé haladunk. A talaj a hegyekben egyenetlen, köves, tehát
minden lépésnél a lábunk elé kell nézni. Mivel a látvány sem akármilyen, érdemes
meg-megállni útközben.
A hegyitúra komoly fizikai igénybevétel. A szervezet több kalóriát igényel, mi
viszont szeretnénk minél könnyebb hátizsákot vinni. Ezért aztán jól kell
megválasztani az élelmet, hogy tápláló legyen. Vizet is kell magunkkal vinni, mivel
nincs mindenhol vízvételi lehetőség.
A hegyekben különösen igaz a mondás: járt utat a járatlanért el ne hagyj. Nem
érdemes a kijelölt utakról letérni. Több okból sem. Bármikor sűrű köd szállhat
ránk, és szinte csak méterekre látunk. A köves, meredek szakaszokon figyelni kell
arra is, hogy egy óvatlan lépéssel ne zúdítsunk kisebb kőlavinát az utánunk
haladókra. A törpe kúszófenyők övezetében még veszélyesebb az elkalandozás:
nehéz észrevenni, hol van körülöttünk mélyedés, szakadék.
Ha végre a csúcsra jutunk, gyönyörködhetünk a tájban - és gyűjthetjük az erőt
az ereszkedéshez. A tapasztaltak nem sietnek, élvezik a semmi máshoz nem hasonlítható
érzést. Kiemelkedve a hétköznapok nyüzsgéséből, friss levegőn, csodás tájon,
próbára téve kitartásunkat, megfontoltságunkat, felüdülve, jóleső fáradsággal
térhetünk meg szállásunkra.
Minden kezdőnek hasonlóan jó élményeket kívánunk!