Sokéves számkivetettség után a nyugat-európai baloldal visszatér a hatalomba -
ámbár olyan politikával és elvekkel, amikért elődei kiátkoznák. Nagy-Britanniában
Tony Blair, Franciaországban Lionel Jospin tüneményes sikere, a gaulle-isták és a
Németországban még kormányon lévő kereszténydemokraták sorainak felbomlása
bizalmi válsághoz vezetett. A konzervatívok már maguk sem hiszik, hogy Európában
még van jövője a konzervativizmusnak - állapítja meg a The Wall Street Journal
Europe-ban Roger Scruton brit filozófus és író.
A szerző úgy véli, hogy a jelenség nem korlátozódik Európára. Az amerikai
republikánusok sem tudnak olyan elnökjelöltet kiállítani, akinek akárcsak a
leghalványabb reménye lenne arra, hogy szembeszállhasson a magánéleti botrányokat
és politikai kudarcokat megdöbbentő állóképességgel átvészelő Bill Clintonnal.
Ausztráliában és Új-Zélandon, Görögországban és Olaszországban egyaránt
kifulladóban van a konzervativizmus, amelynek politikai elveit és szavazótáborát
fokozatosan magához szívja a balközép.
Scruton szerint a probléma történelmi gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza,
amely azt tanította, hogy gyanakvással kell kezelni a szokásokat és az előítéleket;
a hagyomány zsarnokságával szemben az egyénnek és az egyéni szabadságnak kell
elsőbbséget élveznie. A felvilágosult individualizmust kezdetben forrófejű
forradalmárok kényszerítették rá Európa népeire. Ma azonban már nem a politikusok,
hanem a modern gazdaságba beprogramozott globalizáció fenyegeti az ősi szokásokat és
kötődéseket. Az Európai Monetáris Unió még inkább felgyorsítja majd ezt a
folyamatot, eltávolítva a gazdasági életből a történelmi lojalitás utolsó
maradványait is - állítja a szerző.
Mindezek hatására a konzervatívok kilépnek a hagyomány védelmezőinek
szerepköréből, és az egyén szabadságát teszik toborzó jelszavukká - ugyanazt a
szabadságot, amelyet a felvilágosodás is ígért. Azokat az intézményeket, amelyek
ellenállnak e folyamatnak, gyorsan felváltják műanyag pótlékukkal: a brit
monarchiát Diana hercegnővel, a törvényszéki ítélkezést Louise Woodward-féle
televíziós tárgyalásokkal, a szerelmet pornográfiával.
Milyen választ adjanak a konzervatívok a globalizációra? A szerző úgy véli, hogy a
konzervativizmus eredeti üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Edmund Burke
először megfogalmazta. A konzervativizmus igazi célja most az, hogy szembeszállhasson
azokkal, akik a megsemmisítésére törnek: a „multikulturális” világképnek és a
„globális falunak” a híveivel - írja a brit szerző a The Wall Street Journal
Europe-ban. (P.M.)