Vissza a tartalomjegyzékhez


NAGYÍTÓ
Válságban a konzervativizmus

Sokéves számkivetettség után a nyugat-európai baloldal visszatér a hatalomba - ámbár olyan politikával és elvekkel, amikért elődei kiátkoznák. Nagy-Britanniában Tony Blair, Franciaországban Lionel Jospin tüneményes sikere, a gaulle-isták és a Németországban még kormányon lévő kereszténydemokraták sorainak felbomlása bizalmi válsághoz vezetett. A konzervatívok már maguk sem hiszik, hogy Európában még van jövője a konzervativizmusnak - állapítja meg a The Wall Street Journal Europe-ban Roger Scruton brit filozófus és író.
A szerző úgy véli, hogy a jelenség nem korlátozódik Európára. Az amerikai republikánusok sem tudnak olyan elnökjelöltet kiállítani, akinek akárcsak a leghalványabb reménye lenne arra, hogy szembeszállhasson a magánéleti botrányokat és politikai kudarcokat megdöbbentő állóképességgel átvészelő Bill Clintonnal. Ausztráliában és Új-Zélandon, Görögországban és Olaszországban egyaránt kifulladóban van a konzervativizmus, amelynek politikai elveit és szavazótáborát fokozatosan magához szívja a balközép.
Scruton szerint a probléma történelmi gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza, amely azt tanította, hogy gyanakvással kell kezelni a szokásokat és az előítéleket; a hagyomány zsarnokságával szemben az egyénnek és az egyéni szabadságnak kell elsőbbséget élveznie. A felvilágosult individualizmust kezdetben forrófejű forradalmárok kényszerítették rá Európa népeire. Ma azonban már nem a politikusok, hanem a modern gazdaságba beprogramozott globalizáció fenyegeti az ősi szokásokat és kötődéseket. Az Európai Monetáris Unió még inkább felgyorsítja majd ezt a folyamatot, eltávolítva a gazdasági életből a történelmi lojalitás utolsó maradványait is - állítja a szerző.
Mindezek hatására a konzervatívok kilépnek a hagyomány védelmezőinek szerepköréből, és az egyén szabadságát teszik toborzó jelszavukká - ugyanazt a szabadságot, amelyet a felvilágosodás is ígért. Azokat az intézményeket, amelyek ellenállnak e folyamatnak, gyorsan felváltják műanyag pótlékukkal: a brit monarchiát Diana hercegnővel, a törvényszéki ítélkezést Louise Woodward-féle televíziós tárgyalásokkal, a szerelmet pornográfiával.
Milyen választ adjanak a konzervatívok a globalizációra? A szerző úgy véli, hogy a konzervativizmus eredeti üzenete ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Edmund Burke először megfogalmazta. A konzervativizmus igazi célja most az, hogy szembeszállhasson azokkal, akik a megsemmisítésére törnek: a „multikulturális” világképnek és a „globális falunak” a híveivel - írja a brit szerző a The Wall Street Journal Europe-ban. (P.M.)