VARGA PÉTER
Gabonasorsok

Az elmúlt héten továbbterjedt a határokon túlra a magyarországi gabonatermés problémája. Több szomszédos ország, valamint CEFTA-tagállam mezőgazdasági termelői próbálták rábírni saját kormányaikat, hogy állítsák meg az olcsó magyar búza behozatalát. A romániai termelők például a határ lezárásával akartak követelésüknek nyomatékot szerezni.

Búzaminőség-ellenőrzés a földeken. Vannak gondok Fotó: MTI

Mi is valójában a helyzet, hogyan érinti a környező országokat a magyarországi gabonatermés?
Romániában, a Bánátban hasonló a helyzet, mint Békés megyében. Sok búza termett, de rossz minőségű - alacsony sikértartalommal és sok idegen anyaggal -, így a belső piacon is nehezen értékesíthető. Románia a statisztikai adatok szerint nettó importőr. Bár mindenhol kaphatók a hazai áruk, de a polcokon ott sorakoznak a szebben csomagolt és jobb minőségű magyar élelmiszerek is. A romániai élelmiszeriparnak, ha versenyben akar maradni a külföldről behozott árukkal, köztük a magyarokkal is, szüksége van a jó minőségű alapanyagra. Ezért vásárolják meg a magyar gabonát és lisztet. Tehát a jelenlegi probléma lényege nem a belső árral, hanem a minőséggel kapcsolatos. A romániai élelmiszeripar kénytelen kifizetni a gabonára és lisztre kivetett vámokat, majd megfizettetni azokat a fogyasztókkal. Ám a probléma gyökerei mélyebbre nyúlnak. A KGST feloszlása óta háttérbe szorult a környező országok felé irányuló gazdasági diplomácia, amely figyelembe venné a hazai és a szomszéd országok gazdasági adottságait.
Magyarország a mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari termékek területén exportőrnek számít. A környező országok szinte mindegyike ezen termékek valamelyikéből behozatalra szorul. Például Románia gabonából, Lengyelország kukoricából, Szlovákia és Csehország gyümölcsből. A magyar áruk eladhatóságának érdekében célszerű lenne ezek felé az országok felé gesztusokat tenni. Egyrészt globális kereskedelmi megállapodásokat kellene kötni, amelyekben más ágazatokban felhasználható termékek magyarországi vásárlásával biztosíthatnánk a magyar mezőgazdasági áruk kivitelét. Másrészt az államfők és politikusok látogatásait nem a nacionalista érzelmek, hanem a gazdasági kapcsolatok erősítésére kéne fordítani.
A „Tovarisi Konyec” című plakát piacromboló hatására a magyar mezőgazdasági termelők még élénken emlékeznek. A környező országokban élő magyarok számára nemzetiségi jogaikon, például egyetemek létesítésén túl létfontosságú a határok szabad átjárhatósága is, egy országok között jól működő bankrendszer, valamint az élénk, kiterjedt gazdasági kapcsolatok megalapozása és támogatása. A nacionalista felhangú kijelentések, nyilatkozatok helyett támogatni kéne a kis- és középvállalkozások környező országokba való befektetéseit, beruházásait állami garanciavállalással, adó- és befektetési kedvezményekkel. Ki kellene használni a földrajzi helyzetből adódó természetes egymásra utaltságot. Ennek Magyarország részéről az egyik alapja a mezőgazdaság lehet.
A CEFTA-országokkal kötött Szabadkereskedelmi Megállapodás, melyben a részt vevő országok megállapodtak a vámok ütemezett leépítésében, lehetőséget nyújt a magyar mezőgazdasági termékek kedvező értékesítésére a tagországokban. A tavalyi év során merültek fel az első komolyabb problémák. A lengyel mezőgazdasági termelők nyomására, a megállapodásban rögzítettek figyelmen kívül hagyásával Lengyelország felemelte a kukorica beviteli vámját. A magyar termelőket ért kárt azóta sem térítette meg senki. Idén is várható ez a jelenség, hiszen más országokban is bő termésre van kilátás. A magyar kormány tavaly csak a hazai termelők nyomására kezdett tárgyalásokat a lengyel féllel az esetleges kompenzációkról, de nem ért el nagy sikereket. A CEFTA-szerződés szerint az ilyen intézkedéseket előre be kell jelenteni, és legalább három hónapos tárgyalásokat kell folytatni a lehetséges kompenzációkról. Ez elmaradt. A magyar termelők reménykednek abban, hogy az új kormány érvényt szerez a nemzetközi megállapodásnak, valamint új koncepcióval fog hozzá a térség gazdasági diplomáciájának kialakításához.