Hetek - II. évfolyam, 33. szám, 1998. augusztus 15

Kik tették és miért? Egy héttel a kenyai és a tanzániai robbantások után csak a célpontot lehet egyértelműen tudni: a terroristák az Egyesült Államokat akarták egy újabb vérfürdő megrendezésével sokkolni és befolyásolni. A megdöbbentő merénylettel azonban nemcsak a feltételezett elkövetők azonosultak: a palesztin Hamasz terrorszervezet vezetője nyilatkozatában védelmébe vette az „amerikai politika igazságtalanságai ellen” harcolókat: „Nem szabad meglepődni azon, ha az emberek bosszúra szomjaznak” - mondta Ahmed Jasszin sejk az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában, arra utalva ezzel, hogy Washington Izrael oldalára állt az arab és muzulmán világgal szemben. Az afrikai merényletek kapcsán megfogalmazódott: esetleg egy új, az eddigi elszigetelt csoportokat egyesítő pánmuszlim terrormozgalom kialakulása kezdődhetett meg.

A milliárdos terrorista

Az amerikai hírszerzés szinte biztosra veszi, hogy a Nairobiban és Dar es Salaamban végrehajtott merényleteket már hónapokkal ezelőtt megtervezték. A gyanúsítottak listáját a 45 éves Osszama bin Laden, egy szaúdi származású multimilliomos vezeti. Ladent, aki a nyolcvanas években Afganisztánban harcolt a szovjet megszállók ellen, 1994-ben megfosztották szaúdi állampolgárságától, mivel azzal gyanúsították, hogy egy terrorista kiképzőtábort hozott létre Szudánban. Ez év februárjában bin Laden felszólított minden muzulmánt, hogy „pusztítsák mind az amerikaiakat, mind pedig szövetségeseiket”. A fanatikus Amerika-ellenességéről ismert bin Laden előéletében sok olyan mozzanat van, amely alátámasztja a gyanút. A jelenleg Afganisztánban élő férfit a szunnita iszlám terrorista csoportok egyik legjelentősebb támogatójaként tartják számon, aki egy Boszniára, Csecsenföldre, Szomáliára, Szudánra, Jemenre és Tadzsikisztánra is kiterjedő terrorista hálózattal rendelkezik. Nevét kapcsolatba hozták a két évvel ezelőtt a szaúd-arábiai Dhahranban lévő amerikai laktanya ellen elkövetett merénylettel. Bin Laden fő tevékenységi területe a Kenya északi szomszédságában levő Szudán volt - egészen addig, amíg 1996-ban 150 emberével együtt Afganisztánba nem telepedett.
A washingtoni hírszerzés információi szerint az Osszama bin Ladennel kapcsolatban álló több terroristának Nairobi volt a bázisa. Miután Szaúd-Arábiából kiutasították, a radikális iszlám tálib kormány adott menedékjogot bin Ladennek - hálából az afgán felkelőknek a nyolcvanas években nyújtott segítségéért. Amerikai szakértők úgy tudják, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumához már június 12-én bejutottak olyan információk, miszerint bin Laden fenyegetőzött, hogy „heteken belül bizonyos terrorista cselekményeket fog elkövetni”.
A szaúdi milliomos elleni gyanúpert táplálja az az albániai razzia is, amelyet június végén Tiranában amerikai biztonsági emberek és az albán hatóságok közösen hajtottak végre - egy iszlám terrorista szervezet helyi csoportja után kutatva. A razzia során az amerikaiak dokumentumokat és számítógépeket foglaltak le, az albánok pedig letartóztattak két személyt, akik feltételezések szerint bin Ladennek dolgoztak. A „nagy kapás” miatti eufóriában úszó albánok azonban kiszivárogtatták egy albán lapnak, hogy a CIA-nek jelentős szerepe volt az akció megtervezésében. Nem zárható ki, hogy az amerikai nagykövetségek elleni terroristaakciók bin Laden bosszúja - embereinek letartóztatása miatt.

Az amerikai nagykövetség felrobbantott épülete Tanzániában. A terroristák célja: sokkhatás és megfélemlítés Fotók: MTI

Terrorista államok

Nagyon valószínű, hogy bin Ladennek szerepe volt ugyan a merényletek megszervezésében, a főszerepet azonban nem ő játszotta, hanem bizonyos Amerika-ellenes államok - véli a Le Soir című brüsszeli lap. A lap kommentárja szerint ugyanis nincs az a magánvagyon (talán Bill Gates-ét leszámítva), amely elegendő lenne egy ilyen akció végrehajtásához. A szakértők azt állítják, hogy a művelet minden tekintetben olyan erőforrásokat igényelt, amelyeket legfeljebb egy hadsereg képességeivel rendelkező szervezet mozgathatott meg. A merénylőknek kiképzésre, hamis okmányokra, több száz kilogramm robbanószerre, biztonságos búvóhelyre volt szükségük, míg az öt perc leforgása alatt - két, egyébként egymástól távol eső helyszínen - a robbantásokat végrehajtották. Ez nehezen képzelhető el állami szintű támogatás nélkül.
A tanzániai hatóságok a robbantásban való segítségnyújtás vádjával letartóztattak több iraki és szudáni állampolgárt is. A feltételezett iraki részvétel még tovább bonyolítja a képet, hiszen a Szaddam Husszein által irányított államot nem annyira az iszlám fundamentalizmus jellemzi, mint inkább a világi, pánarab ideológiába burkolt berendezkedés. Irak már májusban közölte a Biztonsági Tanáccsal, hogy az ENSZ-szankciók életbe léptetésének nyolcadik évfordulója után (ez 1998. augusztus 6-ára esett) nem hajlandó tovább tűrni az országot sújtó intézkedéseket. Az afrikai pokolgépek augusztus 7-én, másnap hajnalban robbantak. A májusi bejelentés után Irak többször figyelmeztetett arra, hogy egy „alternatív stratégiát fog alkalmazni”, és az ellenségnek „drágán meg kell majd fizetnie, amennyiben a szankciókat nem oldják fel”.
Szudánban a Nemzeti Iszlám Front került az amerikai külügyminisztérium feketelistájára. Libanon helyett ma egyre inkább Szudán az a hely, ahol a közel-keleti terrorista csoportok biztonságban érezhetik magukat. A szudáni vezetés nem rejti véka alá Amerika-ellenességét, és Szudán és Irak között már szinte történelminek mondható barátság alakult ki. Szudán egyike volt azon kevés országoknak, akik helyeselték, hogy 1990-ben Irak lerohanta Kuvaitot, ezenkívül a háború során több olyan szudáni tisztet is fogságba ejtettek, akik az iraki hadseregben töltöttek be pozíciókat. Szaddám Husszein légierejét a biztonságosnak számító Szudánban állomásoztatta, és a mai napig is több iraki vadászgép tartózkodik szudáni területen. Az iraki-szudáni jó barátságnak nem az iszlám a fő mozgató ereje. A két országot elsősorban a közös pánarab eszme, az „amerikai elnyomás elleni felhívás” köti szorosan össze.
Irak és Szudán mellett Iránban is vannak az Egyesült Államok felé történő nyitást ellenző erők, akik érdekeltek lehetnek abban, hogy a Mohamed Kathami elnök által képviselt enyhülés véget érjen. Líbia sem adta még ki a Lockerbie-i merénylet elkövetésével gyanúsított állampolgárait, és talán nem véletlen, hogy bin Laden egyik megbízottját éppen a napokban tartóztatták le a líbiai-egyiptomi határon.

A merénylet elkövetését eddig egyetlen - korábban ismeretlen - szervezet, az Iszlám Hadsereg a Szent Helyek Felszabadításáért vállalta magára. Nyilatkozatukban azzal fenyegetőznek: bárhol készek újabb támadásokat végrehajtani, hogy úgymond kiűzzék az amerikai és nyugat-európai katonákat a muszlim országokból, s szabadon engedjék amerikai börtönébôl Omar Abdel Rahman sejket, akit New York-i bombamerényletek miatt ítéltek el. A közlemény szerint a két szaúdi férfi által elkövetett nairobi robbantás a Szent Kába, míg az egyiptomi által végrehajtott Dar es Salaam-i az Al-Aksza Mecset fedônevet kapta. A fedőnevek azt sugallják, hogy a terroristák célja az Egyesült Államok és közel-keleti szövetségesei közötti kapcsolat megzavarása, hiszen a mekkai Kába-mecset Szaúd-Arábiában, míg az Al-Aksza mecset Jeruzsálemben található. Mivel több különböző csoport és szervezet célkitűzése az amerikai jelenlét kiszorítása a Közel-Keletről, szakértők szerint elképzelhető az is, hogy a dzsihád zászlaja alatt egy új pánmuszlim szervezet jött létre, amely egyesíti az eddig elszigetelten tevékenykedő mozgalmakat. Egy ilyen összehangolt terrorszervezet új kihívásokat jelent, hiszen az Európától Ázsiáig szinte valamennyi kontinensen szétszórt és anyagi forrásaikban megerősödött akciócsoportok ellen csak világméretű közös erőfeszítéssel lehet hatékonyan fellépni.

A terrorizmus öt arca

A XX. század egyik legpusztítóbb jelenségének a terrorcsoportok világméretű elterjedése tekinthető. A különböző célokért válogatás nélkül gyilkoló mozgalmakat öt nagyobb csoportba lehet sorolni: