„A vadászpilóta egyik sajnálatos kiváltsága, hogy repülés közben
egyetlen másodpercnyi tévedés is halálos lehet” - nyilatkozta Kositczky Attila
altábornagy, a Magyar Honvédség légierejének vezérkari főnöke. Elmondta, hogy
Rácz kitűnő, I. osztályú aranykoszorús pilóta volt, benne volt a majdan
beszerzésre kerülő nyugati vadászgépek tesztelő csoportjában. Varga Ferenc ezredes,
az MH Légierő vezérkarának biztonsági főnöke mesélte el Ráczról, hogy minden
feladatra felkészült katona volt, sosem improvizált, döntései megfontoltak voltak, s
ha valamit hibázott, napokig bosszankodott.
A repülőgép műszaki meghibásodása az utólagos vizsgálatok alapján teljességgel
kizárttá vált. A pilóta nem kísérelte meg a katapultálást, a szék a becsapódást
követően repült ki a gépből. Minden a pilóta irányításának megfelelően
működött a gépen. A vizsgálat kizárta egy más tárggyal való ütközés
lehetőségét is. A terheléstől létrejött tudatkiesésen kívül más, hirtelen
előállott egészségkárosodás nyomát az orvosszakértők nem találták.
A veszélyhelyzet a háton repüléskor jött létre. Ekkor a vezető - feltehetőleg
nem valamiféle szándékos kormánymozdulattal - két másodpercnyi időre
indokolatlanul nagy negatív terhelést hozott létre. Ez azt jelenti, hogy olyan nyomás
alá került a pilóta, aminek következtében vére a felső testébe és a fejébe
szorult. Ilyenkor kisebb tudatvesztés jöhet létre, amit a szakmában „vörös
ködnek” is neveznek. Rácz korábban ilyen manővert - legalábbis hivatalosan -
nem hajtott még végre, a bemutató előtt nem gyakorolta, bár a repülési tervében
szerepelt.
A manőver után Rácz indokolatlan dolgokat tett: a futóműveket kiengedte, ezáltal
kikapcsolta az automata állásszög-határolót is, ami kritikus dőlés esetén
helyrebillenti a kormányt. A gép állásszögének nagysága miatt a MIG két másodperc
alatt 200 kilométer/órányit veszített sebességéből, amely rövidesen nullára
csökkent. Ezt követően, mint egy darab kő, lezuhant.