Hetek - II. évfolyam, 32. szám, 1998. augusztus 08

- Mekkora bátorság kell újságíróként elvállalni egy ilyen posztot?
- Nem tudom, hogy bátorság kell-e hozzá. Mindenesetre át kellett gondolnom, hogy mit adok fel. Hiszen a „nem újságírói” oldalt kell képviselnem, azaz át kell mennem az út túloldalára. Igaz, hogy a kapcsolat továbbra is fennmarad az újságírókkal, de az együvé tartozás érzései megszűnnek. Korábban érdeklődést mutattam a PR iránt, foglalkoztattak a szervezetek belső és külső kommunikációjának kérdései. Éppen ezért nemcsak megtisztelő volt a felkérés, hanem szakmailag is tetszett ez a lehetőség. A döntésre mindössze egy napom volt. Ennyi időm volt, hogy átgondoljam ennek a lépésnek a kockázatát. Tisztában vagyok azzal, hogy itt nemcsak győzni lehet, viszont nagyon vonzó, hogy az ember sok mindent megtanulhat.
- Milyen igények fogalmazódtak meg önnel kapcsolatban?
- Azt kérték tőlem, hogy a kormányt képviseljem a közvélemény előtt. Ez egyértelműen azzal jár, hogy az én autonómiám csorbulni fog. Nem független, gondolkodó újságíróként létezem, hanem egy testületet képviselek.
- Önnek milyen igényei voltak?
- Elsősorban a munkafeltételekkel kapcsolatban voltak némi igényeim. Emellett kértem, hogy ott lehessek a kormányüléseken, és részt vehessek a döntések előkészítésében, illetve benne legyek az információáramlásban. Tehát tudjak azokról a lépésekről, amelyek a kormány „fejében” megfordulnak, mivel így lehet csak megfelelően képviselni érdekeit. Így lehet elmondani azt az újságíróknak.
- Miben szeretne más lenni, mint elődei?
- Oldottabb kapcsolatra törekszem. Aki eddig közvetlen kapcsolatban volt velem, tapasztalhatta, hogy - amennyire ezt lehetőségeim engedik - azonnal igyekszem választ adni a kérdésekre. A korábbinál nyitottabb párbeszédet szeretnék folytatni. Egyébként azt tapasztalom, hogy erre a kormány tagjai is hajlandók.
- Tehát Kiss Elemérhez, a Horn-kormány szóvivőjéhez képest nyitottabb kíván lenni?
- Igen. Bár Kiss Elemér úr nagyon jól informált kormányszóvivő volt. Mint a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, nem egyszerűen tudott a döntésekről, hanem elő is készítette azokat. Ebből adódóan kivételezett helyzetben volt, nem fordulhatott vele elő az, hogy mond valamit, és azt másnap megcáfolják. Viszont inkább jogi nyelvet beszélt. Szerintem a sajtó közérthetőbb nyelvre vágyik, ezért én ez irányban próbálok elmozdulni.
- Az Antall-kormány idejében egyfajta rangsorolás létezett a lapok között. Az ÁPV Rt. például az akkori Új Magyarországnak adott ki információkat. Voltak úgymond exkluzív sajtótájékoztatók is: ezekre csak három-négy orgánum volt meghívva. Ehhez esetleg ön is visszatér?
- Magam is úgy gondolom, hogy a kormánynak minden orgánummal korrekt kapcsolatra kell törekednie. Alapvetően arra fogok törekedni - és ez fogja jellemezni a kormányszóvivői iroda, illetve a sajtórészleg munkáját is -, hogy egyformán lássuk el információval az újságokat. A háttérbeszélgetéseket pedig úgy szeretnénk kialakítani, hogy mindenkivel korrekt legyen a kontaktus, de mindenki kapjon valami pluszt is.
- Korábbi nyilatkozataiban említette, hogy viszonylag nagy létszámú sajtófigyelő-részleg létrehozását tervezi. Ezt miként kívánja működtetni?
- A kommunikációs részleg bővítését az is szükségessé teszi, hogy a kormányzati struktúra is változik. Köztudomású, hogy úgynevezett tükörreferatúrák jönnek létre a Miniszterelnöki Hivatalban, amelyek leképezik a minisztériumokat. Minden területnek meglesz a maga szakértője, ők fogják beszerezni az információkat. Az újságoknak is meglesznek a felelősei. Emellett a médiafigyelő részleg minden reggel és délután sajtófigyelést végez. Sőt lesz egy elemző részleg is, amely földolgozza, majd továbbítja az információkat, hogy a kormány napról napra, hétről hétre tisztában legyen azzal, hogy a döntéseinek milyen visszhangja van.
- Köztudomású, hogy a szóvivői tisztség a szakmai feladatokon túl bizalmi poszt is. A kormányszóvivő - ha rosszul végzi munkáját - megbuktathatja akár a kormányt is, illetve jelentős károkat tud okozni. Természetesen mindez visszafelé is működik: adott esetben jelentős segítséget tud adni a kormánynak. Orbán miniszterelnök úrral megvan ez a bizalmi, esetleg baráti kapcsolat?
- Igen, bár a kapcsolatunk inkább bizalmi. Az egyetemről ismerjük egymást, később mint újságíró és politikus is találkoztunk néhányszor.
- Együtt jártak egyetemre?
- Igen, de külön évfolyamra. Én 1985-ben végeztem, Orbán Viktor 1987-ben. A lényeg az, hogy tudtunk egymásról. A vele készített interjúk során kiderült, hogy a világ dolgaiból sok mindent hasonlóképpen látunk, illetve hasonlóképpen gondolkodunk. Nekem szorosabb kapcsolatom Stumpf Istvánnal volt. Amikor a Reformhoz kerültem lapszerkesztőként, megkerestem, nem írna-e a lapban. Stumpf úr akkor egy új típusú politikai iskolának, a Századvégnek az igazgatója volt, s mint „új arc”, a politológusok között ritkán kapott szót. A Reformban nyitott rovatát gyorsan megszerették az olvasók. A meghívás végül is tőle érkezett, amire aztán a miniszterelnök úr áldását adta. Most azon vagyok, hogy ne csak Stumpf Istvánnal legyen szoros kapcsolatom, hanem a miniszterelnökkel is, hiszen a kormány döntéseit kell tálalnom, s ahhoz, hogy ezt a feladatot hibátlanul láthassam el, a testület tagjainak gondolkozásmódjával is tisztában kell lennem.

Borókai Gábor Nagykőrösön járt gimnáziumba, majd az ELTE jogi karán szerzett diplomát 1985-ben. Az egyetem elvégzése után búcsút mondott a jogi pályának, és a Népsportnál, a későbbi Nemzeti Sportnál helyezkedett el újságíróként. Itt 10 éven keresztül dolgozott, eközben elvégezte az újságíróiskolát, és PR-tanulmányokat is folytatott. Emellett tíz hónapon át párhuzamosan az Új Magyarországnál és a Színes Vasárnapnál is dolgozott. Továbbra is sportról írt elsősorban, de az igazságügygyel is ő foglalkozott. 1996 februárjában hívta meg a Reform, amely abban az időben teljes átalakuláson ment át. Először szerkesztő, majd egy év múlva főszerkesztő-helyettes lett, végül ez év január elsején nevezték ki főszerkesztőnek. Három gyermek apja. Felesége az V-VIII-XIII. kerületi ügyészség helyettes vezetője. A kormányszóvivő hobbija - a miniszterelnökéhez hasonlóan - a futball.