SZABADY GABRIELLA
Princz-bank végjáték

A Postabank és Princz Gábor neve sokféle asszociációt keltett az elmúlt tíz év során. Ügyfél- és politikusbarát üzletpolitkától a kultúrmecénáson keresztül az átalakulás időszakát kihasználó, a törvényesség határmezsgyéjén ügyeskedő üzletpolitikáig sok arculatot mutat a második legnagyobb bank státusáig eljutott pénzintézmény. A lapzártánkat követő közgyűlés utáni korszakban azonban várhatóan újabb árnyalatok is keverednek majd a palettára. Egy dolog mindenképpen tény: a milliárdos veszeteséget felhalmozó bank jellegénél és hivatásánál fogva kezdettől fogva kvázi állami bank volt.

Az augusztus 7-ei rendkívüli közgyűlésre időzített jelentésben a Deloitte & Touche Kft. nemzetközi könyvvizsgáló cég különösebben nem koppintott a Postabank és Takarékpénztár Rt. „fejére”. Megállapítja, hogy a bank 13,95 milliárd forint veszteséget „termelt” tavaly, de ebből csupán 1 milliárd forint terheli a kiterjedt leányvállalati hálózatot, így a mintegy 12 milliárdos deficitet rossz ügyletei miatt maga a bank követte el. A Postabank saját tőkéje így 1997 végén 15,7 milliárd forint, a konszolidálásba bevont vállalkozások saját tőkeállománya pedig 25,4 milliárd forint volt. A bank konszolidált mérlegfőösszege 1997. december végén 371,3 milliárd forint volt, az előző évinél 31 milliárddal (9 százalékkal) kevesebb. A könyvvizsgáló cég pozitívan látja a Postabank jövőjét, mert a javuló gazdálkodási környezet kedvező lehetőségeket nyújthat a banknak a területfejlesztésekhez kapcsolódó önkormányzati és állami infrastrukturális beruházások, valamint a feltörekvő kis- és középvállalatok finanszírozása terén.
Princz Gábor nemcsak banki szakemberként vált közismertté, hanem a nevét média- és üzleti birodalom kiépítőjeként is emlegetik. Pénzügyi, politikai, kulturális körökben egyaránt a jól tejelő szent tehén impresszióját festette le a Postabankról. A részvénytársaság - leányvállalatainak száma és kereszttulajdonlásai miatt - igen szerteágazó és nehezen áttekinthető rendszert alkot. A bank 22 vállalatot vont be a konszolidációba (az anyacéggel együtt 166 milliárd forint árbevételre tettek szert). A banknak 6 társult vállalata van, egyet egy másik céggel közösen vezet, és ezenkívül még 17 egyéb befektetése is van. A leányvállalatok pedig további 29 befektetést birtokolnak, összesen 6 milliárdos befektetett összeggel. A 22 leányvállalat közül hét a média területén működik, amelyek üres zsákként engedték át magukon a befektetett tőkét: vagy veszteséget termeltek, vagy igen csekély, elenyésző pozitívumot mutattak. A birodalom - mint ahogyan az a birodalmakkal lenni szokott - valószínűleg széthullik majd. Az állam részéről szükséges konszolidáció végösszege és annak megtérülési esélye egyelőre a talányok körébe tartozik. Az állami tulajdonú OTP Bank nem titkolta, hogy szíves örömest átveszi a Postabank sikerágazatát, a lakossági betétszámla-vezetést (ez adja egyébként a bank mérlegfőösszegének nagy részét. A médiacégeket pedig valószínűleg egy kalap alá vonják majd. A folyamatot meggyorsítandó, a stratégiai döntésekhez szükséges 75 százalékos támogatottságot 50 százalékra szállítják le a közgyűlésen, hogy a szerkezet-átalakításokat könnyedén kivitelezhesse az új menedzsment.
A Postabank kétes ügyletei mellett nem hagyható figyelmen kívül az, hogy - az alapítói szándékoknak megfelelően - mind a szolgáltatás minőségében, mind az ügyfelek kiszolgálásában forradalmi változásokat hozott. Így nem csoda, hogy a mérlegfőösszege tíz év alatt 6 milliárdról 365 milliárdra emelkedett, a lakossági betétállománya 1996 végére megközelítette a 200 milliárd forintot. Ügyfeleinek száma mára elérte a 3,5 milliót, összhitelállománya meghaladja a 200 milliárd forintot.
Az 1997 februárjában történt bankpánik miatt megtört a dinamikus fejlődés lendülete: ettől az időponttól 1997 decemberéig összesen 67 milliárd forint vándorolt el a banktól. De ha a korábbi tendenciából fakadó betétnövekedést vesszük a számítás alapjául, úgy - becslések szerint - 100 milliárdos veszteségről kell tudomást vennie a Nádor téri banknak. Nem hozta a menedzsment nyilvánosságra, de a pánik után egészen az év végéig folytatódott a betétszámlakönyv részarányának csökkenése, és ez az idén sem állt le, hanem napjainkban is csupán stagnál, sőt további kis mértékű csökkenés prognosztizálható az év hátralévő részében. A bankpánik megtörte a lakossági megtakarítások terén szerzett piaci erősödést is: amíg a Postabank 1989-ben 1,1 százalékot tett ki az összmegtakarításokon belül, addig 1996-ban ez 17,3 százalékra emelkedett.
A könyvvizsgáló cég a tíz év távlatából úgy látja, hogy a bank gazdasági életben betöltött szerepe és bankrendszerben elfoglalt helye összhangban van a pénzügyi kormányzat eredendő alapítói szándékával. A Postabankot, mint ismeretes, 1998-ban a bankrendszer huszonharmadik pénzintézeteként, konkrét céllal, univerzális kereskedelmi bankként hozták létre. Az alapítóknak az volt vele a célja, hogy teremtse meg a lakossági és vállalati pénzműveletek egységes feltételrendszerét, törje meg a lakossági pénzpiacon az addig uralkodó pénzintézetek monopol helyzetét, és ezzel európai színvonalú bankári szolgáltatásokat honosítson meg Magyarországon.
Az a tény azonban, hogy alig több mint 2 milliárd forintos alaptőkével jött létre a bank, eleve egy behatárolt pályára predesztinálta a pénzintézetet. Az alacsony tőkeellátottság és a nagyüzemi méreteket igénylő elvárások miatt már az induláskor súlyos és a jövőt meghatározó problémák feszültek. Utólag úgy látszik - állapítja meg az auditor -, hogy az alapításkor megszabott célok megvalósításához 60 milliárd forintos alaptőkével kellett volna elindítani a bankot. A piac elvárásaiból fakadó fejlesztési kényszer váltotta ki a permanens tőkeemelési igényt.

	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001*
Mérlegfőösszeg	200,7	269,6	378,7	365,3	396	460	540	635	mrd. Ft
Saját tőke	9,6	21,0	20,6	15,7	43	44	47	51	mrd. Ft

Forrás: Deloitte Touche Kft. jelentése
*1998-tól 2001-ig a bank által prognosztizált irányszámok szerepelnek