A nagy hőségnek a vasúti közlekedésre majdnem olyan a hatása, mint a derékig
érő hónak. A vonatok ugyanis ebben az esetben is késnek. A hőségben nemcsak a
vasutasoknak van melege - ez önmagában még nem ok a késésre - hanem a
sínpályák is károsulhatnak. A felhevült és elvetemedett sínek miatt pedig
lassítást vezetnek be: adott pályaszakaszon lecsökkentik a vonatok sebességét. A
késések másik oka az, hogy a dízelmozdonyok gyakrabban hibásodnak meg, és a kieső
járatok pótlása nem egyszerű feladat. A villamosvonalakon pedig a felhevült
felsővezeték nyúlhat meg anynyira, hogy összetöri a mozdony áramszedőjét. Ha ez
még nem volna elég, a közúton közlekedők is sok galibát okoznak: előfordult, hogy
két nap leforgása alatt hat sorompót törtek össze.
A BKV-nál a nagy melegben úgy bánnak a sínekkel, mint ahogy a kertészek szoktak a
dísznövényekkel: locsolják őket. Ennek ellenére előfordul, hogy a villamossín
kivetődik a pályából szerencsére olyan még nem volt, hogy ki is virágzott volna.
Ilyenkor kénytelenek kivágni a sínből egy darabot. Ha ezt megfelelően teszik -
márpedig a BKV szakemberei profik ebben a műfajban - akkor télen nem kell pótolni a
hiányzó darabot. Saliga József, a központi forgalomirányítás szolgálatvezetője
azt is elmondta lapunknak, hogy a járművek - ellentétben az emberekkel - aránylag
jól bírják a kánikulát, nem növekedett számottevően a meghibásodások száma. A
járművezetők pedig „nagyot művelnek”, amikor ugyanazt a szolgálatot látják el a
sokszor akár 60 Celsius-fokosra felhevült vezetőfülkében, mint normális
hőmérsékleti viszonyok között. Ők a végállomásokon citromlével és hideg
szódával csillapíthatják a szomjukat.