Ami a tikkadt szöcskenyájakat illeti a Hortobágyon, a sok eső júliusban inkább a
szúnyogoknak kedvezett. Akármivel fújja be magát az ember, a szúnyog direkt élvezi.
Úgyhogy esténként bizony nehéz megmaradni - vélekedik Kovács Gábor madarász. A
turisták? - kérdez vissza a gyakorlott szakember -, azok ilyenkor a hideg söröket
keresik, a hideg vizes medencéket, de madarászni nem nagyon hajlandók.
Kovács úrtól tudjuk, hogy a madarak még meleg tollazatuk ellenére is jobban tűrik a
hőséget, mint az ember. Kora hajnalban táplálkoznak, a nap melegebb óráit pedig
inkább pihenéssel töltik. A déli forróság azonban a madaraknál még annak is
meglepetésekkel szolgálhat, aki jól ismeri őket. „Hazafelé jövet láttam, amint
egy elhagyatott katonai őrtorony lépcsőjén egymás fölött három fokon is megült
egy-egy madár. Egy rozsdáscsaláncsúcs, fölötte egy kis őrgébics, afölött pedig
egy sordély. Ez a három madár amúgy sosem szokott egymással barátkozni. Most
kiválasztották maguknak az árnyékos létrát, és ha nem is egymás mellé, de egymás
fölé már képesek voltak elhelyezkedni” - meséli Kovács Gábor. „A nagy
termetű túzok kerül minden épített környezetet. De mivel máshol nem talált
magának árnyékot, a szalmabálák mellé húzódott, amit egyébként nem kedvel, mert
fél tőle, most viszont a nap legforróbb óráiban ott ül az árnyékában.”
A nagy melegben igen sokat fürdenek a gémfélék és a gólyák, sőt a verébtől
kezdve egészen a rigófélékig szinte minden madár. Nyakig vízben álldogálnak, majd
hoszszan tollászkodnak és szárítkoznak. A kanalas gém legszívesebben úgy hűti
magát, hogy egészen combig belegázol a vízbe. Az így lehűlt vér tovább hűti az
egész testét. Jó módszer, de ez a „móka” csak a kopasz lábú madaraknak felel
meg. Kánikula ide vagy oda, némely pusztai madár, mint a pacsirta, ilyenkor is a porban
fürdik.
Az őzek a nádasok szélére és árnyékos helyre igyekeznek, ahol gyakran ihatnak. A
132 milliméternyi júliusi csapadékból még elég sok víz maradt. A növényzet sem
olyan sárga, mint amilyen nagy kánikulai nyarakon lenni szokott. A lovakat már a
legkisebb szél is lehűti, bármennyire tűz is a nap. Akkor van baj, ha nincs szél.
Ilyenkor jó szolgálatot tesznek a szárnyékerdők - telepített kis erdő -, ahova
bemehetnek delelni - tájékoztat az ornitológus.
Lelkes András természetvédelmi felügyelő a Kis-Balaton vidékéről szólva elmondta,
hogy ilyen meleg nyarakon gyakran fellép egy különleges madárbetegség, a botulizmus
- régi nevén kolbászbetegség. Ez a kór annak következtében alakul ki, ha a
madarak olyan vízből szűrik ki táplálékukat, amely legalább 24 fokos, magas a
szervesanyag-tartalma, oxigénben viszont szegény. Az említett betegség a vízimadarak
egyik fő ellensége, ami először bénulásos tüneteket okoz: kezdetben nem tudnak
repülni az állatok, később már menni se, majd végleg lebénulnak és elpusztulnak.
Szerencsére a nyár első fele az idén viszonylag hűvös volt, úgyhogy csak most
kezdődött el egy kisebb mértékű botulizmus, de a megbetegedett állatok száma nem
érte el a százat sem.
Az apró rovarok is megérzik a nagy meleget: ahol egy csap van, vagy kifolyik a víz, oda
tömegesen jönnek a darazsak, méhek, meg egyéb rovarok, lepkék is. Egyébként pedig
minimális a mozgás napközben.
A háziállatok melegtűrését illetően Siket Péter dömsödi állatorvos elmondta:
- A nagy súlyú sertést a vastag szalonnarész melegíti. A disznó, mivel nem tud
izzadni, egyre jobban felmelegszik. Csak lihegéssel tudja leadni a hőt, mint a kutya,
és nagyon sokszor előfordul ebben a melegben, hogy hőtolulást, azaz hőgutát kapnak.
Az esetek zömében elpusztulnak. Mire észreveszik, nincs idő arra, hogy kezelésre
kerüljön sor. A tapasztalt gazdák vizes ruhával borogatják vagy locsolgatják, hűtik
a jószágot. A lovak egy kicsit kivételezettebb jószágoknak számítanak, több gondot
fordítanak rájuk. Sokan locsolják először a lábukat, hogy lehűljenek, majd végül
az egész testüket.