Ki ne találkozott volna már olyan orrát fújó, tüsszögő, szemét
vörösre dörgölő, esetleg fulladó emberrel, aki hogylétével kapcsolatos
kérdésünkre azt felelte: „Tudod, az allergiám...”
Magyarországon az allergia népbetegségnek számít: hazánk minden negyedik-ötödik
polgára allergiás, számuk évente tíz százalékkal nő. (Ez azt jelenti, hogy
nyolc-tíz év múlva közel ötmillióan szenvedhetnek ebben a betegségben, ami a
lakosság felét jelenti!)
A virágporok okozzák a legtöbb allergiás megbetegedést. Valójában nem is a
virágpor egésze az, ami allergizál, hanem csupán annak bizonyos összetevői. A
természetben előforduló allergének mindegyike kisebb vagy nagyobb fehérjemolekula.
Például egy virágporszemcse teljes súlyának csak kevesebb mint egy százalékát
teszik ki az allergizáló fehérjék. A virágporszemcsék a növények hímivarsejtjeit
(pollenjeit) tartalmazzák, melyek megtermékenyítik a petesejteket, és azokból jönnek
létre a magok. Ezeket a polleneket a növényekről vagy a rovarok, vagy a szél
szállítja el. A rovarok általában a színes virágú növényeket látogatják, melyek
pollenjeit a szél nem tudja messze vinni, mivel viszonylag nehezek. Az ilyen növényekre
érzékeny embereknél csak a közvetlen érintés okoz allergiát. A szél által
megporzott növények sokkal veszélyesebbek, mivel óriási mennyiségű virágport
bocsátanak a levegőbe. Három csoportba oszthatók azok a növények, amelyek a
virágpor-allergia legfontosabb okozói: a füvek, a fák és a gyomnövények. A fű a
világon a legelterjedtebb növényféle. Magyarországon mintegy 240 fűféle honos. Az
allergizáló fehérjekomponensek szinte minden fűfélében megtalálhatók. Mivel
virágzási időszakukban igen nagy mennyiségű pollent bocsátanak a levegőbe,
Európában a legjelentősebb allergiát okozó növények közé tartoznak. Ilyen
fűféle például a borjúpázsit, az angol perje, a réti perje vagy a réti komócsin.
Számos lombhullató fa virágpora okozhat allergiát: a nyírfa, a tölgy, a szil, a
platán, a mogyoró, és sorolhatnánk. A laikus ember igen nehezen tudja
megkülönböztetni a fűféléket a gyomnövényektől. A Magyarországon előforduló
allergizáló gyomnövények közül a legjelentősebb a parlagfű, a feketeüröm, a
csalánfélék, a vadsóska, a disznóparéj, a libatopfélék és az útifüvek. Ezek
közül a legveszélyesebb a parlagfű és a feketeüröm, amelyek a legtöbb
megbetegedést okozzák.
A parlagfű (Ambrosia elatior) egynyári növény, 20-150 cm magasra nő. Hazánkban
egymillió ember allergiás a virágporára. A köztudatban vadkender néven szerepel,
igen helytelenül - a kettő ugyanis nem azonos. Világoszöld, puha, erősen tagolt,
összetett levélzete, hajtáscsúcsi apró, zöldessárga füzérvirágzata rengeteg
virágporszemet juttat a levegőbe. Egyetlen növény nyolcmilliárd virágporszem
termelésére is képes két-három hónapos virágzási ideje alatt. Nálunk többnyire
augusztus közepétől október végéig tart ez az időszak, amikor összességében
több ezer tonna parlagfűvirágpor juthat a légtérbe. A növény a század elején
amerikai gabonaszállítmányokkal érkezett Európába. 15-20 évvel ezelőtt csak
Magyaroszág déli részén fordultak elő parlagfűallergiás megbetegedések, ma már
azonban északon is. Igénytelen, szapora, rendkívül szívós növény, szinte minden
környezetben megél: árokpartokon, útszéleken, kertekben, parkokban. Akkor lép fel
tömegesen, ha a természetes növényzet az adott helyről már teljesen hiányzik.
Sokszor mi magunk idézzük elő megjelenését: parlagon hagyott területekkel,
erdőirtással, elhanyagolt mezőgazdasági műveléssel.
Az allergiás betegek keserves hónapokat élhetnek át: kötőhártyagyulladástól,
szénanáthától, asztmától szenvedhetnek. Gyakran panaszkodnak fáradékonyságra,
étvágytalanságra, fejfájásra, álmatlanságra, sőt súlyos bőrgyulladások,
kiütések is előfordulhatnak. A parlagfű terjedése gazdasági gondot is jelent, mert a
panaszok gyakran munkahelyi hiányzást okoznak, emellett a társadalombiztosítás
évente több száz millió forinttal támogatja a parlagfű-allergiások gyógyszereit.
Gyomirtó szerekkel sajnos nem érhetünk el ellene tartós eredményt. Megoldás lehet,
ha tövestől tépjük ki, illetve nagyobb területeken kaszálással védekezhetünk.
Szakemberek szerint igyekeznünk kell elősegíteni a területek természetes
állapotának felújulását: erdőtelepítéssel, pázsitgondozással. A parlagfű elleni
leghatásosabb módszer tehát környezetünk rendben tartása.