KRUZA ROZÁLIA
Mexikói gondok dzsungele

Mexikóban nem csak az időjárás miatt forró a helyzet. A katlan tüzességéhez hozzájárulnak a mintegy húszmilliós főváros megoldatlan problémái: a rendkívül magas bűnözés, légszennyezettség, valamint az északi szomszéddal, az Amerikai Egyesült Államokkal való feszült viszony, melynek alapját főleg a tömeges illegális kivándorlások és a kábítószer-kereskedelem szolgáltatja. Egyelőre azonban úgy tűnik, nincs esély a tragikus helyzet javulására.

Mexikóváros, 1998. július közepe. Három fiatal lány halad az úton. Tizenhárom, tizenöt és tizennyolc évesek. Eltévedtek, ezért elhatározzák, hogy a közeledő rendőrautótól kérnek útbaigazítást. A rendőrök nagyon szolgálatkészek: felajánlják, hogy elviszik őket. A három lány egy héttel később kerül elő, szakadt ruhában, kimerülten: a „segítőkész” rendőrök egy istállóba zárták, és megerőszakolták őket.
A fenti eset - sajnos - tipikus jellemzője a mexikói közállapotoknak. Jóllehet Mexikóváros tavaly megválasztott ellenzéki polgármestere Cuauhtemoc Cardenas, a Demokratikus Forradalmi Párt tagja ígéretet tett arra, hogy megtisztítja a fővárost, mind ez idáig szinte semmi javulás sem történt. Néhány szkeptikus szerint ez nem is csoda, hiszen ilyen rövid idő alatt egy ember sem képes feloszlatni a bűnbandák évtizedek óta „olajozottan működő” szervezeteit. A lakók úgy vélik: Mexikóváros szörnyeteggé vált. A bűnügyi statisztikák szintén azt támasztják alá, hogy nagyban megy a játék: 1993 óta 80 százalékkal nőtt a bűncselekmények száma. Egy tavalyi felmérés szerint naponta tizenhat gyilkosság és 400 rablás történik. A korrupció mértéke a felhőket súrolja: a becslések szerint naponta 5 millió amerikai dollárnyi kenőpénz cserél gazdát. A megvesztegetőnek még csak a fejét sem kell törnie azon, vajon mennyit „illik” adni egy rendőrnek - ők ugyanis, hivatalos közeg lévén, szabott tarifával dolgoznak. A rendőrség egyszerűen képtelen kezelni a válságot - ha egyáltalán eszébe jut, hogy megpróbálkozzon vele. Egy bűnügyi elemző szerint pont a rendőrség nyújt védelmet a bűncselekmények elkövetéséhez - amikor éppen nem maga végzi el a „piszkos munkát”. Az összes elkövetett bűncselekménynek csupán 2,6 százaléka kerül felderítésre. Jorge Fernandez kriminológus úgy véli: „Amíg nem hajtunk végre politikai reformot, amíg nem tisztítjuk meg a rendőrséget a korrupciótól, addig nem nyerhetjük meg a bűnözés ellen folytatott háborút.” Mexikóvárosban még az is veszélyes, ha valaki addig merészkedik, hogy panaszt tesz a rendőrségen. Egy férfinak - aki nem átallott ekkora vakmerőséget elkövetni - azzal kellett fizetnie, hogy a megsértett rendőrök alaposan helybenhagyták.
Mexikóban a politikai élet jeles képviselőinek azonban a közállapotokon kívül más is szúrja az oldalát. Ezt a tüskét történetesen „Marcos parancsnoknak” hívják. Marcos az 1980-as években a baloldali sandinista uralom alatt Nigériában töltött „tanulmányútját” követően kezdte meg tevékenységét Mexikó Chiapas nevű államában. Követőivel, a zapatista Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel 1994 januárjában fegyveres felkelést hajtott végre a kormányon levő Forradalmi Párt (PRI) ellen. Nagyobb demokráciát és az indiánok jogainak biztosítását követelték. Marcos és csapata 1994 óta a mexikói őserdőben rejtőzik, és csak ritkán ütközik meg nyilvánosan a kormányerőkkel. Sokkal inkább a velük szimpatizálók lépnek színre a nevükben. A zapatistáknak mindössze 300 harcosuk van, szemben a kormány Chiapasban állomásozó 60 ezer fős csapatával. A 94-es felkelés óta idén június közepén került sor az egyik legsúlyosabb összecsapásra. A felkelők 500 mexikói katonára és rendőrre csaptak le, amikor azok megpróbálták visszaszerezni a köztudottan zapatistaszimpatizáns El Bosque tartomány vezetését. Hat zapatista felkelő és egy állambiztonsági hivatalnok halt meg. Csak találgatni lehet, mi is történt valójában, mivel a kormányerők nagy gondot fordítottak arra, hogy újságírók még csak véletlenül se kerülhessenek a helyszín közelébe. A felelősség eldöntésekor mindenesetre megkezdődött az egymásra mutogatás. Mivel pár nappal korábban a zapatisták hat kormánykatonát ejtettek foglyul, az esemény akár bosszúnak is értelmezhető, bár a kormány a maga részéről ezt a törvényes állapotok helyreállításának nevezi.
A kormány „igazságszolgáltatásának” talán legszélsőségesebb példája egy tavaly decemberi eset, amikor Acteal településen a PRI paramilitáns halálosztagai tüzet nyitottak egy, a békéért imádkozó, főleg indián aszszonyokból és gyerekekből álló csoportra. Negyvenöten haltak meg. Marcos szerint a történtekért a tartomány elnöke a felelős: állítólag ő biztosította a fegyvereket, gépkocsikat és később megpróbálta befolyásolni a szemtanúkat is. Úgy véli, a kormány képtelen a békés rendezésre, és ezért minden párbeszéd felesleges. Marcos szerint Mexikó elnöke, Zedillo olyan ember, aki elnöki szalaggal a mellén gyilkol, a kormány pedig szuronyokkal, börtönökkel és temetőkkel szerez érvényt gazdaságpolitikájának.
Jóllehet a PRI hetvenkilenc éve gyakorolja a hatalmat Mexikóban, 15 évvel ezelőttig a választások csupán szimbolikusak voltak. Mostanra a párt helyzete azonban meglehetősen meggyengült: tavaly a kongresszus alsóházában elveszítette a többségét, és Mexikóváros polgármesteri választásán is csúfondáros vereséget szenvedett. Vannak, akik úgy vélik, hogy mindez előjátéka lehet az 1929 óta megkövesedett hatalmi berendezkedés felbomlásának.