Vissza a tartalomjegyzékhez

GYŐRI ZSOLT
Ellentétek vonzásában

A március elseje óta hatályos új menekültügyi törvény nem tudta feloldani a migráció körüli feszültségeket, derül ki a civil jogi szervezeteknek a menekültekkel kapcsolatos vizsgálataiból. A Belügyminisztérium új vezetése első lépésként éppen ezekkel a civil jogi szervezetekkel igyekszik a kapcsolatot erősíteni, felmérni, hogy ők mit tartanak ezen a területen a legsúlyosabb problémának.

A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK) szerint mind a szabályozásban, mind az infrastrukturális lehetőségekben súlyos fogyatékosságok találhatók. Egy Magyarországra érkező menekültnek először azzal kell szembesülnie, hogy egyszerre két jogi eljárás hatálya alá kerül: egyrészt idegenrendészeti, másrészt menekültügyi procedúrának lesz kitéve. Az már pusztán a szerencse kérdése - vélik a jogvé-dők -, hogy melyik eljárás „győzedelmeskedik”. A szerencsésebbeknél az utóbbi, ami azt fogja jelenteni, hogy ők - emberibb körülmények közé - a Menekültügyi és Migrációs Hivatal befogadó állomására kerülnek. A kevésbé szerencséseknek a magyar idegenrendészet közösségi szállásainak vendégszeretetét kell majd „elszenvedniük”. Ezek közül „a se nem szálló, se nem börtön” intézmények közül a leghírhedtebb a győri. Az utóbbi hetekben divattá váltak a német és osztrák televíziók, újságírók elborzasztó beszámolói Győrből, azzal rémisztgetve a nyugat-európaiakat: ha nem tesznek valamit a koszovói válság megoldására, akkor egy újabb, komoly balkáni menekültáradattal kell majd szembenézniük, hiszen - ahogy azt a beszámolók sugallják - Magyarország már most sem képes ezzel megküzdeni.
Győrben valóban embertelen állapotok uralkodnak. A Helsinki Bizottság beszámolója szerint a 80 fős szálláson az utóbbi hónapokban állandósult a 120-180-as létszám, nincs a férfiak és a nők számára elkülönített WC és mosdó, sőt az is előfordult májusban, hogy két algériai nőt húsz albán férfival helyeztek el egy szobában. A közösségi szállás mint intézmény egyébként is elég különös jelenség. Győrben a rozzant épületet szögesdrót veszi körül, az ajtókon vasrács, előtte gépfegyveres őrök. Az ember azt hinné: börtönben van, de téved. Minden „szállóvendég” rendszeresen kimenőt kap, azaz meghatározott időre ugyan, de elhagyhatja az épületet. Tavaly 1824-en „felejtettek el” visszatérni, és közülük csak 95-öt fogtak el újra.
Ill Márton, a MEJOK igazgatója lapunknak elmondta: sokféle probléma teszi nehézkessé a magyar idegenrendészeti eljárást. Gyakran hiányzik a megfelelő tolmácsolás, az államigazgatási szervek összehangolatlanul működnek, az ügyintézők a kellő szakértelem nélkül járnak el. Huff Endre Béla, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke a Hetek kérdésére úgy nyilatkozott: a legsúlyosabb probléma a menekültügyben egyrészt az, hogy az illetékes szervezetek - mint például a Belügyminisztérium, a határőrség, a befogadó állomások - koordinálatlanul működnek, másrészt nem kielégítő az ENSZ és a magyar hatóságok kapcsolata sem.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a múlt héten az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának bécsi irodája közleményében menekültügyi szempontból nem biztonságos országnak minősítette Magyarországot. Utóbb az iroda ugyan finomította állásfoglalását, mondván: a szervezet csak a magyar menekültjogi szabályozás és gyakorlat néhány hiányosságára kívánt rámutatni azért, hogy az osztrák hatóságok ne automatikusan utasítsák vissza Magyarországra az ott menedéket kérőket, hanem érdemben foglalkozzanak a menekültek problémáival. Az azonban így is nyilvánvaló, hogy a Nyugat elvárja tőlünk a menekültprobléma humánusabb keze-lését.
A magyar kormány - az Aranykéz utcai robbantást követően - éppen az idegenrendészeti szabályozás szigorítását tűzte ki célul. Több jobboldali politikus - köztük Boross Péter volt miniszterelnök - jelezte: a szervezett bűnözés visszaszorításához elengedhetetlen a szigorúbb menekültpolitika.