Százhúsz forint egy korsó sör ára, fogy is szépen, hisz tüzesen süt le a
nyári nap sugára. A táj festői, a Bodrog a szemünk előtt ömlik a Tiszába. A város
főterén egy amatőr dzsesszrock együttes fárasztja a kókadozó közönséget. Az
óránként megszólaló templomharang ezt a produkciót sem kíméli. Tíz percen át
egyszerre szólnak. Két fiatalember szarvasbőgésszerű üvöltéssel vonul át a
főtéren. Ők a jövő reménysegei? Ha még nem említettem volna, Tokajban vagyunk, a
huszonnegyedik alkalommal megrendezett Egyetemisták és Főiskolások Országos
Találkozóján. A fesztivál fő támogatója egy sörgyár és egy dohánygyár.
Magányosan, táblával...
Többen, kerítéssel. Mulatnak Fotó: Korbely Attila
Az esemény színvonalát olyan ismert művészek hivatottak emelni, mint például az
IQ 40, a Gojko Mitic Hakni Boys Band, vagy az Ortiki Bábegyüttes. A nagyszínpadon
persze igazi sztárok lépnek fel esténként. Azt adják a hallgatóságnak, amijük van.
A közelmúlt egyik magyar slágere a Halál a májra című szerzemény. A Tankcsapda
zenekar menedzsere szerint alkohol nélkül is lehet élvezni a rockot. Ő például egy
kortyot sem iszik, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. Szabadság van. Az
egyetemistáknak majdnem három hónap. „Gyere Pista, viszem a cigidet” - ajánlja
fel önzetlen segítségét egy srác nyakig felmálházott haverjának. A fiatalok
sátortáborban laknak az ötnapos rendezvény idején, napközben a városka főterén
zajló programokon szórakozhatnak. A délután egyik színfoltja egy kékeslila
kecskeszakállas fiatalember, és mohazöld hajú társa. „Faterék adtak pénzt.
Ameddig kitart, azt csinálunk, amit akarunk. Kinek mi köze hozzá?” - mondják
borgőzös hangon. „Még nem sikerült az összes kocsmát felderítenünk, de estére
biztos végzünk” - üdvözli nemrég érkezett barátait egy lány. Nem esküdnék
rá, hogy egyetemista.
A négyezerötszáz lakosú Tokaj körülbelül tízezer látogatót vár a rangos
eseményre. Májer János polgármester szerint a helyi vállalkozók biztosan
profitálnak a rendezvényből, a fiatalok hamar ráéreznek a tokaji bor ízére. A
borozók és a sörözők tényleg teltházzal működnek a találkozó alatt. A kora
délutáni időpont ellenére egyre több bizonytalan mozgású fiatal látható az
utcákon. A törökmézárus viszont nyúlt arccal ül standja mögött. Nem az ő napja a
mai. Portékájára enyhén szólva is gyér a fizetőképes kereslet. A polgármester nem
lát nagy veszélyt az ifjúkori „duhajkodásban”. Mint mondja, fiatal éveiben maga
is borozott, azután mégis megkomolyodott. „Mikor engedjen ki az ember, ha nem
fiatalon?” - kérdez vissza.
„Most érettségiztem, először veszek részt ilyen fesztiválon - mondja egy hatvani
diák. A kulturális programok tetszenek, de a sok részeges fiatal őszintén szólva
meglepett. A mi társaságunk nem ilyen ivós. Nem biztos, hogy jövőre is eljövök.”
Miklósvölgyi Péter, a rendezvény egyik fő szervezője elégedett. Az EFOTT a
koncerteken kívül - más ifjúsági fesztiválokkal ellentétben - kulturális és
turisztikai programokat is kínál a résztvevőknek, hogy „ne csak berúgjanak a
fiatalok, hanem értelmes dolgokkal is foglalkozzanak”. Az első napon mindenesetre
egyetlen alkoholmérgezés vagy kábítószer-túladagolás sem történt. Miklósvölgyi
szerint ez - például a Diákszigettel összehasonlítva - komoly eredmény.
A rendezvényt jelentős rendőri erőkkel biztosítják. Az első két napon nagyobb
atrocitásra nem került sor. „Még nem volt gond, csak isznak, mint a gödény” -
összegzi tömören eddigi tapasztalatait az egyik rendőr. Hajnali kettőig-háromig tart
a „dáridó”, de a tokaji polgárok türelmesek. Szeretnék, ha megszeretnék
városukat, és jövőre is sokan visszatérnének az idei látogatók közül.
Szikora Róbert kétszer lépett fel rockfesztiválon: eloször és utoljára.
„Pusztavacson két vízcsap és egy WC jutott ezer emberre. Ez az, amiből nem nőhet ki
egy normális európai ország” - jellemzi az akkori állapotokat Szikora. „Soha
többet nem teszem ki magamat ilyennek. Sem a zenekaromat, sem a közönségünket”-
tudjuk meg, miért nem szerepel az EFOTT-on az R-Go. „A hetvenes években mi is
játszottunk rockzenét, de nem éreztük azt, hogy valamilyen stimulálószert kellene
mellé fogyasztanunk. Viszont van, aki úgy érzi jól magát, hogy lerészegedik, mint a
disznó. Sajnos úgy tűnik, ők vannak többségben. A legtöbb zenekar nem válogathat a
felkérések között, nekik piac kell. Ott játszanak, ahová meghívják őket. Maximum
befogják az orrukat, és úgy csinálnak, mintha ők is olyanok lennének, mint a
közönség” - tárja fel a valóság egy szeletét Szikora Róbert.