Vissza a tartalomjegyzékhez

SZLAZSÁNSZKY FERENC
Söröcske, borocska

Százhúsz forint egy korsó sör ára, fogy is szépen, hisz tüzesen süt le a nyári nap sugára. A táj festői, a Bodrog a szemünk előtt ömlik a Tiszába. A város főterén egy amatőr dzsesszrock együttes fárasztja a kókadozó közönséget. Az óránként megszólaló templomharang ezt a produkciót sem kíméli. Tíz percen át egyszerre szólnak. Két fiatalember szarvasbőgésszerű üvöltéssel vonul át a főtéren. Ők a jövő reménysegei? Ha még nem említettem volna, Tokajban vagyunk, a huszonnegyedik alkalommal megrendezett Egyetemisták és Főiskolások Országos Találkozóján. A fesztivál fő támogatója egy sörgyár és egy dohánygyár.


Magányosan, táblával...


Többen, kerítéssel. Mulatnak Fotó: Korbely Attila

Az esemény színvonalát olyan ismert művészek hivatottak emelni, mint például az IQ 40, a Gojko Mitic Hakni Boys Band, vagy az Ortiki Bábegyüttes. A nagyszínpadon persze igazi sztárok lépnek fel esténként. Azt adják a hallgatóságnak, amijük van. A közelmúlt egyik magyar slágere a Halál a májra című szerzemény. A Tankcsapda zenekar menedzsere szerint alkohol nélkül is lehet élvezni a rockot. Ő például egy kortyot sem iszik, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. Szabadság van. Az egyetemistáknak majdnem három hónap. „Gyere Pista, viszem a cigidet” - ajánlja fel önzetlen segítségét egy srác nyakig felmálházott haverjának. A fiatalok sátortáborban laknak az ötnapos rendezvény idején, napközben a városka főterén zajló programokon szórakozhatnak. A délután egyik színfoltja egy kékeslila kecskeszakállas fiatalember, és mohazöld hajú társa. „Faterék adtak pénzt. Ameddig kitart, azt csinálunk, amit akarunk. Kinek mi köze hozzá?” - mondják borgőzös hangon. „Még nem sikerült az összes kocsmát felderítenünk, de estére biztos végzünk” - üdvözli nemrég érkezett barátait egy lány. Nem esküdnék rá, hogy egyetemista.
A négyezerötszáz lakosú Tokaj körülbelül tízezer látogatót vár a rangos eseményre. Májer János polgármester szerint a helyi vállalkozók biztosan profitálnak a rendezvényből, a fiatalok hamar ráéreznek a tokaji bor ízére. A borozók és a sörözők tényleg teltházzal működnek a találkozó alatt. A kora délutáni időpont ellenére egyre több bizonytalan mozgású fiatal látható az utcákon. A törökmézárus viszont nyúlt arccal ül standja mögött. Nem az ő napja a mai. Portékájára enyhén szólva is gyér a fizetőképes kereslet. A polgármester nem lát nagy veszélyt az ifjúkori „duhajkodásban”. Mint mondja, fiatal éveiben maga is borozott, azután mégis megkomolyodott. „Mikor engedjen ki az ember, ha nem fiatalon?” - kérdez vissza.
„Most érettségiztem, először veszek részt ilyen fesztiválon - mondja egy hatvani diák. A kulturális programok tetszenek, de a sok részeges fiatal őszintén szólva meglepett. A mi társaságunk nem ilyen ivós. Nem biztos, hogy jövőre is eljövök.”
Miklósvölgyi Péter, a rendezvény egyik fő szervezője elégedett. Az EFOTT a koncerteken kívül - más ifjúsági fesztiválokkal ellentétben - kulturális és turisztikai programokat is kínál a résztvevőknek, hogy „ne csak berúgjanak a fiatalok, hanem értelmes dolgokkal is foglalkozzanak”. Az első napon mindenesetre egyetlen alkoholmérgezés vagy kábítószer-túladagolás sem történt. Miklósvölgyi szerint ez - például a Diákszigettel összehasonlítva - komoly eredmény.
A rendezvényt jelentős rendőri erőkkel biztosítják. Az első két napon nagyobb atrocitásra nem került sor. „Még nem volt gond, csak isznak, mint a gödény” - összegzi tömören eddigi tapasztalatait az egyik rendőr. Hajnali kettőig-háromig tart a „dáridó”, de a tokaji polgárok türelmesek. Szeretnék, ha megszeretnék városukat, és jövőre is sokan visszatérnének az idei látogatók közül.
Szikora Róbert kétszer lépett fel rockfesztiválon: eloször és utoljára. „Pusztavacson két vízcsap és egy WC jutott ezer emberre. Ez az, amiből nem nőhet ki egy normális európai ország” - jellemzi az akkori állapotokat Szikora. „Soha többet nem teszem ki magamat ilyennek. Sem a zenekaromat, sem a közönségünket”- tudjuk meg, miért nem szerepel az EFOTT-on az R-Go. „A hetvenes években mi is játszottunk rockzenét, de nem éreztük azt, hogy valamilyen stimulálószert kellene mellé fogyasztanunk. Viszont van, aki úgy érzi jól magát, hogy lerészegedik, mint a disznó. Sajnos úgy tűnik, ők vannak többségben. A legtöbb zenekar nem válogathat a felkérések között, nekik piac kell. Ott játszanak, ahová meghívják őket. Maximum befogják az orrukat, és úgy csinálnak, mintha ők is olyanok lennének, mint a közönség” - tárja fel a valóság egy szeletét Szikora Róbert.