RAMOR FRIGYES
Vészterhes ciprusi évforduló

Feszültségtől szikrázó évfordulóra ébredt Ciprus csaknem egymillió lakója július 20-án. Ez a nap volt az évfordulója az észak-ciprusi török inváziónak, ami 24 évvel ezelőtt kettéosztotta a mediterrán szigetet. Északon a „görög balta” alóli felszabadulást ünnepelték, míg délen a török invázió áldozatait gyászolták.

Mesut Yilmaz török miniszterelnök és Rauf Denktas, az észak-ciprusi török közösség vezetője a nicosiai díszszemlén. Meddig tart a „béke és szabadság napja” Fotó: MTI

„A béke és függetlenség napja” - így nevezte beszédében az évforduló napját Mesut Yilmaz török miniszterelnök, aki az ünnepségsorozatra érkezett az egyedül Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaságba. A béke fenntartását az 1974-es török betörés napja óta harmincezer főnyi kitűnően kiképzett török katona felügyeli. Az ünnepségekre hivatkozva segítségül érkezett egy hat hadihajóból álló egység, és tizenkét sugárhajtású repülőből álló raj is. Lefkosában tartott beszédében a török miniszterelnök hangsúlyozta: „A görög és a görög-ciprusi duó még mindig arról álmodozik, hogy Ciprus ismét hellén sziget lesz, és visszatérhetnek az 1974 előtti állapotokhoz.”
A sziget déli részében légvédelmi szirénák búgtak, harangok zúgtak a kora reggeli órákban, s a zsúfolásig megtelt templomokban emlékeztek az invázió ötezer áldozatára, és arra a száznyolcvanezer görög ciprusira, akinek a török behatolást követően kellett elhagynia otthonát. Eközben a sziget északi részének fellobogózott városaiban ünnepi beszédek hangoztak el, török harci repülők légi bemutatóval tették emlékezetessé az évfordulót. Rauf Denktas ciprusi török elnök záróbeszédében így nyilatkozott: „1963 és 1974 között a nyakunkon volt a görög balta éle, de mi kihúztuk magunkat, és győztünk.”
A görög ciprusiak aggodalommal figyelték az önfeledt ünneplést: szerintük a légi erőfitogtatás ezekben a feszültségtől terhes napokban csak provokálóan hatnak. Nem véletlen, hogy Ciprus utcáin tapintani lehet a feszültséget, az elmúlt hetekben nagyhatalmi csatározások kereszttüzébe került az ország. A török média által nemrégiben felröppentett hír szerint török-izraeli szövetség van készülőben. Eitan Ben Eliahu, az izraeli légierő parancsnoka tagadta a vádat, és így fogalmazott:
„Izrael nem kíván belebonyolódni a ciprusi rakétatelepítéssel kapcsolatos problémákba, és nem látom veszélyforrásnak az SZ-300 rakétarendszer telepítését sem, mert Izraelnek jó kapcsolatai vannak az érintett országokkal.” Az elmúlt hét közepén török titkosszolgálati forrásból látott napvilágot az a hír, miszerint az orosz SZ-300-as rakéták indítóegységei már megérkeztek a szigetre, és jelenleg a paphosi légitámaszpont melletti három föld alatti katonai létesítményben őrzik őket.
Arról is említést tesz a forrás, hogy a radarkészülékek és a légvédelmi rendszerhez szükséges ellenőrző berendezések már korábban a szigetre érkeztek. A rakétákat az orosz atlanti flotta legnagyobb hajói fogják szállítani a Kuznyecov admirális hadihajó és a Nagy Péter repülőgép-hordozó anyahajó kíséretével.
Görög kormányzati oldalon cáfolták a leszállított rakétaegységekről elterjedt értesüléseket, de mindezek ellenére keresik a megoldást. A görög kormány üdvözölte Javier Solana NATO-főtitkár szavait, miszerint a NATO kész felügyelni egy a ciprusi légtérben létrehozandó légiaktivitás-mentes övezetet. Washington álláspontja ezzel szemben merőben más: nem kíván ellenőrzést gyakorolni a ciprusi légtérben, ehelyett önkéntes moratóriumot javasol a felek részére.