Vissza a tartalomjegyzékhez

SZABÓ IBOLYA ANNA
Világbíróság alakult

A római ENSZ-értekezleten 120 szavazattal 7 ellenében és 21 tartózkodással elfogadták a világszervezet állandó Nemzetközi Büntető Bíróságának alapokmányát. A statútumot nem fogadta el az Egyesült Államok, mivel módosító javaslatát nem támogatták a résztvevők. Amerikán kívül az okmány elfogadása ellen szavazott India, Kína, Izrael, Srí-Lanka, Törökország és a Fülöp-szigetek.

Az állandó bíróság a tervek szerint a történelmi jelentőségű nürnbergi per óta időszakonként felállított nemzetközi ad hoc bíróságok helyét hivatott átvenni. A hosszas ülésezés után megszületett alapokmányt a 160 résztvevő állam többsége elfogadta. A szerződés csak akkor lép életbe, ha az azt aláíró államok közül legalább 60 ratifikálja. Az Egyesült Államoknak hosszas lobbyzás után sem sikerült elfogadtatnia javaslatát a bíróság jogkörének és erejének szűkítésére. Az utolsó pillanatban a delegátusok többsége nemet mondott az amerikai érdekekre, és igent a független bíróságra. Washington egyik legfőbb aggodalma a szerződéssel kapcsolatban az, hogy az amerikai csapatok is politikai üldözés áldozatai lehetnek békefenntartó tevékenységük során. A magyar küldöttség szintén csatlakozott az alapokmányt elfogadókhoz, de a helyszínen nem írhatta azt alá, mivel erre nem kapott előzetes felhatalmazást. Az aláírásról a kormánynak kell döntenie a magyar országgyűlés jóváhagyásával.
A Nemzetközi Büntető Bíróság székhelye Hágában lesz, ugyanott, ahol az ENSZ állandó döntőbírósága működik. A kettő közötti különbség lényege az, hogy míg az évtizedek óta működő döntőbírósághoz a tagállamok egymás közötti vitás kérdéseikkel fordulhatnak (például Magyarország és Szlovákia a bősi erőmű ügyében), addig az új bíróság felléphet akár az érintett ország akarata ellenére is, ha népirtásról, háborús bűncselekményekről, emberiség elleni bűntettekről van szó. A bíróság célja a nemzeti jogrendszerek kiegészítése, és az azokkal való együttműködés. A bíróság ügyésze önállóan kezdeményezhet eljárást, elsősorban abban az esetben, ha a részes államok maguk nem tudnak, vagy nem akarnak fellépni az elkövetett bűncselekmények ügyében. Nincs akadálya annak, hogy akár államfők, kormányfők, hadsereg-főparancsnokok ellen is induljon eljárás. A bűncselekményekért kiszabható legsúlyosabb büntetés az életfogytiglani börtön (a gyakorlatban 30 év).
A római konferencia arról is döntött, hogy ezentúl az emberiség elleni bűntettek közé sorolják a rabszolgaságba vetést, az etnikai jellegű szexuális erőszakot, a fajgyűlöletet, valamint a politikai ellenfelek és másként gondolkodók eltüntetését. A háborús bűnnek ítélt cselekmények köre is bővül, ezentúl idetartozik a 15 év alatti gyerekek erőszakos besorozása, a túszejtés és a fosztogatás is. A Nemzetközi Bíróság valószínűleg 2000 után kezdheti meg működését, de már a közeljövőben feláll egy 18 tagú szervezőbizottság a bírák megválasztásának előkészítésére. Ebben fő szempontként szerepel a személyes és szakmai megfelelésen túl a méltányos földrajzi elosztás elve, valamint a világban jelenleg létező, egymástól igen eltérő jogrendek megfelelő képviselete. A bíróság tagjai fele-fele arányban büntetőjogi és nemzetközi jogi szakértők lesznek. A bírákat egyenként 9 évre választják, s nem lesznek újraválaszthatók.
A nemzetközi jogba Római szerződés néven bekerülő megállapodást a legtöbb európai politikus üdvözölte. Az olasz kormányfő szombati nyilatkozatában történelmi eredménynek nevezte a szerződés megszületését. Robin Cook brit külügyminiszter a BBC rádiónak adott nyilatkozatában elmondta: a szavazás aránya minden előzetes reményét túlszárnyalta: „Egy olyan szervezet született meg, amely végre biztosítja az eddig is meglévő nemzetközi törvények betartatását, és számonkérheti a jövő Pol Potjait és Szaddám Huszeinjeit.” Cook kiemelte: a nemzetközi bíróság egyik legfőbb értéke a mögötte álló hatalmas nemzetközi támogatás.