Vissza a tartalomjegyzékhez

VARGA PÉTER
Búzagondok

A magyar nyelvben az egyik legfontosabb mezőgazdasági terményt, a búzát életnek nevezik. Az elmúlt évszázadokban, de még pár évtizeddel ezelőtt is a búzatermés a következő aratásig az életet jelentette. Mára ez a helyzet némiképp megváltozott, noha gazdasági szempontból a régi magyar életbölcsesség mit sem veszített értelméből. A kialakult gabonaválság ugyanis a termelők számára egzisztenciájuk elvesztését jelentheti, hiszen az életük fenntartására szolgáló pénzük nagy része a gabonatermésben van.


Felvásárolt búza. Még nincs minden megoldva Fotó: MTI

Az idei nyári gabonaválság nem új keletű, hiszen az 1997. évi gabonatermésből is 600 ezer tonna maradt a termelők, kereskedők és a malmok raktáraiban. Az idei termés hazánkban előreláthatóan mintegy 5 millió tonna lesz búzából, de az évi átlagos étkezési- és takarmánybúza-felhasználás körülbelül 2,8 millió tonna. Ebből az egyenletből kiszámítható, hogy 2,5-3 millió tonna exportálható búza lesz ez évben.
Az eddigi években a gabonakereskedők és a malmok már az aratás előtt lekötötték az új termésű búza nagy részét. Idén változott a világpiaci helyzet. A tavalyi árakhoz képest 20-25 dollár/tonnával (20 százalék) estek a világpiaci árak, a nagy gabonatermelő országokra jellemző bő termés miatt lanyha a kereslet. A szükségletekre történő felvásárlást sem kapkodják el a kereskedők, hiszen még tart a tavalyi gabona. A gondokat tetézi, hogy radikálisan csökkent a hazai állatállomány, így csökkent a takarmánygabona-felhasználás is.
Az elmúlt nyolc évre jellemző politikai indíttatású és lobbyérdekeket szolgáló gazdasági intézkedések tönkretették a tartós kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének lehetőségét. A gabonapiac évenként változó szabályozása kiszámíthatatlanná tette mind a termelést, mind a kereskedelmet. A kormányzat a búzát és a kukoricát változatlanul az exportengedélyhez kötött termékek körében tartotta a válság kezdetéig.
Az eddig megtett intézkedések még a Battonyán fellobbanó lángok eloltását sem érték el. A termelőknek lehetőségük volt bejelentkezniük a garantált áras felvásárlási rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az étkezési minőségű búza ára tartósan a meghirdetett garantált ár alá esik, az állam felvásárolja a meghirdetett áron (18 ezer forint/tonna). A garantált áras felvásárlására több mint 14 ezer termelő 2,2 millió tonna terméssel jelentkezett be.
A kormányzat ezenkívül engedélyezte a búza december 31-ig tartó mennyiségi korlátozás nélküli exportját, valamint a közraktárakban elhelyezett élelmezési célú búzára felvett hitelekhez 40 százalékos kamattámogatást adott. A július 7-én kihirdetett rendelet alapján további intézkedések történtek. A rendelet szerint támogatást kapnak az exportőrök a búza kiviteléhez, valamint a malmok és az állattartók legalább hathavi készletük megvásárlásához.
Az intézkedések nem voltak elegendőek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a battonyai események csak ez után következtek. Kiderült, hogy a learatott búza nagy részének minősége nem felel meg az eddigi rendeletekben megszabott feltételeknek. Ennek okai szintén az elmúlt nyolc év irányításában keresendők. A minőségi gabonatermeléshez szaktudásra, jól karbantartott termőföldre, minőségi vetőmagra, gépekre és vegyszerekre van szükség. Kevés ma Magyarországon azon gazdaságok száma, amelyek az öszszes feltétellel rendelkeznek.
Az új miniszter július 10-én közleményt jelentetett meg, amelyben megígérte a közraktározás támogatásának kiterjesztését minden minőségű búzára, 100 százalékos kamattámogatás mellett. Továbbá a garantált áras felvásárlásról szóló rendelet módosítását is, miszerint a maximum 20,8 hektár vetésterületet bejelentett kistermelőktől a takarmánybúzát is felvásárolják, maximum 50 tonnát.
A közleményben ígért rendeletmódosítás helyett a fenti tartalommal új rendelet született július 17-én. E rendelet nemcsak a garantált áras felvásárlásra bejelentkezett termelőkről szól, hanem minden kistermelőről, így mind a nagygazdákat, mind a társas vállalkozásokat, mind a szövetkezeteket kizárja a támogatásokból. Érdemes megjegyezni, hogy mind a szövetkezetekben, mind a társas vállalkozásokban emberek dolgoznak. A felvásárlás leszűkítése a kistermelőkre nem a „kolhoz típusú nagyüzemeket” bünteti, hanem az azokban tag, tulajdonos és dolgozó embereket. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és a Parasztszövetség a rendeletet megtámadta az Alkotmánybíróság előtt.
A rendelet alapján az állam ugyan kötelezi magát 300-400 ezer tonna, valószínűleg még takarmánynak is használhatatlan búza felvásárlására, de a gabona kérdése továbbra sincs megoldva, sőt a rendelet megosztotta a gabonatermelőket. A nagyok és kicsik szembeállítása hazánkban hosszú tradícióra tekint vissza, amely a vidéki válságok megoldásának rendszertől független mindenkori fő eszköze.
A gabonakérdés megoldása várat magára. De a legfontosabb kérdés az, sikerül-e a politikai csatározások helyett szakmai vitát folytatni a kérdésről.