Vissza a tartalomjegyzékhez

BORBÉLY RITA
Egy állati jó hely

A kapunál bejelentenek. Bemehetünk. Végigsétálunk az ősfákkal szegélyezett sétányon a megbeszélt hely felé, mikor egyszerre elénk tornyosul egy púpos teve! Nem, nem tévedtünk el, csak a teve végzi szokásos sétáját - természetesen a gondozó kötelének a végén. Alighogy elrugóznak mellettünk a hatalmas idomok, jobbról két gyönyörű egzotikus madár tűnik fel. Az út menti pázsiton sétálgatnak, szemlélődnek. Hirtelen körbenézek, de egy állatgondozó sem rohan felénk azzal, hogy „Fogják meg!”, úgyhogy bizonyára itt ez így van rendjén. Csak egy jelzésszerű vékony fémszál választ el tőlük, meg is tudnám őket simogatni. Karnyújtásnyira van a természet. Végre odaérünk a megbeszélt helyre, ahol egy fiatal, mosolygós hölgy vár, Szabon Márta, a Budapesti Fővárosi Állat- és Növénykert szakmai referense.


Az Állatkert bejárata. 1866 óta várja a látogatókat Fotók: Somorjai László

A Történelem

Szabon Márta lelkesen mesél, látszik, hogy szereti az állatokat, a kertet, szinte második otthona ez a hely. Tehát kezdjük az elején. A Fővárosi Állatkert a múlt században létesült - ennek máig ható következményei vannak. 1866-ban nyílt meg az akkori város peremén fekvő sétálóerdő közepén. A 10,7 hektár földterületet mára körbenőtte a város, így állandó helyszűkével küzd a kert. Hiányoznak a tágas kifutók, a nyílt terek, a múlt századi kezdet ugyanakkor gyönyörű műemlékeket hagyott hátra. Ezért 1997-ben az egész területet műemléknek nyilvánították, és védettséget élvez.
1866-ból ugyan csak egyetlen épület maradt fenn máig, a Bagolyvár, de ezen is nagyszerűen lemérhető a múlt századi emberek viszonya az állatokhoz. Olyan romot építettek, amelyben feltételezéseik és a legendák szerint baglyok, denevérek és számos olyan állat él, amitől rettegni kell. Az állatokat míves, kovácsoltvas ketrecekben tartották, amivel azt sugallták, hogy bármennyire is félelmetesek ezek az állatok, mégis tudunk rajtuk uralkodni. Mára nemcsak a szemlélet, hanem a Bagolyvár profilja is átalakult: most a vízparti élet gazdagságát mutatja be, vidrákat, mosómedvéket, őserdei kutyákat.
Az állatkert nagy átépítése 1907- 1912-ig zajlott. Erre az öt évre be is zárták az állatkertet, a ketreceket lebontották, és mindenhol új kifutókat és bemutatótereket emeltek. Az épületek a századelőre jellemző stílusúak (pl. a szecessziós Elefántház), és annak egzotikus, trópusok felé hajló ízlésvilágát tükrözi. Sok külföldi ezért a hangulatért keresi fel a kertet.
Ami a századelő állatkertészeti szemléletét illeti, a kor legnevesebb építészei bejárták a leghíresebb állatkerteket, és összegyűjtött tapasztalataik javát megvalósították a kifutókon. Hazahozták azt az akkoriban korszerű - először Hamburgban alkalmazott - bemutatási technikát, amely a természetes környezetet imitáló „dioráma” környezetben helyezte el az állatokat. Ekkor alkalmazták először a száraz árkos elválasztást is a látogatók és az állatok között, ami valóban forradalmi újításnak számított a kovácsoltvas rácsok után. 1912-ben, mikor megnyílt a kert, az összes korabeli lap a világ egyik legjobb állatkertjének titulálta a budapestit. Ezek a megoldások mára persze elavultak.


Flamingók. Több lábon állnak

Új szemlélet

Ma a Fővárosi Állatkertben mintegy 400 faj, ezen belül hozzávetőlegesen 2000 egyed él. Generalista állatkert lévén, a lehető legtöbb fajt kívánja bemutatni, kielégítve ezzel a főváros nagyközönségének széles érdeklődési körét. Sokszínűségéhez tartozik például, hogy az egzotikus állatok, a főemlősök és az állatkertben megszokott állatok mellett újra feltűntek a háziállatok is. 1996-ban lett kész a parasztudvar, amit fantasztikus érdeklődéssel fogadott a közönség. Itt is a különlegest próbálták bemutatni, azokat a fajokat, amiket főleg a századfordulóig tartottak tanyákon és gazdaságokban. Ilyenek a mangalica-sertés, a kopasznyakú tyúkok, fodros ludak, cigája juh, a mudi kutya és a hucul ló, ami egy egészen ősi típusú lófajta, melyből egyetlenegy ménes van az egész országban (az állatkert tulajdona), Aggteleken élnek szabadon, onnan hoznak fel közülük kancákat bemutatásra.
A sokszínűség mellett azonban a jó minőség is fontos. Ehhez azonban sok pénz kell.
1996-ban az állatkert nagy összegű állami céltámogatást kapott négy épület - az Afrikaház, a Fácánház, az Elefántház és a Kisszikla - felújítására. Az Afrikaházat már birtokba is vehették a látogatók, a Fácánház pedig a napokban készül el. A Pálmaház és az Akvárium felújítása 1992-ben kezdődött fővárosi önkormányzati támogatásból.
A rekonstrukcióknak nem pusztán az újjáépítés a célja, hanem egyben egy gyökeresen új szemlélet meghonosítása is. Ezt nagyszerűen illusztrálja a korábban Nagymacska- vagy Tigrisház névre hallgató Afrikaház. A korábbi nyolc-tíz ketrec helyett ma három nagy üveges kifutó van a ház körül az oroszlánok, szerválok és mandrillok részére. S míg régebben a különböző kontinensek nagymacskái bélyeggyűjteményszerűen sorakoztak egymás mellett, a mostani elhelyezés inkább ökológiai szemléletet sugall, ami egységben látja az élőhelyeket, megpróbálja bemutatni a különböző biogeográfiai egységeket, aszerint, hogy milyen élőlények együttese fordul elő, és hogyan alkalmazkodnak az adott terület körülményeihez. Az Afrikaházban például a trópusi esőerdők és szavannák világát fedezhetjük fel. Az épületen belül kiállítás látható Afrika kézműiparáról.
A felújítások fontos szempontja az állatok számára az ingergazdagabb környezet kialakítása, hogy minél természetesebb élettereket tudjanak birtokba venni. Ez az ő számukra több búvóhelyet, élőnövényt és porfürdőt, medencét, kilátóhelyeket, az oroszlánoknak karomkapargatásra alkalmas holtfákat jelent. Kész ételek adása helyett például az állatokat arra késztetik, hogy megküzdjenek az ételért: a zsiráfoknak járó lombokat magasra felkötik, a majmok pedig etetődobozban kapják az ennivalót, hogy kénytelenek legyenek eszközt használni az élelem megszerzésére és így tovább.

Állatvédelem

Számos olyan állatfaj van, amelyeknek az állatkerti tartása természetvédelmi szempontból is fontos, mert szinte csak állatkerti tenyésztéssel lehet biztosítani a faj túlélését. A budapesti állatkertben is található olyan veszélyeztetett faj, amely állatkerti körülmények között jól szaporodik, például a mandrillok. Az afrikaházi csapatban az idén született az első kölyök. A Budapesti Állatkert kapta azt a feladatot, hogy ennek a fajnak az Európai Állatkerti Törzskönyvét vezesse. Itt tartanak nyilván minden állatkertben született mandrillt, és cseréjükről is Budapesten döntenek. Egy egyed kihelyezésének célja a lehető legjobb tenyészközösség kialakítása, legfontosabb szempont pedig a genetikai tisztaság megőrzése.
Vannak olyan fajok is, amelyek hazánkban fokozott védelmet élveznek, ilyen például az európai vidra, melynek egyik mentőhelye a Budapesti Állatkert. Sok sérült, meglőtt, becsapdázott vagy árva vidrát hoznak be, és ezeket a kert orvosai meggyógyítják és gondozóik felnevelik. Szinte nincs még egy olyan kert Európában, amelyik ennyi kézből nevelt vidrát vissza tud annyira vadítani, hogy elfogadja a párját és rendben nevelje a kölykeit. Ebben tényleg európai hírűek vagyunk. Most is van két kamaszkorú vidra, akik sikeresen átestek az úszás- és vadászásórákon. Lassan elválaszthatók lesznek. A visszavadításban együttműködik a kert nemzeti parkokkal és természetvédelmi területekkel, illetve külföldre is küldenek vidrákat, például Hollandiába.
Találhatók az állatkertben olyan fokozottan védett fajok is, amelyek több mint 200 éve már nem élnek Magyarországon természetes környezetben. Ilyen például a borzas pelikán és a rózsás pelikán. Rózsásék jól szaporodnak, de Borzaséknál csak tavaly volt először sikeres költés.
Hüllők között is találunk különlegességeket. A nemzetközileg fokozottan védett, vagy a kihalás szélére került fajok kereskedelmét 1973 óta szabályozza a Washingtoni Egyezmény, amelyhez a nyolcvanas évek közepén Magyarország is csatlakozott. Az egyezmény csak ellenőrzött, tehát természetvédelmi hatósági papírokkal rendelkező állatok kereskedelmét engedélyezi. A Budapesti Állatkertben van egy olyan sarkantyús teknős, amely elkobzott példány, mivel ezekkel a hatósági papírokkal nem rendelkezett - bár ez feltételezésünk szerint nem az ő hibája. Tavaly ez a teknős is családot alapított.
Habár a nagyközönség minden kisállatnak örül, függetlenül annak természetvédelmi értékétől, időnként szükséges az állatkerti populáció kordában tartása végett a fogamzás szabályozása is, hisz a kert felelős a tartott fajokért. Csak akkor érdemes őket szaporítani, ha biztosított az elhelyezésük is, lesznek társaik, kifutójuk, családjuk, és a természeteshez közelítő életet tudnak élni.

Szolgáltatások

Az állatkertbe járás ma már nem tartozik a filléres szórakozások közé, ezért a kert vezetői igyekeznek olyan gazdag kikapcsolódási lehetőségeket biztosítani a családok számára, ami akár egy egész napot is betölthet. A gyerekeket különösen sok érdekesség várja. Már az ismeretterjesztő táblák is sok játékos elemmel vannak kombinálva: akkor jönnek működésbe, ha a gyerek benyom, vagy kiránt valamit. Sok játéklehetőség célozza azt, hogy a gyerekek jobban bele tudják képzelni magukat az állatok bundájába, és így érzékenyebbé váljanak a természet iránt. Ilyen például a bölényháznál található kis kétágú alagútrendszer, ami bevisz a fölötte levő kifutó belsejébe. Mászóka és egy panorámaablak segítségével bevezeti a lurkót a gólyák, koronásdarvak és szurikáták közé. Az egyik legszebb kismajomházi kifutó mellett található a majmokéhoz hasonló hálóból és kötelekből készült csimpaszkodó, ahol szünet nélkül lehet versenyezni a majmokkal, ki az ügyesebb, ki bírja tovább a kötélmászást. Meg kell jegyeznünk, általában a majmok győznek.
A Környezetvédelmi Alap és a Lauder család adománya tette lehetővé, hogy idén márciusban megnyíljon a Lauder családi játszadozó. Ez a játszótér megpróbálja modellezni a Föld három nagy élőhelyét: az erdőt, a tengert és a sivatagokat. Milyen az élet a lombkoronaszinten, ahol minden megmozdul az ember lába alatt? Hogyan lehet tájékozódni egy többszintes alagútrendszerben? Itt ki lehet próbálni! A Tengeri Malacka nevű bárka kapitánya egy zsiráf, akinek még a nyakába is bele lehet ülni. A sivatagban épp most indul egy tevekaraván, kaktuszok és kígyók között! Ma ez a gyerekjátszó az állatkert legkedveltebb területe.
A Lauder játszótér mellett a másik legnépszerűbb gyerek-hívogató az állatsimogató, ahol kistermetű kameruni kecskék, juhok és jámbor természetű lámák, csacsik, malackák állják az apró kezek dédelgetését. Nem kell nekik jó kis „hazait” adni, az állatkert készült: a szomszédos pagodában finom zoo-csemegét vásárolhatunk. Emellett persze megkapják a napi takarmányadagjukat is. Az állatsimogató 1996 májusában készült el, hagyományai azonban már az első megnyitáskor, azaz 1912-ben kezdődtek. A második világháborúban elpusztult rész újjáépítését elsősorban a nagy közönségigény indokolta, amit a mostani népszerűség egyértelműen bizonyít.
Nagyon keresettek az állatkerti tanórák is, amelyek jelenleg a legolcsóbb szórakozások közé tartoznak: hetven forint fejenként. Gyakorlatilag bármely gyerek- és diákcsoport bármilyen állatvilággal kapcsolatos témának a feldolgozását igényelheti a zoo-pedagógusnál, de arra is van lehetőség, hogy a tanárok itt tartsák meg a környezetismeret- vagy biológiaórát. Ehhez a zoo-pedagógusok NAT-hoz igazított segédanyagokkal, óravázlatokkal és egyéb állatkertre vonatkozó információkkal állnak a tanárok rendelkezésére. Most készül egy szertár is. A gyerekeknek mindenképpen könnyebb a tanulás, ha közben élményeket szereznek, kézbe vehetik, megsimogathatják az állatokat. Nyári „egyetemen”, családi körben is okosodhatunk: egy nyári etológiai program keretében 11-16 óra között félóránként különböző állatok kifutója elől jelentkezik a zoo-pedagógus, és kihangosítva mesél az ott látható állatokról. Felhívja a látogatók figyelmét a különlegességekre, az állati viselkedés és kommunikáció titkaira.

A Kert

A Fővárosi Állatkertről szólva feltétlenül meg kell említenünk, hogy ez egyben természetvédelmi terület és botanikus kert is. A Bambiház háta mögött most látható egy 91 növényből álló kaktuszkiállítás, melyek közt 50 éves növénykülönlegességek is vannak. A trópusi növények bemutatása sajnos még várat magára. A Pálmaház immáron nyolc éve folyó felújításának bejezéséhez szükséges 140 millió forintot nemrég szavazta meg a Főváros Közgyűlése, így ennek az épületnek a megnyitása a jövő év elején várható. Idén májusban készült el a KTM Környezetvédelmi Alapjának támogatásával a Bonsai Pavilon, ahol közel negyven - japán és hazai mesterek munkái - bonsai fácskát lehet látni.

Pénz, pénz, pénz

Az állatkert fenntartása rendkívül nagy összeg. Ehhez nem nyújt elég fedezetet a belépti díjak borsos ára sem, ezért szponzorokat keres a további fejlesztésekhez. Emellett fontosnak tartják, hogy a lakosság is kedve szerint tudja támogatni az intézményt. Ebből a célból jött létre az örökbefogadás. Minimum kétezer forint fejében bárki nevelőszülőjévé válhat az általa kiválasztott állatnak. Ezeket ugyan nem lehet elvinni, de az adományozót cserébe megilleti néhány kiváltság: kap egy szép oklevelet, és az állatkertben is tábla hirdeti, hogy ebben az évben ki patronálja az állatokat. Az Állatok Világnapja környékén pedig „szülői értekezleten” számolnak be az elmúlt év eseményeiről a nevelőszülőknek.
A Budapesti Állat- és Növénykert elismerésként tartja számon, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékaiból 1997-ben 9 millió forint folyt be, ami több volt, mint amit az ország múzeumai és színházai együttesen kaptak. A nagyközönség ezzel is elismerte, hogy ez tényleg „állati” jó hely!