SZLAZSÁNSZKY FERENC
A parasztélet mottója

Dabas, hajnali négy óra. Kezdődik a vasárnapi állatvásár. Sorban érkeznek a teherautók, a platókon lovak, tehenek, birkák, kecskék. És disznók meg malacok, bárányok és szamarak. Akad olyan portéka is, amelyik a saját lábán érkezik a vásárba. Főleg lovak és szamarak. Hamar benépesül a város menti legelő, az első vásárlók is szállingóznak már. Álmos még a jószág, az emberek is álmosak. A mai napfelkeltét lónyerítés és tehénbőgés jelzi. A kakasnak esélye sincs.

A hozzáértő vevő az állat fogát nézi meg előszőr. Nem ajándék ló Fotó: MTI

Csődör, kanca, paripa

Kis Bertalan Kunhalasról érkezett a dabasi vásárba. Lovas kocsin jött. Kétéves csikóját akarja eladni. Kis Bertalannak nem kenyere a sok beszéd, de azért csak szóba elegyedik.
- Ez a ló egy sodrott deres. Kétéves, csődör. Kétszázötvenezer forintba kerül. Van egy másik lovam is, amelyik itt áll a kocsi előtt, de azt nem adom el, mert akkor nem tudnék hazamenni. Állatokkal foglalkozom, persze van föld is, tehenek is vannak.
- Ez a tanult szakmája?
- Én eredetileg gyári dolgozó vagyok, marós meg esztergályos, de az esztergából már kiöregedtem, mert vannak bonyolult munkák benne, meg ideg is kellene hozzá.
- A lovakhoz nem kell ideg?
- A lovakhoz is kell ideg, de ezek kint vannak nekem egy nagy karámban elkerítve, az a villanypásztor, és ott vannak. Én ezekkel egész nap nem foglalkozom.
- Csak kirakja reggel az ételt?
- Nem rakok ki semmit, legel a ló saját maga!
- És ezt a lovat még kiskorában vette?
- Nem, nálam született, az anyja is az enyém, de azt tavaly eladtam, mert kiöregedett.
- Miből öregedett ki?
- Hát, hogy mondjam... olyan húsz év körüli lehetett a kanca, amit eladtam, az anyja. Olyankor már illő eladni vágóra, vagy valahová máshová.
- Mennyit élnek a lovak, hogyha nem vágják le őket, és nincs betegség vagy baj?
- Hát a szebb ló háromszázötvenezer forintot is megér, ami olyan nagyon szép.
- Nem úgy értettem: mennyit élnek? Hány éves kort ér meg egy ló?
- Van, amelyik megéri a huszonöt évet is, de az ritkaság. Tizenöt év után már leginkább el kell adni a lovat.
- Amikor ez a ló született, akkor ön ott volt?
- Ott.
- És milyen élmény volt?
- Hát egy kicsit ideges voltam, hogy mi lesz most. Egy az, hogy milyen nemű lesz. Mert egy csődör mindig kevesebbet ér, mint egy kanca, és mindig baj van vele. Élénkebbek, másabbak ezek. Nem is lesz utódja, meg emezek, a kancák sokkal nyugodtabbak. Ez csődör lett. De hát így is örülök neki.
- Mennyi idő alatt születik meg a kiscsikó?
- Majdnem egy évnek kell eltelni a födöztetéstől, tizenegy hónap és körülbelül tíz nap. A szülés viszont nagyon rövid ideig tart. Amikor észre lehet venni, hogy elkezdődött, onnantól körülbelül öt-hat perc.

Egy potenciális vásárló érkezik, érdeklődik a ló felől, majd kinyitja az állat száját és megnézi a fogait. Tudja, hogy nem ajándék ló. Egyből látja, hogy kétéves, mert még tejfoga van. Huszonhat hónapos korban jön ki egy csikófog és ötéves korára lesznek igazi fogai, az úgynevezett lófogak. Kis Bertalan ezúttal hiába ajánlja a lovát, nem veszik meg. Tovább beszélgetünk.

- Miért nevezik ezt a fajtát deresnek?
- Azért, mert amint megszületik, elkezd őszülni. Ez most még barna, de már vannak fehér szálai. Mire húszéves lesz, olyan fehér lesz, mint a dér. Mint amaz ott - mutat egy hófehér kancára Kis Bertalan.
- Gyakran le kell mosni a lovakat?
- Nem, mossa őket az idő.
- Az csak a filmekben van, hogy lovaglás után lecsutakolják az állatot?
- Igen, nekem ez nem kell.
- A lónak se?
- Hát mondjuk, ha hosszabb ideig nincsen eső, akkor jó, ha meg van mosva.
- Az előző vevő azt mondta, hogy a maga lovát még ki is kell vágatni. Mit jelent ez?
- Azt, hogy ki kell herélni.
- Miért?
- Hát úgy szelídebb lesz, mondjuk, ha közösségbe megy. Ha nincs kiherélve, akkor bigámosabb. Férfiasabb, vagy hogy mondják.
- Nagyon megviseli a lovat a herélés?
- Nem, mert előtte elaltatják, azután egy pár hét alatt felépül.
- Miután kiherélik, mire lehet használni?
- Hát nagyon jó igás ló, akár ekét húz, kocsit, fogast. Kihajthatatlanok ezek. A herélt ló neve már paripa. Csődörparipa.
- És jellemző még itt Magyarországon, hogy lóval szántanak?
- Most újra kezdik. Volt idő, hogy gépesítettek, de nagyon drágán szántanak most már a traktorok. Négy-ötezer forint holdanként. Az rengeteg. Például van egy hold lucernánk, azt kétezer forintért vágják le.
- A ló meg lelegeli ingyen, nem?
- Hát lelegelné, de ez olyan dolog, hogy téli takarmánynak köll nekik összegyűjteni. Leszárad a lucerna, és egy évben három-négyszer lehet lekaszáltatni. Azt összegyűjtjük, kévékbe kötjük, és akkor az nekik az étel.
- Az már konzerv, nem?
- Úgy is mondhatjuk.

A tej folyékony tehén

Ürögi Józsefné is állatokkal foglalkozik. Azt mondja, a legjobb üzlet a tehén. A házi készítésű túrót, tejfölt gyorsan el lehet adni. Üröginé venni jött a vásárba, ugyanis az egyik tehenük nemrég elpusztult. Azt kellene pótolni. Százötvenezer forintért kínálnak teheneket, a súlyuk körülbelül hat mázsa, de az asszonynak nem nagyon tetszik a mai kínálat. Nézelődés közben beszélgetünk.

- Hogy telik egy napja, hánykor kel?
- A kelés az nem szigorú, én négy órakor felébredek magamtól. Ha időhöz van kötve az ember, úgy kel, hogy felérjen a csarnokba, mert én különben minden csütörtökön Lajosmizsére megyek tejhasznot árulni. Túrót, tejfölt. Most, hogy az egyik tehenünk megdöglött, az nagyon megviselt. Úgy megsirattam, mint egy gyermek. Higgye el, kedves.
- Mennyi hasznot hoz egy tehén?
- Hát ebből a két tehénből hat-hétszázezret árultam ki évente.
- Ön feji meg a tehenet?
- A férjem feji, mert én nem bírom, fáj a derekam.
- Kézzel?
- Kézzel.
- Mennyi tejet ad egy tehén?
- Amelyik elpusztult nekünk ellésben, az huszonöt litert adott le naponta.
- És mennyiért veszik meg ezt a tejet?
- Hát mi nem a tejet értékesítjük, hanem a tejhasznot. A túrónak most négyszáz forint kilója, meg a tejfölnek is annyi kilója.
- Mennyi időbe telik egy tehenet megfejni?
- Fél óra.
- És másnapra ott van újra a huszonöt liter tej?
- Hát az olyan dolog, hogy amikor még gyöngefias, úgy értve, hogy ha megellik, háromszor kell fejni naponta. Úgy van meg az íze. Meg nem is bírja a tőgyében eltárolni a sok tejet. Megőrülne, a tej feszítené, muszáj kifejni belőle.
- És hogyan készül a tejföl meg a vaj?
- Lefejjük a tejet, azután leszűrjük. Én ötliteres befőttesüvegekben altatom meg. Ami fölgyülemlik, az a tejföl. Annak olyan sárgás a színe. Egy részét eladom tejfölnek, a másik részéből vajat köpülök.
- Az hogy megy?
- Van egy köpülőm, látott már olyat?
- Nem.
- Fából van, olyan, mint egy doboz. Van neki egy lukacsos teteje, hosszú nyéllel. Azt köll húzogatni le-föl, amíg a tejfölnek különválik a leve, az író. Ami aztán marad, az a vaj. Amikor összeállt a vaj, akkor kiszedem. Az író mehet a savóba a jószágnak, azok nagyon szeretik. A vajat meg többször is ki kell mosni hideg vízben, míg tiszta nem lesz a víz, és akkor az már igazi zsíros, házi vaj. De az olyan finom, hogy elmondani sem tudom. A túró pedig az aludttejből készül.
- És a kefír? Azt hogyan készítik?
- Azt én nem tudom, kedves. Olyannal mi nem foglalkozunk.
- Állattartás szempontjából mikor volt kedvezőbb a helyzet? A szocializmusban vagy a rendszerváltás óta?
- A Kádár-rendszerben jobb volt nekünk, mert a jószágot sokkal jobban bírtuk értékesíteni. Most nem akar kölleni. Mondjuk a szarvasmarha kapósabb... Disznót nem is tartunk, a takarmány nagyon drága, a felvásárlás meg bizonytalan. Egyetlenegy disznóm van, azt felhízlaljuk, utána levágjuk. Most veszünk majd két kismalacot, hogy pótoljuk a jövő évre valót, de eladásra nem tartunk.

Tanya csak egy van

Sűrűsödik a forgalom, már harmadik órája tart a dabasi vásár. Az állatokat fajonként csoportosították, a vásárlók így könnyebben áttekinthetik a felhozatalt. A kérdezősködést, alkudozást időnként elnyomja egy tehénbőgés, lónyerítés. Egy kismalacot épp az imént vettek meg. Sivalkodik, ellenkezik a malac, de újdonsült gazdája gyorsan zsákba teszi, vállára kapja és már viszi is. Egy fejkendős asszonyság kecskéket árul. A tizenöt kilós süldő ára ötezer forint. Őszre már tejet is fog adni. Éppen meg akarom szólítani a nénit, amikor megszólal egy mobiltelefon. Meglepetésemre az övé:
- Halló .. még nem... csak nézegetik... leteszem, mert rosszul hallak - búcsúzik gyorsan.

- A falusiak úgy tartják, a kecsketej kiváló gyógyszer. Hogy mire?
- Mindenre, fiatalember - feleli az asszonyság - most már nekem.

Turóczi Imréné egy Rácalmás melletti tanyáról jött a vásárba. A kecskék árából a fiát akarja támogatni.

- A tanyán huszonkét év óta lakunk, azelőtt laktunk Szigethalmon meg Kerepestarcsán - mondja. Harmincnégy éves házasok vagyunk az urammal... a fiam huszonkét éves, ott született. Végül is azért mentünk tanyára, mert nem maradtam terhes. Az orvosok is azt mondták, hogy ne is reménykedjek, hogy terhes maradok.
- Hány év telt el, amíg nem tudott teherbe esni?
- Tizenegy.
- És ki adta az ötletet, hogy költözzenek tanyára?
- Elmentem Pesten egy nőgyógyászhoz, és ő mondta, hogy próbáljuk meg, már másoknak is ajánlotta. Leköltöztünk, és az első évben sikerült. Talán a jó levegő hozta a változást. Nagyon boldogok voltunk.
- Milyen az élet a tanyán? Nincs nagyon elzárva a külvilágtól?
- Nincs. Egy kilométerre van Rácalmás, villany bevezetve, telefon van kettő.
- Meg is lepődtem, hogy a mobiltelefon...
- A fiam hívott, tudni akarta, hogy megérkeztem-e?
- És hogy élnek?
- Sokat kell dolgozni, de az állatokból mindenünk megvan. Húst meg felvágottat nemigen veszünk, nagyon ritka az. Vannak csirkék is, én keltettem, meg kotlósunk is van, kendermagos paraszttyúk.
- Kendermagot eszik? Azért kendermagos paraszttyúk?
- Nem, a színét mondják kendermagosnak. Sötétszürke, fehérpöttyös. Látott már gyöngyöt? Hasonlít rá a színe. Ennek olyan sárga a tojása, mint a narancs. Egész más íze van. Ez a jó a parasztéletben. Mert hiába vettem én meg Pesten a mirelitcsirkét, annak nincs olyan íze, se a malacnak. Malacot is szoktunk vágni, az nagyon finom. Ez az élvezet benne. A parasztélet mottója. De az a csúnya benne, hogy le van kötve az ember, nem mehet el a jószágtól.
- Szabadság nincs?
- Nincs, nyaralás az nincs.
- Hány éve nincs?
- Amióta a tanyán lakunk, huszonkét éve. Hát, egyszer, amikor kórházban voltam, akkor engem nagyon nehezen pótoltak otthon. A jószág megsínylette nagyon. Úgyhogy mindig kérem az Istent, hogy kórházba ne kerüljek, mert akkor nekik végük. Meg a kutyusoknak is.