KARL PFEIFER BÉCS
Mit akarnak az idegenek

Belpolitikai vihart váltott ki Franz Lafer, a szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt, az FPÖ képviselőjének parlamenti felszólalása. Lafer az új honosítási törvény körül kialakult vitában a nemzetiszocialisták által a kelet-európai megsemmisítési politikában használt erőszakos beolvasztás (Umvolkung) fogalmával élt, amikor a bevándorlók és az osztrák őslakosok születési arányszámát hasonlította össze.

A Haider-párti politikus az „idegenek” születési számának növekedésével kapcsolatban úgy vélte: fennáll a veszélye annak, hogy a mintegy 13 százaléknyi kisebbség fogja „átnépesíteni” az osztrákokat. A többi párt képviselői tiltakozásukkal szakították félbe Lafert. A szociáldemokrata SPÖ frakcióvezetője, Peter Kostelka kijelentette, hogy szégyenli magát azért, hogy ilyen kifejezések hangoznak el az osztrák parlamentben. A parlament elnökének, Heinz Fischernek a felszólítására Lafer visszavonta megfogalmazását. Az ÖVP képviselője, Paul Kiss véleménye szerint a szabadságpárti politikus vagy tudatosan használta a szót, ami „elég rossz lenne”, vagy pedig öntudatlanul, ami még rosszabb, „mivel akkor az derül ki, hogy ez a kifejezés már beidegződött nála”.
Az erőszakos beolvasztás (Umvolkung) fogalma a nemzetiszocialisták nyelvezetében a leigázott keleti népek „elnémetesítésének” szándékát jelentette. A megmaradásra méltónak ítélt népcsoportok erőszakos beolvasztásáról dr. Ehrlich SS-őrnagy beszélt 1942 decemberében egy salzburgi konferencián. A Birodalmi Biztonsági Hivatal képviselője az „Umvolkung” kifejezést Az idegen népcsoportok kezelése című előadásában a német nép és a meghódított népek közötti viszonyban mint az egyik megoldási lehetőséget említette.
Az FPÖ vezetője, Jörg Haider (aki már „A Harmadik Birodalom rendezett foglalkoztatáspolitikájáról” mondott szavaival is feltűnést keltett) megvédte pártbeli barátját, Franz Lafert. Haider azért ellenzi a törvényt, mivel az megkönnyítené az állampolgárság megszerzését. A szélsőjobboldali pártvezér úgy véli, hogy „egyre több osztrák áll át az FPÖ-höz, ezért a kormány így akar magának újabb szavazókat szerezni”. Ha az ember arra gondol, hogy 1994 óta évente mintegy 15 ezer külföldi kap állampolgárságot, akkor kiderül: az FPÖ demagóg támadásai csupán a figyelemelterelést szolgálják.
Haiderék a külföldiek elleni uszítással szeretnék elérni azt, hogy a közvélemény megfeledkezzen a 200 millió schillinggel a zsebében Brazíliába szökött Peter Rosenstingl szabadságpárti képviselő botrányáról. Ehhez Haider segítséget és védelmet kap Andreas Mölzertől, az FPÖ-höz közel álló „Zur Zeit” című újság főszerkesztőjétől. Mölzert, aki lapjában rendszeresen a zsidók elleni vérvádat hangoztatja, kommentátorként a katolikus egyház tulajdonában lévő Die Presse és a Neue Kronen Zeitung (NKZ) is alkalmazza.
Minden külföldi bűnöző - véli Mölzer, amikor a NKZ-ben így fogalmaz: „Azok a politikai és médiaerők, amelyek a multikulturális társadalmat társadalmi célkitűzéssé, vezető példaképpé tették, végül egy multikriminális társadalom nevelőapjai lettek.” A hétvégenként minden második felnőtt osztrák által olvasott Krone következetes marad nézeteihez: ha arról van szó, akár egy náci szótárból átvett szót is kész védelmébe venni. Wolf Martin rímet is faragott az ügy kapcsán: „Az erőszakos beolvasztás kifejezést manapság nem lehet használni. / A baloldali hatalom már nagyon a bögyünkben van. / A szó nem szép, de jól leír. / Vigyázzatok csak, ti bírálók, / és ti, akik a vélemények fölött diktátorok vagytok! / Semmit sem segít: Nem lehet szavakat elsüllyeszteni, /melyeket sokan osztanak, sokan gondolnak. / Éppen ha tilos, akkor terjednek nagyszerűen / és lesznek végül túlerőben.” (NKZ, 1998. július 12.)
Az, hogy a náci kijelentés ne váljon ismét közkeletűvé, nemcsak a baloldali hatalom érdeke, hanem az egész osztrák társadalomé is. Ezt demonstrálta a konzervatív Osztrák Néppárt képviselőinek mostani következetes magatartása a parlamentben. A rasszista szóhasználat eszköz arra, hogy akadályozzák a jelenségek felismerését, befolyásolják és felkorbácsolják az érzelmeket, valamint hogy ellenségképet teremtsenek az emberek számára.
A jelszavak pótolják és elfojtják az értelem használatát. Rendszerint összetett társadalmi jelenségek együgyű magyarázatai, amelyek a társadalmi problémák egyszerű megoldását szuggerálják. A jelszavakat hangoztatók gyakran a diszkriminációt igyekeznek igazolni. Az „idegenkérdés megoldásához” kapcsolódó rasszista szlogeneknek semmi közük sincs a munkanélküliség leküzdéséhez, abban viszont nagy szerepük van, hogy a figyelmet a valós problémákról eltereljék.