Maguk a szakértők is meglepődnek azon, hogy az alvilágban az elmúlt években
milyen mérvű átalakulás ment végbe. A rendszerváltás előtti bűnözők,
leányfuttatók, betörők, autótolvajok kisstílű kezdőknek, pitiáner bűnözőknek
számítanak ahhoz a szövevényes, hierarchikus rendszerhez képest, amit ma a szervezett
bűnőzés - köznyelven a maffiák - jelent Magyarországon. A közelmúltban egy
bűnügyi konferencián Tonhauser László ezredes, a Központi Bűnüldözési
Igazgatóság szervezett bűnözés elleni osztályának vezetője kissé keserűen
jegyezte meg, hogy hazánk nemcsak pihenő a bűnözők számára, hanem operációs
területe, azaz bázisa is ezeknek a személyeknek.
A közelmúltban történt Aranykéz utcai merénylet helyszíne. „A bűnözők nemcsak
pihennek nálunk” Fotó: Korbely Attila
Guruló autók
Az autólopások száma 1990-ig évi 1500-2000 között mozgott. Ez is leginkább azt
jelentette, hogy unalomból páran elvitték az autókat és utazgattak velük, majd
valahol otthagyták. Valóban kevés autó tűnt el véglegesen. 1990-től először
lengyel bűnözők változtattak a ma már idillinek tűnő helyzeten. A Balaton
környékéről és más üdülőhelyekről - főleg nyugat-európai tulajdonú - VW
Golfokat és Audikat lovasítottak meg. A kocsik tanksapkájának lefeszítése és a zár
szétszedése után készítettek - az ajtókat is nyitó - kulcsokat. Mindenféle
szerszámmal felszerelt műhelyautókkal járták az országot, a lopott kocsikra lengyel
rendszámot szereltek, és hamis okmányokkal kicsempészték az országból a
szerzeményeket. Az első lebukássorozat után eltűntek hazánkból. Helyüket szerb,
bolgár és albán csoportok vették át. Időközben volt egy „fellángolás” a
Ladák és Daciák iránt az ukránok és románok részéről is, de ez később
alábbhagyott. A magyarok csak ezután tudtak „felzárkózni”. Kezdetben
honfitársaink célja az volt, hogy a Nyugat-Európából származó lopott, s így olcsó
autókat legalizálják. A magyar és külföldi bűnöző csoportok idővel egymásra
találtak, s rövid időn belül egyfajta munkamegosztás jött létre. Az eredmény nem
semmi: évi 13-16 ezer lopott gépkocsi.
Az első nagy autótolvaj banda lefülelése a tolnai zsaruk nevéhez fűződik. Egy olyan
több tucat személyből álló társaságot lepleztek le, mely több mint háromszáz
nagyértékű autót kötött el. A társaság élén egy budapesti férfi állt, aki
titkosszolgálati mintára szervezte meg a hálózatát: a sok kis láncszem „emberke”
nem tud egymásról, csak a vele kapcsolatot tartó személyt ismeri. A „fej”
elkülönítette egymástól a lopásban részt vevőket, a tippadókat, a
zárfeltörőket, a kocsikat ténylegesen feltörőket, a rejtegetőket, alváz- és
motorszám átütőket, hamis iratokat készítőket, orgazdákat. A részfeladatoknak
külön ára volt, s a bűnözők mintegy szolgáltatásként végezték el ezeket a
munkákat. Mint kiderült, a csapat nem egyetlen volt a parketten.
Milliárdos drogbiznisz
A rendőrség tapasztalatai szerint a bűnözők nagy része drogozik. Az előbb
említett csapat tagjainak legtöbbje szó szerint elverte a lopásból szerzett pénzt.
Drogoztak és éjszakai mulatóhelyekre jártak, prostituáltakhoz. Így eljutottunk a
bűnözés két olyan ágához, amely meghatározza az alvilág képét. A narkománia
már az 1960-as években elérte Magyarországot, de az igazi robbanást ezen a területen
is a 90-es évek jelentették. Ma már több százezerre teszik a drogozók számát. A
szakemberek a kábítószer-fogyasztás belföldi forgalmi értékét még a
legszerényebb becslések mellett is 40 milliárd (!) forintra teszik. Az elfogott
dílerek vallomásaiból kiderül, hogy a magyar heroinpiac albánok és törökök
kezében van. Amikor török-arab konfliktusról hallani, akkor sok esetben ez áll az
ügyek hátterében. A másik slágeráru az amfetamin-származékok. Ezek
forgalmazásában már magyar fiatalok is részt vesznek. Hasonlóan az
autótolvaj-bandákhoz, a drogkereskedelem is - rendőrnyelven szólva - jól
konspirált. Fedőcégek léteznek, pihentető depókat hoznak létre, több telefont
használnak, megtévesztő akciókat szerveznek, a kereskedők több lakást is bérelnek.
A kábítószer drága. Nyilvánvaló, hogy a fogyasztóknak mindehhez pénz kell.
Sokaknak nem marad más, mint a törvénytelen út: a fiúknak a vagyon elleni
bűncselekmények, a lányoknak a prostitúció, illetve sokan viszonteladók lesznek.
Mindezt beszerzési bűnözésnek is nevezik. A prostitúciót tovább „erősítette”
az is, hogy Ukrajnából, Romániából - ahol jelentős a munkanélküliség - sokan
a könnyű pénzszerzés reményében Magyarországra jöttek, s az utak szélén vagy a
bordélyházakban találták magukat. Bár az is igaz: legtöbben tudták, miért jönnek
ide. A prostitúció „bevételét” is több tízmilliárdra becsülik.
Tőkekoncentráció
Idővel páran milliárdosok lettek. A tőkekoncentrációt csak fokozta az
olajügyekben is megforduló hatalmas összeg. A minőségi váltás állítólag 1996-ban
következett be, amikorra már az egyes csoportok felosztották egymás között a
területeket. Berta Attila, a BRFK vezetője a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy a
fővárosban mintegy tíz szervezett csoport működik, ahol a főnököket végrehajtók,
testőrök többszáz fős hada segíti. A legrejtélyesebb dolog az alvilágban a magyar
és más nemzetiségű szervezetek közötti viszony. Állítólag tavaly Gyöngyösön
egy maffia-találkozót tartottak, egyes hírek szerint a magyar keresztapák azt
vitatták meg, hogy miként tudnak védekezni az orosz maffia ellen. Forgács László,
akkori országos főkapitány az 1997. május 29-ei Napkeltében nem cáfolta a
találkozó tényét, s különös módon „másodvállalkozóknak” nevezte őket.
A gyöngyösi találkozó állítólagos szervezőjét időközben megölték. A
rendőrségtől kikerülő információkból az tűnik ki, mintha a magyar keresztapák
alárendelt szerepet játszanának az orosz maffiával szemben. Mintha provinciális
viszony lenne a két ország bűnözői között. Emellett sorra „dőltek ki” olyan
nagy nevek, mint Prisztás, Cinóber és a többiek. A legutóbbi robbantás is
egyértelműsíti: maffiaháború dúl. Érdemes megjegyezni: már 1996-ban 59 olyan
emberölést tartott nyilván a rendőrség, melyet leszámolásos gyilkosságnak is
nevezhetünk. A magyar áldozatok mellett legtöbben oroszajkúak voltak.
Az értelmetlen gyilkosságokhoz fontos megérteni, hogy a bűnözésnek is van
gazdaságtana, ha lehet ezt így nevezni. Adott városban csak adott mennyiségű drog
fogy el. Az autólopások költsége is megemelkedett. Pénzbe kerülnek a hamis okiratok,
- az alvilágban túlélőcsomagnak nevezett - hamis személyi, útlevél és
jogosítvány megvásárlása. A mobiltelefonok és lakhelyek állandó cserélgetése, a
fegyveres őrizet, a megélhetés költségei, ügyvédi költségek és a többi.
Ráadásul mindig létezik konkurrencia, illetve a másik fél átverése, amit
lehúzásnak neveznek. Más területeken az erősebb főnöknek jutalékot avagy védelmi
pénzt kell fizetni. Mindeközben a rendőrségtől is tartani kell. Ezért a
különböző bűnszervezetek igyekeznek az alvilági bevételek tortájából „nagyobb
szeletet kiragadni”. S nem elhanyagolhatók a multinacionális maffiák
„piacszerző” törekvései.