Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Kis magyar maffiológia

Maguk a szakértők is meglepődnek azon, hogy az alvilágban az elmúlt években milyen mérvű átalakulás ment végbe. A rendszerváltás előtti bűnözők, leányfuttatók, betörők, autótolvajok kisstílű kezdőknek, pitiáner bűnözőknek számítanak ahhoz a szövevényes, hierarchikus rendszerhez képest, amit ma a szervezett bűnőzés - köznyelven a maffiák - jelent Magyarországon. A közelmúltban egy bűnügyi konferencián Tonhauser László ezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság szervezett bűnözés elleni osztályának vezetője kissé keserűen jegyezte meg, hogy hazánk nemcsak pihenő a bűnözők számára, hanem operációs területe, azaz bázisa is ezeknek a személyeknek.


A közelmúltban történt Aranykéz utcai merénylet helyszíne. „A bűnözők nemcsak pihennek nálunk” Fotó: Korbely Attila

Guruló autók

Az autólopások száma 1990-ig évi 1500-2000 között mozgott. Ez is leginkább azt jelentette, hogy unalomból páran elvitték az autókat és utazgattak velük, majd valahol otthagyták. Valóban kevés autó tűnt el véglegesen. 1990-től először lengyel bűnözők változtattak a ma már idillinek tűnő helyzeten. A Balaton környékéről és más üdülőhelyekről - főleg nyugat-európai tulajdonú - VW Golfokat és Audikat lovasítottak meg. A kocsik tanksapkájának lefeszítése és a zár szétszedése után készítettek - az ajtókat is nyitó - kulcsokat. Mindenféle szerszámmal felszerelt műhelyautókkal járták az országot, a lopott kocsikra lengyel rendszámot szereltek, és hamis okmányokkal kicsempészték az országból a szerzeményeket. Az első lebukássorozat után eltűntek hazánkból. Helyüket szerb, bolgár és albán csoportok vették át. Időközben volt egy „fellángolás” a Ladák és Daciák iránt az ukránok és románok részéről is, de ez később alábbhagyott. A magyarok csak ezután tudtak „felzárkózni”. Kezdetben honfitársaink célja az volt, hogy a Nyugat-Európából származó lopott, s így olcsó autókat legalizálják. A magyar és külföldi bűnöző csoportok idővel egymásra találtak, s rövid időn belül egyfajta munkamegosztás jött létre. Az eredmény nem semmi: évi 13-16 ezer lopott gépkocsi.
Az első nagy autótolvaj banda lefülelése a tolnai zsaruk nevéhez fűződik. Egy olyan több tucat személyből álló társaságot lepleztek le, mely több mint háromszáz nagyértékű autót kötött el. A társaság élén egy budapesti férfi állt, aki titkosszolgálati mintára szervezte meg a hálózatát: a sok kis láncszem „emberke” nem tud egymásról, csak a vele kapcsolatot tartó személyt ismeri. A „fej” elkülönítette egymástól a lopásban részt vevőket, a tippadókat, a zárfeltörőket, a kocsikat ténylegesen feltörőket, a rejtegetőket, alváz- és motorszám átütőket, hamis iratokat készítőket, orgazdákat. A részfeladatoknak külön ára volt, s a bűnözők mintegy szolgáltatásként végezték el ezeket a munkákat. Mint kiderült, a csapat nem egyetlen volt a parketten.

Milliárdos drogbiznisz

A rendőrség tapasztalatai szerint a bűnözők nagy része drogozik. Az előbb említett csapat tagjainak legtöbbje szó szerint elverte a lopásból szerzett pénzt. Drogoztak és éjszakai mulatóhelyekre jártak, prostituáltakhoz. Így eljutottunk a bűnözés két olyan ágához, amely meghatározza az alvilág képét. A narkománia már az 1960-as években elérte Magyarországot, de az igazi robbanást ezen a területen is a 90-es évek jelentették. Ma már több százezerre teszik a drogozók számát. A szakemberek a kábítószer-fogyasztás belföldi forgalmi értékét még a legszerényebb becslések mellett is 40 milliárd (!) forintra teszik. Az elfogott dílerek vallomásaiból kiderül, hogy a magyar heroinpiac albánok és törökök kezében van. Amikor török-arab konfliktusról hallani, akkor sok esetben ez áll az ügyek hátterében. A másik slágeráru az amfetamin-származékok. Ezek forgalmazásában már magyar fiatalok is részt vesznek. Hasonlóan az autótolvaj-bandákhoz, a drogkereskedelem is - rendőrnyelven szólva - jól konspirált. Fedőcégek léteznek, pihentető depókat hoznak létre, több telefont használnak, megtévesztő akciókat szerveznek, a kereskedők több lakást is bérelnek.
A kábítószer drága. Nyilvánvaló, hogy a fogyasztóknak mindehhez pénz kell. Sokaknak nem marad más, mint a törvénytelen út: a fiúknak a vagyon elleni bűncselekmények, a lányoknak a prostitúció, illetve sokan viszonteladók lesznek. Mindezt beszerzési bűnözésnek is nevezik. A prostitúciót tovább „erősítette” az is, hogy Ukrajnából, Romániából - ahol jelentős a munkanélküliség - sokan a könnyű pénzszerzés reményében Magyarországra jöttek, s az utak szélén vagy a bordélyházakban találták magukat. Bár az is igaz: legtöbben tudták, miért jönnek ide. A prostitúció „bevételét” is több tízmilliárdra becsülik.

Tőkekoncentráció

Idővel páran milliárdosok lettek. A tőkekoncentrációt csak fokozta az olajügyekben is megforduló hatalmas összeg. A minőségi váltás állítólag 1996-ban következett be, amikorra már az egyes csoportok felosztották egymás között a területeket. Berta Attila, a BRFK vezetője a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy a fővárosban mintegy tíz szervezett csoport működik, ahol a főnököket végrehajtók, testőrök többszáz fős hada segíti. A legrejtélyesebb dolog az alvilágban a magyar és más nemzetiségű szervezetek közötti viszony. Állítólag tavaly Gyöngyösön egy maffia-találkozót tartottak, egyes hírek szerint a magyar keresztapák azt vitatták meg, hogy miként tudnak védekezni az orosz maffia ellen. Forgács László, akkori országos főkapitány az 1997. május 29-ei Napkeltében nem cáfolta a találkozó tényét, s különös módon „másodvállalkozóknak” nevezte őket.
A gyöngyösi találkozó állítólagos szervezőjét időközben megölték. A rendőrségtől kikerülő információkból az tűnik ki, mintha a magyar keresztapák alárendelt szerepet játszanának az orosz maffiával szemben. Mintha provinciális viszony lenne a két ország bűnözői között. Emellett sorra „dőltek ki” olyan nagy nevek, mint Prisztás, Cinóber és a többiek. A legutóbbi robbantás is egyértelműsíti: maffiaháború dúl. Érdemes megjegyezni: már 1996-ban 59 olyan emberölést tartott nyilván a rendőrség, melyet leszámolásos gyilkosságnak is nevezhetünk. A magyar áldozatok mellett legtöbben oroszajkúak voltak.
Az értelmetlen gyilkosságokhoz fontos megérteni, hogy a bűnözésnek is van gazdaságtana, ha lehet ezt így nevezni. Adott városban csak adott mennyiségű drog fogy el. Az autólopások költsége is megemelkedett. Pénzbe kerülnek a hamis okiratok, - az alvilágban túlélőcsomagnak nevezett - hamis személyi, útlevél és jogosítvány megvásárlása. A mobiltelefonok és lakhelyek állandó cserélgetése, a fegyveres őrizet, a megélhetés költségei, ügyvédi költségek és a többi. Ráadásul mindig létezik konkurrencia, illetve a másik fél átverése, amit lehúzásnak neveznek. Más területeken az erősebb főnöknek jutalékot avagy védelmi pénzt kell fizetni. Mindeközben a rendőrségtől is tartani kell. Ezért a különböző bűnszervezetek igyekeznek az alvilági bevételek tortájából „nagyobb szeletet kiragadni”. S nem elhanyagolhatók a multinacionális maffiák „piacszerző” törekvései.