HAJDÚ SÁNDOR
Keleten a helyzet változatlan

Emlékszem egy ismerősöm kedvenc történetére a bécsi bevásárlóturizmusról. Bécs belvárosában sétálgat a „bennszülött” polgár, amikor hirtelen egy benzinszagú Zsiguli fékez mellette, kihajol belőle egy atlétatrikós, napbarnított arccal, és rákiált: „Hé kolléga! Szkolka kilometra Home Shopping Center?” A hatás kedvéért még vigyorog is, nemzetközi nyelvtudására büszkén. Bevásárlóturista. Ami pár éve velünk történt nyugaton, nos ez köszön ma ránk a határ menti városokban. Békéscsabán is.

KGST-piac Békéscsabán. „...ebben a bizniszben mindenki jól jár” Fotó: Hetek

Kora reggel lángos- és kolbászszag telepszik csendesen a békéscsabai piacra. Enélkül egyetlen piac sem létezhet. A csendet azután egyre sűrűbben erős dübörgés töri meg. Egyre-másra érkeznek a román határ felől a buszok, attól függően, ki-ki hogyan tudott „átcsúszni” a vámon. A buszok mellett hirtelen megindul a cserekereskedelem. Az értékes áruk hamar új gazdára találnak, még mielőtt a kutakodó tekintetek a közelükbe férkőzhetnének. Arra a kérdésre, hogyan sikerül a töméntelen „tömjént”, azaz Dacia és Carpati cigarettát átcsempészni, a válasz magabiztos vállrándítás. Kérem, nem most kezdtük a bizniszt - mondja szűkszavúan Cs. Lajos, az egyik busz sofőrje. Tőle tudjuk, hogy kialakult szokások, íratlan szabályok működnek a határon, amelyeket minden tisztességes, „nem bűnöző elem” csempésznek illik szem előtt tartania. A titokba azonban nem kíván bennünket beavatni.
Az a lényeg, hogy a portékák hamar gazdára találnak. Egyébként szigorú munkafegyelem jellemző az üzletemberekre. Kizárólag a csencselés után jöhet az élvezet: a friss ropogós lángos elfogyasztása után a szintén friss és ropogós új márka forintra váltása. A pénzváltóhelyiség tulajdonosa, nevezzük M. úrnak, nagyon elégedett, nem csoda, hogy komoly, sőt filozofikus mélységű idegenrendészeti gondolatra jut: „Hadd jöjjenek csak bevásárolni odaátról, hiszen nekik is joguk van a jobb életre.”

A nagy táskák

A pénzváltás élménye után meglepve tapasztaljuk, hogy az óriási csíkos bevásárlószatyrokba mi minden belefér. Több karton tejföl és legalább huszonöt kiló csirke far-hát, a tetején megspékelve a minden tekintetben bizonytalan eredetű és kétes megbízhatóságú műszaki áruval. Idővel egyre emelkedetebb a hangulat. A műszaki bazárosok perfekt nyelvtudással biztosítják vásárlóikat: „Ez a legjobb fajta áru, csúcsminőség!” A bevásárlóturisták „Próba, próba!” felkiáltásokkal licitálnak, és a felszabaduló konnektorokon osztoznak. Némelyikük, miután sikerült beüzemelnie a készüléket, boldogan hallgatja Lagzi Lajcsit, és mindjárt lakodalmi a hangulat.
E hangulatban csendben mellénk sodródik egy Gábor nevű fiatalember:
- Cigi, konyak, vodka nem érdekli? - szólít meg bizalmasan.
Mondom neki, nem élek vele, de hadd tegyek fel egy kérdést helyette:
- Miért van az, hogy maguknál még mindig ennyire népszerű a bevásárlóturizmus?
- Nehéz a megélhetés - hangzik a válasz -, a határ mentén ezzel a tevékenységgel tartjuk fönn magunkat, de nem messziről jövünk, mert az nem érné meg, mivel kint Romániában is drága a benzin. Az itt vásárolt árut eladjuk, ez hoz egy kis hasznot nekünk. Ezért még inkább érthető, hogy az árusoknak eladó minden. Van is náluk a keletitől, a kínai áruktól kezdve a nyugati használt ruhákig, és a talán máig harcoló német alakulatig minden.

Jön a konkurencia

Ennek hasznát szagolta ki néhány üzletember, és pár kilométerre nyílt egy új piac. Ott is lehet mindent találni, bár népszerűsége még kicsi. A speciális mozgó pénzváltók is jelen vannak. Lejt forintra, márkára váltanak. Ez a tevékenység az arisztokrácia csúcsán lévők számára fontos.
A csempészarisztokraták használt Mercedesszel suhanva hozzák az üzemanyagot keletről, amely még mindig olcsóbb, mint nálunk. Ez egy igazán mozgalmas munka. Napi 4-5 fordulóval a bevétel már busás. Lassan telítődnek a bevásárlószatyrok, és a buszok csendesen elnyelik ezt a mérhetetlen árutömeget. Jut belőle a busz minden részébe, melyek fekete koromcsíkot húzva indulnak a határ felé. Indulás előtt még megkérdezem Lajost. Hogyan jutnak át ezekkel a határon? A válasz: „Ez is maradjon a mi titkunk, de nyugodjon meg: ebben a bizniszben mindenki jól jár.”

---

Hivatalos adatok szerint az elmúlt év végén mintegy 882 ezer munkanélkülit tartottak nyilván Romániában. Egyik évről a másikra 2,2%-kal nőtt a munka nélkül maradottak aránya, akiknek az egyik lehetőségük a létfenntartásra a csempészáruk beszerzése és forgalmazása. A munkát keresők közel húsz százaléka fiatal. A munkanélküliek töredéke részesül csak valamilyen szociális támogatásban. Az infláció egyre nagyobb méreteket ölt. A Román Nemzeti Bank az eddig meglévő fémpénzek mellett újabb, nagyobb címletű fémpénzek kibocsátását is tervezi, hiszen például a százlejesért gyakorlatilag semmit sem lehet venni. Ez az oka annak is, hogy a fémpénzzel működő automaták nem tudtak elterjedni Romániában. Egy példa: a legolcsóbb cigaretta megvásárlásához legalább félkilónyi érmét kellene bedobálni a gépbe. A helyzetet még a legoptimistább románok is „igazán nehéznek” minősítik.