Vissza a tartalomjegyzékhez

DEBRECZENY RÉKA, RUFF GABRIELLA
Megbukik-e a dajkaállam

Az idén júniusban megtartott éves közgyűléseken több ezer japán igazgató hajlongott részvényesei előtt bocsánatért esedezve az óriási veszteségek, a hatalmas adósságok és a sorozatos korrupciós perek miatt. A világ mintha kissé kárörvendően szemlélné a távol-keleti válságot. A Nyugat beigazolódni látja véleményét, mely szerint a japán társadalmi értékek a növekedés gátjává váltak, és némiképp fölényesen várja a „dajkaállam” bukását.

Hidasi Judit, a Távol-keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézet vezetője szerint egyetlen gazdaság fejlődése sem töretlen: mindig vannak megtorpanások, hullámvölgyek. „Nem szabad elfelejteni, hogy Japán fantasztikus potenciált halmozott fel mind technológiában, mind emberi erőforrásban és lehetőségekben. Mindez ráadásul hallatlan dinamizmussal párosul” - mondta. A szakértőnő úgy látja: a japánok eddig arról voltak nevezetesek, hogy mindenféle válságot meg tudtak oldani - legyen az a háború utáni nagy gazdasági és erkölcsi válság vagy az 1973-as olajkrízis -, köszönhetően annak, hogy hallatlanul gyorsan össze tudják szedni magukat. Hozzátette, hogy bár a mutatók alapján a japán gazdaság helyzete most félelmetesnek tűnik, sokat segíthet, hogy az emberek hajlandók a csoportérdekekért áldozatokat hozni, illetve egyéni érdekeiket feláldozni a közérdekekért. Ennek a mentalitásnak számunkra megdöbbentő példája az, ami az év elején Dél-Koreában történt: a csőd szélén álló kormány felhívására a lakosság 100 tonna aranyat hordott össze, csupán egy elismervény ellenében, amelyben a kormány bizonytalan ígéretet tett a későbbi visszafizetésre.
Francis Fukuyama, a japán származású neves amerikai politológus egy helyütt azt írja: „Egy évtizede még (...) arról beszéltek, hogy a térség gazdasági sikerének kulcsa kulturális értékeiben - a munkaerkölcs, a közösség, és a tekintély tisztelete, valamint az atyáskodó kormány kombinációjában - rejlik, s mindezt élesen szembeállították az amerikai gazdasági élet és társadalom feltűnő zavaraival.” Akkor egy hasonló válság társadalmilag könnyebben kezelhető lett volna. Mára azonban a társadalmi kohézió erősen korrodálódott, a nyugati értékek egyre inkább hódítanak - főleg a fiatalok között. „Ha a jen esik, az csak jobb az exportnak” - vonta meg a vállát egy ifjonc egy füstös belvárosi szórakozóhelyen, ahol sárgára és vörösre festett hajú fiatalok gubbasztottak a játékgépek előtt.
Hidasi Judit lapunknak elmondta: ma már nehezebb jó értelemben manipulálni a japán társadalmat, mert egyre inkább terjednek az egyéni, individualista értékek, és ha ezek nagyon felerősödnek, akkor a közérdekek nem tudnak érvényesülni. Éppen ezért az embereket, és főképp a döntéshozói réteget újra meg kell nyerni egy kollektív szellemnek, s akkor képesek lesznek a mostani problémákon is felülkerekedni.
Megrendül-e a japán államnak a Nyugat által oly gyakran elítélt atyáskodó szerepe? Hakuo Yanagisawa kormánypárti politikus úgy véli: „ A kormánynak meg kell akadályoznia a tragédiákat olyan emberek életében, akiknél ez nem a gyenge személyes teljesítmény eredménye lenne.” Vannak emberek, akik évtizedekig azért dolgoztak, hogy öregkorukban félretett vagyonuk kamataiból élhessenek. Ezzel szemben most a rossz gazdaságpolitika miatt a kamatlábak olyan alacsonyra süllyedtek, hogy ezek a tervek meghiúsulnak. Ennek ellenére a japán gondolkodásmódot az jellemzi, hogy míg az európaiak sietve kimentenék pénzüket a bankból, ők még több készpénzt helyeznek el a pénzintézetekben. A válság ellenére változatlanul Japánban a legmagasabb a világon a takarékossági arány.
„A nagy baj az, hogy Japánban a gazdasági nehézségek egyfajta politikai átrendeződéssel jártak együtt. A kilencvenes évek elejétől megrendült a politikai pártoknak a második világháborút követő hagyományos szerepstabilitása” - magyarázta Hidasi Judit. A japán Liberális Demokrata Párt 50 éves, szinte megszakítás nélküli uralma meginogni látszik a júliusban esedékes felsőházi választásokon. Hashimoto miniszterelnök éppen ezért nem sieti el a reformokat. „Megdőltek a korábbi értékek, korábbi hitek, és az ilyen elbizonytalanodás általában nem tesz jót a gazdasági teljesítménynek sem.”