XIV. Lajos uralkodása alatt, 1698-ban a katolikus Franciaországban a
hugenották híres vezetőjét Claude Broussont tízezer ember szeme láttára végezték
ki, miközben a 34. zsoltárt énekelte. A hír eljutott az angol „hugenottákhoz” is,
akiket ott disszentereknek hívtak. Az anglikán egyházból kivált protestánsok e
csoportja a katolikus egyháztól is eltérő véleményt képviselt, ezért itt szintén
illegalitásba kényszerült. Tagjai kis csoportokba szerveződtek, és az erdők távoli
tisztásain tartottak közös összejöveteleket. A „puszta gyülekezetének”
nevezték magukat. Az üldöztetések során embertömegek vesztették életüket. E
közösség tagja volt egy bizonyos Daniel Defoe nevű kereskedő is. A flamand
származású mészáros fia az egyetem elvégzése után sikeres kereskedő lett, majd
aktív politizálásba kezdett. 1703-ban kormányellenes pamfletje miatt börtönbe
került. Szabadulása után 1704-től 1713-ig saját újságját írta és szerkesztette.
A Review nevű heti-, majd később hetente háromszor megjelenő lap amellett, hogy
vallási és erkölcsi kérdéseket feszegetett, politikával, kereskedelemmel, sőt
etikettel is foglalkozott, és nagy hatást gyakorolt a korabeli újságírásra. Defoe
leghíresebb művét, a „Robinson Crusoe”-t ötvenkilenc éves korában írta. Ki ne
ismerné gyerekkorából ezt a kalandregényt? Azt viszont talán kevesen tudják, hogy az
életrajzi adatokat tartalmazó mű tele van olyan utalásokkal, mint például az apja
intelmei ellenére útnak induló tékozló fiú, vagy a lakatlan sziget, amely az
Édenből való kivettetés utáni világot szimbolizálja. A korabeli irodalomban nem
ismeretlen ez a jelenség, hiszen ebben az időszakban virágzik Angliában az allegorikus
regényírás, amely a protestáns ébredés hatására az emberben végbemenő lelki
folyamatokat tanító célzattal vizsgálja (pl. Bunyan: A zarándok útja). Ezt a
szimbólumrendszert tanulmányozta Kenneth McVety, Japánban dolgozó kanadai
misszionárius is, kinek véleménye szerint a mű ma is komoly hatást gyakorol az
Ázsiában élő emberekre. Szerinte Crusoe csodálatos hajóútja Defoe szabadságát
jelképezi Krisztusban, a hajótörés a bebörtönzését szimbolizálja, míg a sziget a
börtönben eltöltött időszakot.
A magyar irodalomban úgy tűnik, tragikus félreértés veszi körül ezt a művet.
Generációnk azt az ötvenes években kiadott fordítást olvasta, amelyből ideológiai
okokból éppen azokat a részeket hagyták ki, amelyek Robinson Istennel való személyes
kapcsolatát, megtérése folyamatát tárgyalja részletesen és bensőségesen - az
eredeti regénynek ugyanis ez volt a legfőbb üzenete. A Diákkönyvtár sorozatban
nemrég megjelent M. Nagy Miklós fordítása viszont ragaszkodik az eredeti szöveghez,
és fordulatokban gazdag olvasmányt ígér a felnőtt olvasóknak is.