Mi, felnőttek, gyerekkorunkban hozzászoktunk ahhoz, hogy a játszótereken
mindig volt víz. Lehetett inni, mosakodni, pancsolni a csapnál. Manapság gyakran
előfordul, hogy ott áll a piszkos, szomjas gyerek a negyven fokos hőségben a
kiszáradt vízcsap előtt. Ha egy kis szerencséje van, talál a közelben egy
vízforgató szökőkutat, amelynek a medencéjében mocsári állapotok uralkodnak.
A tereken, parkokban uralkodó közállapotokat persze nem lehet egyedül a vízgondokkal
jellemezni, hiszen örvendetes módon szaporodnak a felújított játszóterek, ligetek.
Az illetékesektől megtudtuk, hogy a Fővárosi Polgármesteri Hivatal (FPH) egy komplex,
négyéves zöldterület-felújítási program keretében már második éve foglalkozik
többek között az ivókutak problémájával is. Ennek kapcsán Radnóczi Péter, az FPH
Környezetvédelmi Ügyosztályának alosztályvezetője elmondta, hogy a régi,
korszerűtlen és vízpazarló kutakat nem javítgatni szeretnék, hanem inkább
lecserélik korszerűbb, tartósabb és takarékosabb szenzoros kutakra. „Persze ezek
sem bírnak ki mindent” - tette hozzá, hiszen sajnos már a terek őriztetése sem
jelent biztos védelmet a vandalizmussal szemben. Nemrégiben tettek tönkre például egy
frissen felszerelt kutat a Tabánban.
Az FPH-hoz egyébként csak a játszóterek kis hányada tartozik, amelyeket a Főkert Rt.
gondoz. Törőcsik Éva, a Főkert Rt. kertészeti igazgatója úgy nyilatkozott, hogy
csőrepedés vagy rongálás miatt előfordul ugyan a tereken vízhiány, de rendszeres a
karbantartó-javító munka, és folyamatosan telepítenek új kutakat. A hatáskörükbe
tartozó területeken egyébként - például a Margitszigeten, a Gellérthegyen vagy a
Tabánban - valóban kevés ok van panaszra.
A játszóterek első számú üzemeltetői a kerületi önkormányzatok, akik
pályáztatják a terek fenntartását - így valójában vállalkozók hatáskörébe
került a csapok üzemeltetése.
Amint azt az egyik kerületi önkormányzat munkatársa elmondta, a különböző
önkormányzatok eltérő anyagi helyzetben vannak, és általános az emberhiány. Ennek
következtében a pályáztatás során egyes önkormányzatok kénytelenek sokszor az
olcsóbb, gyakran ismeretlen alvállalkozókkal dolgozó, és utólag kevésbé
megbízhatónak bizonyuló kivitelezőkre bízni a terek, kutak fenntartását. Az adott
önkormányzatnak pedig nincs külön embere arra, hogy ilyen esetben minduntalan a
vállalkozó után szaladgáljon, és rávegye őt az elvállalt munka elvégzésére.
Mindehhez járul az is, hogy egyes kerületek anyagi okokból kénytelenek rendszeresen
szüneteltetni a közterületek vízellátását. Sólyom Katalin, az ötödik kerületi
önkormányzat köztérfelelőse egyrészt szintén a vandalizmussal indokolta az
esetenkénti vízhiányt, másrészt hangsúlyozta: az egy lakosra jutó zöldterület
mindössze egynegyede a kívánatos mértéknek. A fővárosi terek túlzott
igénybevétele pedig meggyorsítja a kutak, terek elhasználódását.