MOLNÁR LÁSZLÓ
Tábor, ami túlélhető

A gumicsónakhoz is érteni kell. Nagyon igyekeztek Fotó: Somorjai László

Tudják önök, mi az az úszócsomag? Nem, nem arra gondolok, amit az egyszeri ember a Dunára rak Visegrádnál, tele mindenféle hazaival a Pesten tanuló fiának. Bár ez is, az is a túléléshez szükséges, de ez az úszócsomag esőköpenyből és szalmából készül, és azt a célt szolgálja, hogy a „harcosok” ebbe kapaszkodva át tudjanak kelni mindenféle vízi akadályon.
„Harcosok” - ez a megszólítás járt a Manőver című tévéműsor és a Magyar Honvédség által közösen megrendezett „túlélő tábor” résztvevőinek. A 18 és 30 év közötti fiatalok önként jelentkeztek erre a mini kommandóképzőre.
A tábort Illés Zoltán, a 34. Bercsényi László felderítő zászlóalj őrnagya vezette. Mint elmondta, a tábor célja többek között az, hogy megmutassák: vannak a Magyar Honvédségben olyan katonák, akik képesek ilyen kiképzést adni. Az egyhetes tábor keretében a résztvevők ízelítőt kaphattak önvédelemből, túléléselméletből, az ejtőernyős földi kiképzésből és fegyverismeretből.

„Harcosok” az úszócsomaggal. Megúszták Fotó: Somorjai L.

Mint az őrnagy elmondta, a „túlélés” nem azt jelenti elsősorban, hogy a katonának étel híján vakondon és bogarakon kell élnie, hanem azt, hogy rendkívüli körülmények között, bármilyen terepen képesnek kell lennie arra, hogy életben maradjon. Ennek különböző technikáit igyekeztek elsajátítani a tábor résztvevői.
A táborban egyébként teljesen katonás körülmények uralkodtak, mert, mint említette, különösen nehéz akadályok leküzdésére nem lehet az embereket simogatással rávenni. Mindemellett szükségesnek tartja, hogy a honvédségnél most már ne csak a parancsuralmi rendszer szerint képezzék ki az embereket, hanem a csapatszellem: az egy mindenkiért és mindenki egyért elv alapján.
Egyébként bennünket újságírókat szívesen fogadtak. Rögtön az elején kaptunk egy fröccsöt. Sajnos nem a hagyományos módon borral és szódával. Hanem amint hosszú lépésekkel mentünk a Duna-part felé, egy katonai terepjáró kellemesen lefröcskölt bennünket. Szerencsére azért a maflás elmaradt...
A Duna-parton a „harcosok” éppen a dunai Flottilla egyik hadihajójával ismerkedtek. Majd miután a hajót jól megnézték, lekapták magukról a terepszínű ruhát és fürdőruhára „vedlettek”. Ki gumicsónakban, ki fából tákolt tutajon, megint mások „úszócsomaggal” vágtak neki a folyó átkelésének. Sajátos látvány volt, amint a fürdőnacis kommandós fiúk és a bikinis kommandós lányok - ők öten voltak - géppisztolylyal rohangáltak a parton és a vízben. Parancsszavak csattogtak, és a csoportok a Bercsényi felderítő zászlóalj katonáinak hozzáértő irányításával igyekeztek leküzdeni az akadályokat.
Mint a szervezők elmondták, igen nagy volt az érdeklődés a fiatalok körében. Volt, akit a nagymamája próbált beprotezsálni a táborba, voltak, akik telefonon, levélben vagy személyesen jelentkeztek. Több mint nyolcvan fiatalt hívtak be, és vetettek alá szigorú orvosi vizsgálatnak. Közülük választották ki azt a huszat, akik végül is részt vehettek a kiképzésen.
Nem véletlen ez az érdeklődés, hiszen nem mindennapi kalandnak ígérkezett a tábor, és a részvételi díj is igen alacsony, 5000 forint volt. A költségeket ez persze nem fedezhette, hiszen a tábor még helikopteres repülést is tartalmazott, ami nem olcsó mulatság. A tábor költségei meghaladták a 2 millió forintot, amit a Honvédség fizetett. De ez a befektetés megtérül, mert ezek a fiatalok jó hírét keltik a seregnek, és lehet, hogy közülük többen hivatásos katonává válnak.