MOLNÁR LÁSZLÓ
Ki nevet a vébén

Michael Owen, az angolok fiatal csatára, Jose Chamot argentin hátvéd mellől belövi csapata második gólját. Igazi küzdelem Fotó: MTI

Most már közelebb vagyunk a vébé végéhez, mint a kezdetéhez. Vannak, akiknek ez örömet okoz, és vannak, akiknek nem. Például az a román asszony, akinek - mint hírlik - az egyébként normális férje minden este teleeresztette vízzel a kádat, letérdelt eléje, és fejét a vízbe dugva imádkozott csapatuk győzelméért, bizonyosan örülni fog. Egyébként ez a vallási módszer, úgy tűnik, nem mindig hatásos, ugyanis a román válogatott 1-0 arányban kikapott a horvátoktól, és így kiesett, bár az is lehet, hogy a gól alatt éppen levegőt vett az illető szurkoló. A France ‘98-on eddig láthattunk európai, afrikai és dél-amerikai focit. Most a legjobb tizenhat között, a Románia- Horvátország mérkőzésen ízelítőt kaphattak a nézők a hamisítatlan kelet-európai stílusból. Nem baj. Hadd tudják meg a mindenféle jó focihoz szokott népek, mit kell nekünk elviselni egy-egy idény alatt...
De azért a focirajongóknak van miért sajnálniuk, hogy a vége felé közeledik az ezredvégi mundiál. Eddig többségében jó meccseket láthattunk. Az első viadal a tizenhatok között viszont nem ezek közé tartozott. Nem szép játékkal, de az olaszok nyertek 1-0-ra, és így ők jutottak tovább a norvégok rovására. Ahogy Cesare Maldini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya fogalmazott: „Nem játszottunk látványosan, de eredményesek voltunk”.
A franciák ezzel szemben rendesen megizzadtak a Paraguay elleni játékban. A mérkőzést - amit a házigazdák könnyű edzőmeccsnek gondoltak - Lionel Jospin francia miniszterelnök így jellemezte: „A Paraguay elleni mérkőzés, az utolsó percig tartó, egyre fokozódó feszültség túltett Hitchcock alkotásain is.” Mindkét csapat keményen küzdött, de végül a gallok a hosszabbítás utolsó percében lőtt „aranygóllal” 1-0-ra hozták a meccset. Ez volt egyébként az első olyan mérkőzés, amit az úgynevezett „hirtelen halál”, vagyis a hosszabbítás ideje alatt belőtt egyetlen gól - mely egyben a találkozó végét is jelentette - döntött el.
Az a kialakulóban lévő babona, hogy az a csapat nem nyerhet, amelyik a Stade de France „B”-jelű öltözőjében ölti fel a mezt, teljesen eloszlott, mivel a dán válogatott itt öltözött ugyan, mégis 4-1-re eltángálta Nigériát. Ez, amellett, hogy megnyugtatja a házigazdákat, akik az Olaszország elleni negyeddöntőben szintén itt fognak öltözni, azt is mutatja, hogy az afrikai futball még mindig nem tudott felnőni a világ élvonalához, és nem fejlődött annyit, mint azt sokan várták.
Még két briliáns mérkőzés volt: a Brazília-Chile és az Anglia-Argentína. A brazilok - mint az várható volt - magabiztosan nyertek a másik dél-amerikai csapat ellen. Chile válogatottja szépen játszott a középpályán, de helyzeteket nem tudtak kialakítani. Ronaldo nem csillogott ezen a mérkőzésen, de két gólt azért sikerült rúgnia. A végeredmény 4-1 lett. Az Anglia-Argentína meccs ténylegesen a nagyok küzdelme volt. Mindkét csapat gyönyörűen és technikásan játszott. Már az első öt percben két tizenegyes volt. Az elsőt az angolokkal szemben ítélte a játékvezető, mert kapusuk elsodorta az egyik dél-amerikai játékost. Az angolok nem estek kétségbe, hanem profikhoz illően azonnal támadtak. Owen, a fiatal angol csatár - aki a mezőny legjobbja volt az első játékrészben - egy gyönyörű szóló után ugrott egy hasast az argentin 16-oson belül, amikor két hátvéd megszorongatta. A bíró most is tizenegyest ítélt. Ezután az albioni csapat volt megint eredményes: 2-1. Az argentinoknak csak a félidő végén sikerült kiegyenlíteniük egy szabadrúgásgóllal. Így a mérkőzés 2-2-vel fordult.
A második félidő legelején drámai dolog történt. Az egyik angol játékost „törlesztésért” - aminek az OTP inkább örülne - a bíró kiállította. Innentől kezdve az angol csapat csak védekezett, de azt kőkeményen. Az amigók nem is tudtak gólt rúgni. Sem a második félidőben, sem a kétszer 15 perces hosszabbítás alatt. De az idegek harcát az argentinok nyerték: a tizenegyespárbajban 4-3-ra nyertek, így ők jutottak tovább, pedig az angoloknak drukkoló Mick Jagger, a Rolling Stones idősödő woodoo-varázslója, félretéve szimpátiáját az ördöggel, még imádkozott is a lelátón, legalábbis, amikor észrevette, hogy a kamera őt mutatja (a következő tizenegyes be is ment szegény angoloknak). A meccs félelmetesen jó volt, példamutató a két csapat akarása és sportszerű játéka.
A többi mérkőzés nem volt ennyire kiemelkedő, de hozta azt a színvonalat, amit egy fociszemű szurkoló a vébén elvár. Bár szerkesztőségünk - mivel a lapzártánk előtti két nap éppen egybeesik azzal a kettővel (szerda és csütörtök), amelyen egyetlen meccs sem volt -, súlyos futballelvonási tünetekkel küszködik, lapunk remélhetőleg mégis időben nyomdába kerül, s így Ön, kedves Olvasó, most már közelebbit tudhat arról, hogy ki nevet a vébé legvégén. A jövő héten pedig minden kiderül.