MUNKATÁRSAINKTÓL
Kétszólamú demokrácia

Egyes vélemények szerint előfordulhat, hogy pár éven belül az FKGP egyfajta módon beolvad a Fideszbe, amely ezzel teljesen magába integrálja a jobboldali pártokat, miközben az SZDSZ tovább veszít támogatottságából, s a többször említett kétpólusú politikai paletta végleg kialakul, és állandósul. Természetesen vannak akik ezzel ellenkező véleményeket fogalmaznak meg. Körkérdésünkben politológusokat kérdeztünk arról, hogy ők miként látják a Fidesz és a Független Kisgazdapárt váratlannak nevezhető házasságát. Esetleg mindezt milyen taktikai elképzelések irányíthatják? A frigy miként változtathatja meg hazánk belpolitikai térképét?

Vita tárgya, hogy a kormánypártok szövetsége melyik formációnak kedvez igazából. Melyik fél tett nagyobb engedményeket. Bozóki András politológus szerint a kisgazdáknak adott négy miniszteri poszt arra szolgál, hogy benntartsa a koalícióban a kisgazdákat, hosszú távon is. Tulajdonképpen arról szól, hogy kifizesse őket. Másrészt pedig, hogy ne csak Torgyán Józsefből álljon a kisgazdapárt, hanem másokat is pozícióhoz juttasson. Hogyha Torgyán véletlenül ki akarna lépni a koalícióból, legyen a párton belül egy olyan társaság, amelyik ez ellen lesz, egyfajta belső ellenzékként.
Tamás Gáspár Miklós viszont úgy fogalmaz: alapvetően üzleti jellegű megállapodás köttetett, a Fidesz „becsalta” a kisgazdákat egy látszatra közös kormányzásba. Szerinte a kisgazda miniszterek a megerősített Miniszterelnöki Hivatal - a minisztériumok fölé rendelt „tükörreferensek”, népbiztosok - miatt valódi hatalommal nem fognak rendelkezni. A kisgazdapárt lényegében lemondott arról, hogy komoly hatalma legyen a kormányban, cserébe „mindenféle finomságokért”. Nem szabad elfelejteni: a kormány többek közt azért ilyen nagy létszámú, hogy Orbán Viktornak abszolút többsége legyen a kabinetben. A kisgazda minisztereket minden esetben le lehet szavazni. Láthatóan az a cél, hogy pacifikálják és semlegesítsék a kisgazdákat - vélte az ismert publicista.
Kende Péter politológus szerint szükségszerű volt a „nagylelkűség”, ugyanis a politika a szükségszerűségek kezeléséből áll. Működő kormánytöbbség csak így volt elképzelhető, ezért nem lehet igazán csodálkozni, hogy koalíciós megállapodás született. A politikának megvannak a rideg szabályai, a Fidesz és Torgyánék is ennek tettek eleget - ami természetesen mindkét fél részéről nagy engedményeket követelt, de ezek benne vannak az ilyen megállapodásokban.
Pokol Béla politológus, az FKGP parlamenti képviselője nem gondol semmiféle számítgatást e tett mögött, sőt nem is nevezi nagylelkűségnek azt, hogy négy tárcát kapott az FKGP. Mint mondotta: a kisgazda vezetők alaposan elolvasták a korábbi koalíciós szerződéseket. Pokol szerint az SZDSZ jóval többet kapott az MSZP-től. Tehát nem nagylelkű volt a Fidesz, hanem tisztességes. Mind a Fidesz, mind a kisgazdák többet akartak, utóbbiak például egy nagyobb felépítésű minisztériumot. A kialakult helyzetet kompromisszumok szülték - derült ki Pokol szavaiból.

Profiltisztítás jobbra és balra

Az elmúlt években több politikus és politológus is felvetette, hogy kétpólusúvá válik a magyar politikai közélet. A 98-as választások egymás mellé állították az MDF-et, az FKGP-t és a Fideszt. Tehát kialakulni látszik egy egységes jobboldal. Ezzel szemben a legpesszimistább véleményt Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg, aki szerint az Orbán-kabinetben majdnem annyi volt MSZMP-tag van, mint a Horn-kabinetben volt, ezért nem tudja elképzelni, hogy milyenfajta jobboldali pólus jönne létre ezen a tengelyen. Egy időre kétségkívül létre lehet hozni egy különösebb elvek és profil nélküli választási konglomerátumot, de hosszú távon már nehezebb ezt megtartani. Emellett a másik pólus, a baloldal is több bizonytalansággal néz szembe: hogyan fog fejlődni az MSZP?
Pokol Béla viszont más okból nem hisz a kétpólusú rendszerben. Szerinte van két markáns, nagy vonalakban mérhető politikai gondolkodásmód, melyekről úgy lehet beszélni, hogy a „nemzeti” és a „nem nemzeti”. Ez a pártokon keresztülhúzódó vonulat kimutatható az elmúlt nyolc évben. Azonban ezen belül is több oszthatóság van. A kisgazdapárt teljesen speciális szavazótáborral bír, ami nem beolvasztható. Az igaz, hogy a koalíció létrejöttével bizonyos eltérések a Fidesz és az FKGP között letompultak a közös kormányzás érdekében. S az is bizonyos, hogy a közös kormányzásból adódóan összemelegedik a két párt, amikor közösen kell szavazni az MSZP-vel és SZDSZ-szel szemben. De ennél többet, az esetleges fúziót Pokol gyakorlatilag kizártnak tartja - az erős vidéki társadalom számára a kisgazdapárt jelenti „a Párt”-ot.
Bozóki Andrásnak az a véleménye, hogy többféle forgatókönyv is létezhet. Szerinte elképzelhető, hogy amennyiben Torgyán József lenne a köztársasági elnök - s így ő nem lehetne tovább pártpolitikus -, akkor nélküle, az FKGP egyetlen vezetője nélkül lehetségessé válna a fúzió a Fidesz vezetése alatt. Szerinte ez a momentum azért is rendkívül érdekes, mert az egész köztársaságielnök-ígéret a saját programjától tántorítja el a kisgazdapártot, hiszen ők eddig a közvetlen elnökválasztás mellett voltak. Bozóki hangsúlyozta: annyi biztos, hogy a Fidesz törekszik arra, hogy egy átfogó jobboldali nagykoalíciót hozzon létre, amiből majd létrejöhet egy pártszövetség. MDNP-s politikusokat is megpróbálnak bevinni a kormányba, például Pusztai Erzsébetet, ahogy az is fölmerült, hogy a szintén MDNP-s Jeszenszky Gézából lenne washingtoni nagykövet, illetve Kulin Ferenc bekerülne az új kultuszminisztériumba. Emellett ott van az MDF-be a KDNP-ből átigazolt Semjén Zsolt, aki a vallásügyekkel van megbízva.
Kende Péter azt az álláspontot képviseli, hogy Magyarországon 94-ben tulajdonképpen már kétpólusú rendszer alakult ki, azzal a megkötéssel, hogy a politikai térfél jobboldalán még nem voltak világosak az erővonalak. A Fidesznek sikerült a jobboldali térfélen domináns pozícióba kerülni, és kiküszöbölni - gyakorlatilag visszaszorítani - a jobboldali szélsőséget. „Két kérdés áll még nyitva - foglalta össze Kende Péter -: az egyik, hogy a baloldali térfélen domináns marad-e az MSZP, ami akkor következne be, ha az SZDSZ hanyatlása folytatódna. Ha itt változás történik, akkor esetleg nyílt küzdelem tárgyává válhat annak eldöntése, hogy ki dominál a baloldali térfélen.” Ahhoz, hogy az SZDSZ a jelenlegi meggyengült helyzetből kikerüljön, teljesen újra kell gondolni politikai irányvonalát. Szerinte az SZDSZ-t újra kell alapítani, és világosan át kell gondolni, hogy egy ilyen párt mire képes és milyen személyekre van szükség, hogy ezt a balközép-liberális álláspontot képviselni lehessen.

Megúszható-e a klientúrarendszer?

Hatalomváltáskor általában felmerül a kérdés: milyen elvek alapján osszák el a posztokat. Magyarországon hagyománya volt a klientúrarendszernek, vagyis hogy a párthoz hű elvtársakat tisztségekkel honorálják. Bozóki András egyértelműnek tartja, hogy a Fidesznek is megvan a maga klientúrája. „Ez a világon mindenütt így van, csak hát az előző kormánynál elég erős volt a gazdasági és politikai elit öszszefonódása” - tette hozzá Bozóki. A Fidesz is törekszik majd arra, hogy jobban beépüljön a gazdasági elitbe, illetve összekapcsolódjon vele. „Ha működik a demokrácia - mondta a politológus -, akkor váltják egymást az elit csoportok, és egyik sem tudja magát bebetonozni tíz, húsz, harminc évre.”
Pokol Béla optimista. Ő egyértelműnek tartja, hogy elkerülhető a klientúra kialakulása, sőt szerinte most már nem is lehet azt létrehozni. A privatizálásnak lényegileg vége - érvelt az optimista kisgazda. Tehát annak, hogy „majd a párt megkeres, elvtárs”, s hogy nulla forintból milliárdokhoz lehet jutni, annak már vége.
Kende Péter úgy véli, hogy egyetlen párt sem tud teljesen szakítani ennek a hagyományával, ellenben elképzelhető, hogy az elmúlt négy év szocialista gyakorlatához képest egészségesebb helyzet alakul ki. Ha a Fidesz ugyanazt a politikát követi a szövetségeseivel szemben, mint a szocialisták, annak vagy a szövetséges pártok további hanyatlása lesz a következménye, vagy egy igen erős ellenállás kialakulása. Ez pedig a jobboldali térfélen vagy szakadáshoz, vagy olyan ellentétekhez vezethet, ami nem teszi lehetővé a nyugodt kormányzást. Tamás Gáspár Miklós viszont a klientúragyakorlattal való szakításnak még a halvány árnyékát sem látja. Szerinte Simicska Lajosnak, a Fidesz volt gazdasági vezetőjének az adóhivatal élére való jelölése, illetve a különféle üzleti, hivatali és politikai körökhöz kapcsolódó Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezése, vagy a híres „előprivatizátor”, Boros Imre PHARE-pénzosztó szerepben való föltűnése mind a klientúra jelenlétét mutatja. „Azzal, hogy a Fidesz bevonja a klientúrájába a történelmi egyházakat, illetve a történelmi egyházakhoz kapcsolódó értelmiségi csoportokat, követi az összes eddigi kormány technikáját” - mondta Tamás Gáspár Miklós. Ellenben elképzelhető, hogy sikeresebb lesz ebben a Fidesz a Horn-kormánynál, hiszen a történelmi egyházak eddig sok mindent elfogadtak anélkül, hogy bármit nyújtottak volna viszonzásul - most viszont még nyújtani is hajlandók lesznek bizonyos támogatásokat. Problémát jelent az is, hogy az Oktatási Minisztériumban például helyettes államtitkár lett néhány jelentős tudós. Fontos tudományos lobbyknak és klikkeknek a képviselői, akik egyébként oktatáspolitikai tapasztalattal abszolút nem rendelkeznek. Jelentős tudósok, akik saját kutatásaik mentén különféle szakmáknak az érdekeit képviselik. Ebben semmi rossz nincsen, csak szokatlan, hogy ezeket beolvasztják a kormányzásba. Ez a fajta politizálás, amely a szocialista rendszer bomlásának időszakában alakult ki, konstansnak látszik. „Őszintén szólva én csalódott vagyok, egy ennél sokkal jobb kormánylistát vártam”- mondta Tamás Gáspár Miklós.