Vissza a tartalomjegyzékhez

VARGA PÉTER
FKGP: az ország titkos fegyvere a mezőgazdaság

A választók által koalícióra ítélt Független Kisgazda Párt a magyar mezőgazdaságról és a termelőkről mint az ország titkos fegyveréről nyilatkozik. Az alábbiakban néhány adat segítségével áttekintjük, hogy a rendszerváltás után a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság, ezen belül is az állattenyésztés helyzete hogyan alakult - hogyan érintette a kisgazdák által 1990-ben meghirdetett agrárpolitika a hazai állatállományt. A rendszerváltás óta a legfontosabb állatfajoknál mind az összlétszám, mind az anyaállatok számának csökkenése folyamatos. A mellékelt táblázatból jól látható, hogy a szarvasmarha-állomány már a II. világháború előtti szint felét sem éri el, illetve alig magasabb a rendszerváltás előtti állomány felénél. A sertések száma pedig tavaly újra az 1935-ös színvonalra került, ami egyben azt is jelenti, hogy kisebb az 1989. évi kétharmadánál.


1991 és 1997 között a szarvasmarha-ágazat gyors leépülését figyelhetjük meg. A szarvasmarhák száma ebben az időszakban 39 százalékkal, a tehénállományé 28 százalékkal, a tejtermelés 24 százalékkal, a vágómarha-termelés több mint 60 százalékkal csökkent. Az össz-szarvasmarhaállomány az 1938. évinek csupán 45,6 százaléka, az 1945. évinek pedig mintegy 85 százaléka, tehát a II. világháború utáni létszám alatt van. 1996-ban a nagyüzemekben a szarvasmarhák száma 15 ezerrel, 1997-ben pedig további 42 ezerrel csökkent. A tehénállomány 1996-ban 9 ezerrel, 1997-ben 14 ezerrel lett kevesebb a szövetkezeti gazdaságokban. Az elmúlt évben a gazdasági társaságokban is 30 ezerrel csökkent a szarvasmarhák, ezen belül 12 ezerrel a tehenek száma.
A KSH 1996. december 1. és 1997. december 1. között összességében csak 11 ezres tehénszám-csökkenést mutat ki, ami a szövetkezetekben és a gazdasági társaságokban bekövetkezett - összesen 26 ezres - csökkenés mellett csak úgy alakulhatott ki, hogy az egyéni gazdálkodói körben 15 ezerrel növekedett a tehenek száma. Ugyanezt a tendenciát mutatják a hivatalos adatok a teljes szarvasmarha-állományra vonatkozóan. Míg a gazdasági társaságok és szövetkezetek állománya 72 ezerrel - több mint 10 százalékkal - csökkent, addig az egyéni gazdálkodóké 43 ezerrel emelkedett.


Az 1990-es évekre visszatekintve a sertéstenyésztők az ágazat tevékenységét zuhanórepülésnek minősítik. Az 1995. év viszonylag kedvező támogatási rendszere megállította az állatállomány csökkenését, sőt jelentős növekedés alapjait teremtette meg a sertéságazatban. A kocaállomány egy év alatt 101 ezerrel nőtt. Ezzel egyidejűleg az 1995-ös viszonylag alacsony takarmányárak megnövelték a termelési kedvet, amelynek következményeként 1996-ban több mint egymillióval nőtt a vágósertések száma. A keresletet meghaladó vágósertés-felajánlás mélyen önköltség alatti felvásárlási árakat eredményezett. Olyan áringadozás mellett, mint amilyen 1996-ban előfordult (minimum 129 Ft/kg, maximum 237 Ft/kg), a gazdálkodás tervezése nem lehetséges.
A sertéságazat jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők közül az árbevételt illetően a legfontosabb - a hazai fogyasztás mérséklődése és az exportszubvenció jelentős mértékű csökkentése miatt - az export visszafogása az ipar részéről.
Az értékesítési árak növekedésének mértéke az elmúlt években mindig elmaradt az input árak növekedésének mértékétől, mert a termelők az ágazatra nehezedő piaci nyomás miatt nem tudták költségeik növekedését érvényesíteni az árban. 1997-ben a tények arról tanúskodnak, hogy stagnált, illetve csökkent mind a felvásárlás, mind az élelmiszer-ipari termelés, és folytatódott a hazai élelmiszer-fogyasztás visszaesése, hiszen a reálkeresetek 7-8 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. A hazai fogyasztás további csökkenését ellensúlyozhatta volna az élelmiszer-gazdaság exportteljesítményének a növekedése, de az 1997-ben is tovább csökkent. Az agrárágazat Európai Unióval folytatott külkereskedelmének súlya a legmeghatározóbb. Az 1980-as évek végén még 6-8-szorosan haladta meg exportunk az onnan származó importunkat. Ez az arány 1993-ra és 1994-re úgy változott meg, hogy már csupán két-háromszorosa az export az importnak. Az okok az árualapok hiányában, illetve az import több mint kétszeresére történt emelkedésében keresendő. Az exportáru-alapjaink hiányára utaló tény, hogy számos terméknél vagy egyáltalán, vagy igen kismértékben sikerült csak kihasználni az EU-társulási szerződésben rögzített kedvezményes kvótalehetőségeket. Ennek okai - az áruhiányon túl - magukban a szerződésekben, azok feltételrendszereiben is keresendők. Ugyanakkor eközben az importkvóták rendre teljesültek.
A mezőgazdaság egészére jellemző, hogy a termelés stagnál, a főágazati arányok tovább torzulnak. Az azonban igen elgondolkodtató tény, hogy az 1996-os termelési szint mellett az elmúlt három évben (1995-1997-ben) összességében csak mintegy 6,5 százalékkal bővült a mezőgazdasági ágazat termelése. Ez a bővülés a termelés szerkezeti arányainak további torzulása mellett jött létre, ugyanis a növénytermelés 10 százalékot meghaladó növekedése mellett az állattenyésztés teljesítménye mintegy két százalékkal visszaesett. Ez végeredményben azt jelenti, hogy az 1986-1990-es évek átlagteljesítményéhez mért 67 százalékos 1994. évi szintről alig mozdult el az agrárágazat. Tehát csaknem 30 százalékos még mindig az elmaradás az 1986-90-es szinthez képest, amit az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a mezőgazdaság „bázisszintjének” szeretnénk elfogadtatni. A szocialista kormányzatnak az elmúlt években sikerült a kisgazda szakmai irányítás által elindított zuhanórepülést megállítani, és a mezőgazdasági termelést szinten tartani. A kérdés az, hogy az új kormány az általa 1990-ben elindított agrárpolitikát folytatja-e, amelynek lényege a feudalista földtulajdonlás visszaállítása, amelyben a föld nem a termelést szolgáló eszköz, hanem hatalmi jelkép - és ami ellen már a Széchenyi által elindított agrármodernizáció is küzdött. Esetleg a hazai mezőgazdasági termelés, a föld szakszerű megművelése érdekében felülemelkedik saját világnézetén...
(a szerző a MOSZ szakértője)


Az állatállomány alakulása

Év sertés
(ezer db)
ebből koca
(ezer db)
szarvasmarha
(ezer db)
ebből tehén
(ezer db)
tej
(millió liter)
1938 5 224 612 1 911 960

-

1960 6 388 556 1 059 586

-

1989 7 660 624 1 598 646 2 332
1990 8 000 624 1 571 630 2 262
1991 5 993 482 1 420 559 1 910
1992 5 364 467 1 159 497 1 825
1993 5 001 461   999 450 1 608
1994 4 356 335   910 415 1 511
1995 5 032 436   928 421 1 556
1996 5 289 379   909 414 1 478
1997 4 931 345   871 403

-

Forrás: KSH