210 országban több mint 700 millió nézőt ér el a világ egyik legfontosabb
hírforrásának tekintett CNN műholdas tv-hálózat. A napokban Budapesten, a Független
Médiaközpontban tartott előadást Bailey Barash, a CNN tudományos
hírszerkesztőségének producere, akit többek között a politika és a
„hírgyártás” kapcsolatáról kérdeztünk.
Bailey Barash az indulástól kezdve, 1980 óta dolgozik a CNN-nél: „Amikor
elindultunk, mi voltunk az egyetlen 24 órás hírcsatorna. Ted Turner néhány profi
mellett csupa frissen végzett egyetemistából állította össze csapatát, így
kerültem én is fiatal genetikusként a szerkesztőségbe. Orvosi hírekkel kezdtem, majd
a nyolcvanas évek közepén társaimmal együtt megalakítottuk a CNN tudományos
hírszerkesztőségét.” A kezdet nem volt könnyű: jóllehet már 1985-ben elkezdték
sugározni nemzetközi adásukat, több mint tíz éven keresztül szinte ismeretlenek
maradtak. „Sok nehéz pillanaton és válságon mentünk keresztül. Ezeken a
helyzeteken az alapító, Ted Turner eltökéltsége és céltudatossága segített át
bennünket. Személyesen küzdött minden esetben a túlélésért.”
Barash felidézte, hogy a tévétársaság számára az első és döntő jelentőségű
áttörést az Öböl-háború közvetítése hozta meg 1991-ben. Az élőben
közvetített hadjárat képei egy csapásra nemzetközi hírnevet szereztek a CNN-nek.
Ettől kezdve mind többen kezdték el világszerte figyelni az élőadásban sugárzott
vezető híreket, amelyek gyakran a szemtanú helyzetébe emelték a nézőket.
Felméréseik szerint az elmúlt években a legnagyobb sikert O. J. Simpson maratoni
tárgyalássorozatának közvetítése, a San Fransisco-i földrengésről szóló
tudósítások és legutóbb a Marsra küldött űrszonda felvételei hozták.
A konkurencia is hamar felfigyelt a globális televíziózásban rejlő lehetőségekre. A
kilencvenes években szinte valamennyi nagy tévétársaság, így a BBC, a Sky News, az
NBC és mások is elindították saját nemzetközi műholdas adásukat. A hírverseny a
költségeket is alaposan megemelte. Bár a szerkesztő asszony a társaság éves
költségvetéséről nem kívánt nyilatkozni, példaként említette, hogy a Diana
hercegnő balesetéről és temetéséről szóló tudósítás kereken 25 millió
dollárba (5 milliárd forintba) került a CNN-nek.
Lapunk kérdésére, miszerint többen - legutóbb például Milosevics jugoszláv
elnök - megvádolták a CNN-t azzal, hogy befolyásolja, vagy éppen előidézi a
híreket, Barash elmondta: valóban elhangzottak ilyen vélemények. „Voltak akik azt
állították, hogy az Öböl-háborúban a CNN atlantai központjában határozták meg,
hogy mikor lőhetnek a katonák. Mások egyszerűen a CIA alszervezetének tekintettek
bennünket. Ezek természetesen alaptalan híresztelések. Azt azonban látni kell: a
tévékamerák jelenléte befolyásolja az emberek, így a politikusok viselkedését is.
Úgy tűnik, az események folyamatos élőközvetítése arra készteti a
döntéshozókat, hogy gyorsabban határozzanak. Ez aztán néha javára van az adott
ügynek, néha viszont valóban jobb lenne, ha több idő maradna a döntések alapos
előkészítésére.”
Mások azt kifogásolják, hogy a tévécsatorna hírközlése azért nem fedi teljesen a
valóságot, mivel nem közvetíti elég árnyaltan az adott ország helyi kultúráját.
A CNN munkatársa erre a felvetésre azt válaszolta: ha a teljes képet nem is tudják
tökéletesen visszaadni, helyi tudósítók és lakosok megszólaltatásával törekednek
az „élet egy szeletének bemutatására”.
Az atlantai központ mellett 24 órás stúdió működik New Yorkban, Washingtonban,
Londonban és Berlinben is, amelyek állandó kapcsolatban állnak a CNN helyi - sokszor
szó szerint a frontvonalban álló - tudósítóival. A hálózat nem közvetít
szórakoztató műsorokat: minden a hírek szolgálatában áll. A folyamatos
hírtovábbítás nehéz feladat: „Ez a hivatás nagyon sok stresszel jár, de nagyon
sok megelégedést és sikerélményt is okozott a számomra” - foglalta össze Barash
az elmúlt 18 évben szerzett tapasztalatait.