HAZAFI ZSOLT
Nem szürkül az MDF

Balsai István. „A 90-es kormányprogram veretesebb volt, a 98-as viszont gyakorlatiasabb” Fotó: MTI

- Az új parlamentben melyek azok a kérdések, amelyeket elsősorban önök fognak képviselni? Mit várhatunk az MDF-frakciótól?
- Mint kormánypárti frakciónak az lesz a feladatunk, hogy a kormány tevékenységét egyrészt ellenőrizzük, másrészt pedig a közös program megvalósítását elősegítsük. Ez általánosságban azt jelenti, hogy az MDF-frakció nem lesz olyan hangos, mint egy ellenzéki frakció. A kormányprogram ugyanis tartalmazza mindazt, amit az MDF választási programjában szeretett volna elfogadtatni. Teljes azonosság van a közbiztonság helyzetének megítélésében. Ez egyébként a kormány működésének egyik próbaköve lesz, ezért már a miniszter jelölésével kifejeztük: mindent a közbiztonság javítása érdekében kell tenni a Belügyminisztériumban. A másik, az MDF számára fontos érték a nemzeti kultúra oktatása. Annak az elvnek az érvényre juttatása, hogy az oktatásba beruházott összeg nem a költségvetés terhe, hanem a nemzet olyan „kiadása”, amely értéket állít elő. Ugyancsak kiemelten fontosnak tartjuk a családokra vonatkozó kormányzati filozófia és politika támogatását. Emellett szeretnénk elősegíteni a hazai nemzeti tulajdon megerősítését, és ezen keresztül a hazai kis- és középvállalkozók helyzetének a stabilizálását.
- Az elmúlt nyolc év tapasztalata, hogy nehéz kormánykoalícióban a kisebb tagnak lenni. 1990-94 között a KDNP, 94 -98 között az SZDSZ amortizálódott kissé.
- Valóban van benne igazság, de a teljes képhez az is hozzátartozik: a politikusok egyre tapasztaltabbak lettek, tehát figyelembe vesszük ezeket a tapasztalatokat. Ma azért más a helyzet, hisz az első koalíciós kormány működése - a történelmi helyzetből adódóan - nem tapasztalatokra, hanem intuíciókra épült. Most azonban a Fidesz vezette koalícióban a kisgazdapárt, és az MDF sem a létszámával kerül ilyen vagy olyan helyzetbe, hanem amiatt, hogy csekély - alig 4 százalékos - a kormánypártok többsége. Ez nagyobb együttműködést és egymásrautaltságot jelent. Nem félek ezért attól, hogy az MDF el fog szürkülni, de valóban, azzal szembe kell nézni, hogy a kisebbik koalíciós pártnak a mindennapjai határozottabb érdekérvényesítést kívánnak meg.
- Ebben nincs meg esetleg az a veszély, hogy az MDF egyfajta módon beolvad a Fideszbe?
- Ilyen veszély azért sem áll fenn, mert ez jogilag is lehetetlen. Ami a jövőt illeti, az már korábban világossá vált mindenki előtt, mind az MDF és a Fidesz, mind a választópolgárok előtt, hogy a két párt közeli és távolabbi jövője egymás nélkül nem képzelhető el. Szájer József, az MDF szombati országos tanácskozásán föltette azt a költői kérdést, hogy vajon miért nem vagyunk egy unióban. Itt fontos lenne ezt a szót hangsúlyozni: unió. Ez az én véleményem szerint azt jelenti, hogy az egyébként jogi és politikai értelemben külön intézményként működő pártok hoszszabb távú célok érdekében olyan föderációt alkotnak, amelyben mindketten megőrzik az önálló pártként való működésüket. A beolvadással szemben én ennek a törekvésnek vagyok a híve.
- Ismerve az Antall-kormány nemzeti megújulás programját, az mintha bővebb lett volna az új kormányprogramhoz képest, amely kicsit elnagyoltabbnak tűnik.
- Az előző sem volt sokkal bővebb. Igaz, a műfajt illetően más jellegű volt. Az antalli program nemzetpolitikai-társadalmi program volt. Ismert: 180 fokos fordulatot jelentett a demokratikus rendszerváltás a tulajdonviszonyok, az alkotmányos jogintézmények, az államszerkezet, s egy sor más terület átalakításában, ami historikusabb és emelkedettebb kormányprogramot igényelt. Ami a mostani kormányprogramot illeti, világos azonosságok vannak. Mindkettő szociális piacgazdaságról beszél és mindkettő a tükrözi a nemzeti felelősségvállalást. A 90-es program veretesebb volt, a 98-as viszont gyakorlatiasabb.
- Miként értékeli, hogy az Antall-kormányból nem kerültek be miniszterek az Orbán-kormányba?
- Természetes, hogy az MDF akkori kormányának a tagjai miniszterként nem szerepelnek egy vadonatúj kormányban. Én ezt személy szerint is helyes döntésnek tartom, hisz más feladatoknak kell most megfelelni. A politikai államtitkárok esetében már kicsit más a helyzet, hiszen ott számos „régi” névvel találkozhatunk.
De az, hogy a felelős kormány miniszter tagjai között nincsen ott, mondjuk, Latorczai János, nincs ott Surján László, nincs ott Balsai István, ez szerintem természetes, és azt mutatja, hogy nem visszatérés történik valamihez: ez egy vadonatúj kormány, vadonatúj emberekkel kezdi meg működését, amely ugyanakkor azért épít - a szakmaiság talaján - a korábbi tapasztalataira.