Emberek ellen fogunk játszani, nem egy kormánnyal szemben - nyilatkozta az
irániak szövetségi kapitánya a Lyonban megrendezett Egyesült Államok-Irán
találkozó előtt.
Erre a meccsre nem azért figyelt a világ, mert kiemelkedően izgalmas játék volt
várható, sokkal inkább annak politikai vetülete miatt. A mérkőzéssel kapcsolatban a
Kína- USA „pinpongdiplomáciához” hasonlóan, sokan „futballdiplomáciát”
emlegettek.
A mérkőzés előtt a két csapat barátságos volt egymással. A sors fintora, hogy a
meccs napján volt a Fair Play napja, ezért a FIFA aznap előírta, hogy a
mérkőzéseken a csapatok együtt fotóztassák magukat. Így fordulhatott elő, hogy
Irán kénytelen volt az amerikaiakkal közös fényképet készíteni. Abedzadeh, az
iráni csapatkapitány a fél bazárt elhozta kollégájának. Tom Dooley - fülig érő
szájjal - alig bírta levinni a kispadra a sok szuvenírt.
Mindkét együttes nagy lendülettel kezdte a játékot. Kiegyenlített játék folyt a
pályán, főként a mezőnyben pattogott a labda. Az Egyesült Államok csapata sokkal
többet birtokolta a bőrt. Irán válogatottja viszont tervszerűen védekezett, és
gyors ellentámadásokat vezetett. A 40. percben aztán Irán szerezte meg a vezetést.
Zarinseh kapott jó labdát, és szépen ívelt az amerikai kapu jobb oldalába (0-1).
A második félidőben tovább támadtak az amerikaiak. A játékrész végén ismét
gólt szerzett Irán, Mahdavikia volt eredményes. Bár az Egyesült Államok McBride
fejesével három perc múlva szépített, a hátralévő idő már kevés volt az újabb
találathoz. Így Irán 2-1 arányban legyőzte az amerikai válogatottat.
Dzsalal Talebi, az iráni válogatott szövetségi kapitánya (akinek három fia pont az
USA-ban tanul) sportszerűen nyilatkozott a találkozó után: „Az Egyesült Államok a
mérkőzés java részében uralta a játékot, és technikailag fölénk nőtt” -
mondta.
Teheránban és Palesztinában több százezren ünnepelték a diadalt. A mérkőzés
idején, az éjfél előtti órákban Ciszjordánia, Gáza és a Golán-fennsík városai,
falvai és menekülttáborai teljesen kihaltak voltak, csupán a televízióval
rendelkező kávéházakban zajlott az élet. A két helyen ugyanúgy ünnepeltek:
éltették Allahot, hogy győzelemre segítette az iszlám ügyét a nemzetek
elnyomójával, a „Nagy Sátánnal” szemben.
Washington gratulált Iránnak és Clinton azt hangsúlyozta, csapata egyáltalán nem
okozott szégyent játékával, sőt kis szerencsével nyerhetett volna. Remélem, ez a
mérkőzés is segíteni fogja a közeledést a két ország viszonyában, hogy
ledőljenek a falak - fogalmazott az amerikai elnök.
Szajed Ali Hamenei ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője viszont nem kertelt:
„Az ellenfél érezhette a vereség keserű ízét, amit mi mértünk rá. Irán minden
fronton harcol az elnyomók ellen.”