EPERJESI ILDIKÓ
Oroszország erős emberei
Az elmúlt hónapokban az orosz sajtóban egyre-másra cikkeznek a fasizmus és a rasszizmus megerősödéséről. A médiák szerint az ország egyes régióiban a karhatalom és az igazságszolgáltatás a szélsőséges irányzatok embereiből áll, illetve összefonódott ilyen szervezetekkel. Borisz Jelcin elnök is a fasizmus újjáéledésének veszélyére figyelmeztetett hétfőn, a Szovjetunió elleni német támadás évfordulóján tartott drámai hangú rádióbeszédében. Az orosz elnököt szavai szerint különösen az nyugtalanítja, hogy a szélsőséges nézetek veszélyét nem mindenki érzékeli Oroszországban, noha az rendkívüli fenyegetéseket jelent a társadalom számára.
Az „orosz horogkereszt” hívei. Fotó: MTIAz elnök arra hívta fel az orosz polgárok figyelmét, hogy a fasizmus „megbolondítja az ifjúságot”. Oroszországban a nemzeti szellem újjászületésének magasztos szavaival takarózva ismét ellenség kerestetik, hogy embereket alázzanak meg, vessenek börtönökbe és végezzenek ki. Azoknak, akik félrebeszélnek a nemzeti felsőbbség és az antiszemitizmus céljainak lázában égve, fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy felfogják-e, mit is cselekszenek valójában - mutatott rá Jelcin.
A demokratikus Oroszországban erősödik és terjed a rasszizmus és fasizmus. Ellentmondás-e ez, vagy törvényszerűség? Abban az országban, amelyben a „barna pestis” több tízmillió áldozatot szedett, hogyan viszonyulnak az emberek a nemzetiszocialista szervezetek számának megsokszorozódásához?
Oroszország több városában támadnak meg rendszeresen azerbajdzsán kereskedőket, ázsiai és afrikai diákokat vernek meg, Moszkvában zsinagógát robbantanak fel. Mindezek a jelenségek azonban visszhang nélkül maradnak mind a társadalomban, mind a politikai vezetésben. Az orosz törvényhozás alsóháza, az Állami Duma többször tárgyalta a szélsőséges mozgalmak szervezkedésének és ideológiájuk terjesztésének tilalmára vonatkozó törvényt, és mindahányszor le is szavazta.
Ismeretes, hogy a demokratikus hagyományokban bővelkedő nyugati országokban az eszmék szabad kifejezését szavatolja az alkotmány. Azonban Oroszországban a korlátlan szabadság könnyen megbosszulhatja magát, még akkor is, ha a gondolatok fölötti totalitárius uralom természetesen nem tartható fenn tovább.A „liberális” és
a vörös szélsőjobbAz orosz törvényhozásban olyan pártok és személyek rendezkedtek be tartósan, mint az 1993-as választások nagy „felfedezettje”, az akkor több mint tizenkétmillió szavazó támogatását élvező Vlagyimir Zsirinovszkij, aki a vezetése alatt álló Liberális Demokrata Párttal az Állami Duma helyeinek tizenegy százaléka fölött rendelkezik; vagy Gennagyij Zjuganov kommunista vezető, jelenleg az elnöki szék legesélyesebb várományosa. A botrányairól elhíresült ultranacionalista Zsirinovszkij nem egyedül dicsekedhet a jobboldal támogatásával: a kommunista pártvezért a parlamenti választások idején nyíltan támogatta Alekszandr Barkasov, az „orosz horogkereszt” és Hitler híve, de más „hazafias” tömörülések is pártfogolják Zjuganovot.
A kommunista vezető egyik könyvében elismeréssel adózott a Szovjetunió történelme 1944-től 1953-ig terjedő időszakának - ez volt az a korszak, amikor számos etnikai csoportot száműztek Közép-Ázsiába és Szibériába, s egy átfogó antiszemita hadjárat keretében sor került az úgynevezett orvosperre.
Zsirinovszkij sikerében elsősorban az a nyugtalanító, hogy támogatói főként az ellenszavazók közül kerülnek ki, azaz a más politikai pártokkal elégedetlenek soraiból. A szélsőséges politikus mindenkinek mindent megígér: az asszonyoknak józan férjet, a férjeknek olcsó vodkát. Állítása szerint minden orosz politikai erő kapcsolatban van valamilyen külföldi titkosszolgálattal, vagy pedig a maffiával, egyedül csak ő „tiszta”. Kedvenc témája az Oroszország elleni nemzetközi összeesküvés. „Oroszországnak mindig voltak ellenségei, ma ezek az Egyesült Államok, a NATO, Kína és Törökország” - hangoztatja. Zsirinovszkij elképzelése szerint a világot észak-déli irányban új érdekszférákra kellene osztani a nagyhatalmak között, s ebben a tervében Irak kulcsszerepet játszik. A felosztást mindjárt azzal lehetne kezdeni, hogy Oroszország lerohanná déli szomszédait és ezzel már létre is jönne a politikai stabilitás a régióban... A szélsőséges vezető az USA-t azzal fenyegeti, hogy visszaveszi Alaszkát, Japán ellen nukleáris támadást intézne, Németországot pedig radioaktív hulladékkal árasztaná el...
Zsirinovszkij honfitársaival sem bánik kesztyűs kézzel: egy idős pap képviselőt hátulról leütött a parlamentben, majd a tiszteletes segítségére siető képviselőnő haját megráncigálta. Ez utóbbi „hőstette” elég népszerűtlenné tette őt a hölgyek körében, azonban a munkásférjek között alighanem újabb támogatókat szerzett, hiszen ezek jó része maga is veri a feleségét...A nemzeti rendteremtő
Nemrégiben a népszerű extábornok, Alekszandr Lebegy lett Oroszország egyik leggazdagabb kormányzóságának, Krasznojarszknak a vezetője. Beiktatása az elnöki, vagy még inkább koronázási ceremóniához volt hasonló. Lebegy rendteremtő, autoriter, nemzeti kapitalista programot képvisel. Igyekszik megnyerni a Nyugatot, hogy őt támogassa a „fenyegető nacionalista szörnnyel” szemben.
Krasznojarszk fában, ásványokban és fémekben gazdag terület, emellett ipari válságáról híresült el. A gyárak még fél gőzzel működve is a világ legnagyobb ipari eredetű környezetszennyezését okozzák. Bármilyen kiváló vezetői képességekkel rendelkezzék is Lebegy, két év alatt - a következő elnökválasztásig - nehéz lesz a kormányzóság gazdaságát rendbe tennie. A lakosság - úgy tűnik- rokonszenvvel figyeli: a júniusi közvélemény-kutatások szerint Lebegy máris jelentősen megnövelte népszerűségét: ha ma lenne az elnökválasztás, a szavazni kívánók voksainak 14 százalékát szerezné meg. Ez azt is jelenti, hogy a kormányzó április óta csaknem megkétszerezte szavazótáborát: jelenleg csak Zjuganov kommunista vezető előzi meg 21 százalékos szavazataránnyal.
Lebegy - az új címke?
Szilágyi Ákost, az ELTE Russzisztikai Intézetének munkatársát arról kérdeztük, hogy valóban vészterhes-e a helyzet Oroszhonban. Szilágyi nem osztja az orosz sajtó aggodalmait, és felhívta a figyelmet arra, hogy Jelcin a kommunista és liberális demokrata erőkkel való fenyegetéssel hosszabbította meg elnöki mandátumát 1996-ban.
A Jelcin-rezsim stabilitása az elnökválasztás óta most először ingott meg alapjaiban. A válság azonban nemcsak pénzügyi jellegű. Megint elő kell venni valamelyik rémet azért, hogy indokolttá tegyék a jelenlegi hatalmi elit uralmát. A kommunistákról már szó sem lehet, hiszen megszelídítetten ülnek a parlamentben és mindent megszavaznak. Zsirinovszkij teljesen lejáratott figura, csak az érdekli, hogy politikai imidzsével mennyi pénzt tud szerezni - állítja a szakértő, aki szerint főként az ipari-bankár oligarchák uralta sajtóban cikkeznek a jobboldali veszélyről. Az elit érdeke, hogy a jelenlegi rezsim fennmaradjon. A politikai őrület azért jelenik meg a sajtóban, hogy vele szemben igazolni lehessen valami mást. Ez idáig a Jelcin-rendszer volt, mostantól azonban a Lebegy-rezsim előkészítése zajlik. Alekszandr Lebegy egykori tábornokot nem a forrongó tömeg emelte fel a vállán a kormányzói székig - hívta fel a figyelmet az elemző. Ebben az országban az oligarchák - Berezovszkij, Guszinszkij - befektetésein múlnak a választási eredmények, és azon, hogy a kezükben tartott médiákban mennyit szerepel, és milyen színben tűnik fel a jelölt. Lebegy sokszor és kedvező beállításban szerepel, míg Jelcint és Kirijenko miniszterelnök ifjú demokratáit erősen lejáratva mutatják be. Ebből az sejthető, hogy a jelenlegi rendszert akarják átmenteni más címkével, ez az új címke Lebegy lesz - elemzi a helyzetet Szilágyi Ákos.
