KISS V. KATALIN
Nyári programok a bűnmegelőzés jegyében
Bűn és bűnhődés. A Komárom-Esztergom megyei rendőrök e "folyamat"
megelőzése érdekében szerveznek nyári tábort úgynevezett veszélyeztetett
gyermekeknek. A táborozók rövid élettörténetét szomorú fordulatok tarkítják:
elvált szülők, alkoholista, bűnöző apák, vagy éppen a fővárosi lakásmaffia
miatt utcára került család, és folytathatnánk a sort. A tábor teljesen ingyenes,
még költőpénzre sincs szükség, mert a kirándulások alkalmával a gyerekek egy-egy
hot dogot, fagylaltot, csokoládét és üdítőt is kapnak.
Bolla Lajos. „Polgárbarát” Fotók: V. Sz.
A festői környezetben fekvő üdülőbe - amely egyébként a rendőri testület
tulajdona - három turnusban érkeznek a gyerekek, összesen nyolcvanan. Bolla Lajos, a
tatabányai rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályvezetője elmondta, számára
azért fontos ez a tábor, mert így a gyerekekkel közvetlen módon megismertethetik a
„polgárbarát” rendőrségi elvet. Ezzel pedig nem titkolt céljuk, hogy a gyerekek
ne tartsanak a rendőröktől, ismerjék meg a munkájukat, feladatukat. A tábort vezető
rendőrök egy része éppen ezért egyben pedagógus is. Hegedűs Csaba, Tatabánya
közbiztonsági tanácsnoka, a Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság elnöke
olyan lehetőséget lát a táboroztatásban, amely a közbiztonsági helyzet romlását
akadályozhatja. Összekötik a „kellemeset a hasznossal”, így próbálnak
elfoglaltságot biztosítani a szűkös anyagiak vagy nehéz családi körülmények
között élő gyerekek számára - hogy legalább egy hétig ne legyenek az utcán.
Nem mindenki fogadta kitörő örömmel a tábor beindítását. Kóbori Kovács Ramóna
főhadnagy - a tábor egyik szervezője - elmondta: volt olyan iskola, amely azzal az
indokkal mondta vissza a táborozási lehetőséget, hogy az oda járó gyerekek „nem
bűnözők”.
Kellemes nyaralás. Nem az utcán
- Talán a „bűnmegelőzés” kifejezést érthették félre - mondta a
főhadnagy -, pedig ez nem azt jelenti, hogy potenciális bűnözőknek szervezzük
ezeket a programokat - tette hozzá.
- Elsősorban nem rendőrségi szempontból tekintettük át a családok helyzetét -
vette át a szót Polányi Gábor törzszászlós. Nem az volt a mérvadó, hogy egy
gyerekből bűnöző válhat-e vagy sem, hanem a szociális veszélyeztetettség ténye.
Épp ezért teljesen ingyenes a tábor a résztvevők számára, még költőpénzre sincs
szükségük, mert a kirándulások alkalmával egy-egy hot dogot, fagylaltot,
csokoládét és üdítőt is kapnak. A kötetlen szabadidős programok mellett
foglalkozásokat tartunk a bűnmegelőzésről, drogmegelőzésről, beszélgetünk a
rendőrség munkájáról. A legfontosabb, hogy a gyerekek egy hétig nyaralnak.
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan táborozó, aki a bűnelkövetésben már érintetté
vált, Kóbori Kovács Ramóna elmondta, hogy idén ugyan nincs, de az elmúlt évben volt
olyan, akit az apja sorozatosan magával vitt betöréses lopásokhoz, kihasználva, hogy
a gyerek tizennégy éven aluli. A drogokról szóló felvilágosító előadás után
beszédbe elegyedünk két fiúval, akik éppen kosaraznak.
- Mit szólsz a rendőrökhöz? - szólítjuk meg a nagyobbat.
- Rendesek.
- Mernél valamilyen problémáddal a rendőrökhöz fordulni?
- Személyes ismerősöm is van közöttük, ezért jobban bízom bennük. Őt eddig is
megkereshettem volna, de nem adódott olyan helyzet.
A kisebbik fiú félénken figyel. Kis idő múlva váratlanul megszólal:
- Nekem mindenki a barátom ebben a táborban, mert megbékélünk egymással.
- Hogy kerültél ide a táborba?
- Tavaly is voltam, és az osztályfőnököm az idén is szólt. Én mindenképpen el
akartam jönni, mert ez jó kis hely.
Amikor a családjáról esik szó, elcsuklik a hangja, bár igyekszik „férfiasan”
tartani magát. Nemcsak kor-, de sorstársak is: mindkettejük szülei elváltak, s más
lehetőségük nyaralásra nem is adódott.
A lányok beszédesebbek, szinte alig várják a megszólítást. Zsanett a szülei
válása óta két órát utazik a város egyik végéből a másikba, hogy iskolába
járhasson. Jelenleg Tatabánya mésztelepi iskolájába. A mésztelep a megyeszékhely
szociálisan legelmaradottabb negyede.
- Hogy szoktad meg az új környezetet? - kérdezzük a kislányt.
- Nem volt túl könnyű, de már nagyon megszerettem az itteni gyerekeket - feleli
Zsanett. - Vannak köztük túl vadak is, de a többség nagyon ragaszkodó. Sok a roma
származású. Jól kijövünk, csak talán az a baj velük, hogy túl tehetségtelennek
tartják magukat, és nem is próbálnak igyekezni. Én most gimnáziumba készülök -
teszi hozzá nem kis büszkeséggel a hangjában. - Eddig rendőr akartam lenni, de
nemrég anyukámnak a bíróságon akadt dolga, ahol megláttam a bírói öltözéket,
ami nekem nagyon megtetszett. Azóta az jobban vonz.
Zsanett után egy tizenhat év körüli fiatal lányt szólítunk meg.
- A mai előadás után nemet mondanál a drogra? - kérdezzük.
- Igen, de egyébként sem rongálnám magam ilyen szerekkel. Régebben, amíg Pesten
laktunk, voltak barátaim, akik drogoztak, s utána nem néztek ki valami jól.
- Budapestről költöztetek Tatabányára?
- Mondjuk inkább, menekültünk. Hét testvérem van. Nagy házunk volt. Egy banda
megjelent, és kizavartak bennünket a lakásunkból.
- Nem adtátok el nekik?
- Nem, arról szó sem volt. Azt mondták, ha nem megyünk el onnan, megölnek minket
vagy ránk gyújtják a házat, meg ilyesmi... Először a pesti lakásból üldöztek el,
aztán megjelentek a jászsági nyaralónkban is. Most a bíróságon van az ügy. A
nagymamánkhoz jöttünk ide, de nála csak az apu fér el, mert szegényesen él. Mi
anyuval és a hét testvéremmel az anya-gyermek szállón húztuk meg magunkat.
- Hova jársz iskolába?
- Most kezdem el a gimnáziumot.
- Ilyennek képzelted a rendőröket, mint amilyenekkel itt találkoztál?
- Nem. A tábori rendőrök nagyon kedvesek. Az üdülés előtt nagyon rosszaknak
képzeltem őket, mert úgy érzem, ami történt velünk, azt ők is végig tudták, de
nem tettek semmit.