Vissza a tartalomjegyzékhez

KISS V. KATALIN
Nyári programok a bűnmegelőzés jegyében

Bűn és bűnhődés. A Komárom-Esztergom megyei rendőrök e "folyamat" megelőzése érdekében szerveznek nyári tábort úgynevezett veszélyeztetett gyermekeknek. A táborozók rövid élettörténetét szomorú fordulatok tarkítják: elvált szülők, alkoholista, bűnöző apák, vagy éppen a fővárosi lakásmaffia miatt utcára került család, és folytathatnánk a sort. A tábor teljesen ingyenes, még költőpénzre sincs szükség, mert a kirándulások alkalmával a gyerekek egy-egy hot dogot, fagylaltot, csokoládét és üdítőt is kapnak.


Bolla Lajos. „Polgárbarát” Fotók: V. Sz.

A festői környezetben fekvő üdülőbe - amely egyébként a rendőri testület tulajdona - három turnusban érkeznek a gyerekek, összesen nyolcvanan. Bolla Lajos, a tatabányai rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályvezetője elmondta, számára azért fontos ez a tábor, mert így a gyerekekkel közvetlen módon megismertethetik a „polgárbarát” rendőrségi elvet. Ezzel pedig nem titkolt céljuk, hogy a gyerekek ne tartsanak a rendőröktől, ismerjék meg a munkájukat, feladatukat. A tábort vezető rendőrök egy része éppen ezért egyben pedagógus is. Hegedűs Csaba, Tatabánya közbiztonsági tanácsnoka, a Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság elnöke olyan lehetőséget lát a táboroztatásban, amely a közbiztonsági helyzet romlását akadályozhatja. Összekötik a „kellemeset a hasznossal”, így próbálnak elfoglaltságot biztosítani a szűkös anyagiak vagy nehéz családi körülmények között élő gyerekek számára - hogy legalább egy hétig ne legyenek az utcán.
Nem mindenki fogadta kitörő örömmel a tábor beindítását. Kóbori Kovács Ramóna főhadnagy - a tábor egyik szervezője - elmondta: volt olyan iskola, amely azzal az indokkal mondta vissza a táborozási lehetőséget, hogy az oda járó gyerekek „nem bűnözők”.


Kellemes nyaralás. Nem az utcán 

- Talán a „bűnmegelőzés” kifejezést érthették félre - mondta a főhadnagy -, pedig ez nem azt jelenti, hogy potenciális bűnözőknek szervezzük ezeket a programokat - tette hozzá.
- Elsősorban nem rendőrségi szempontból tekintettük át a családok helyzetét - vette át a szót Polányi Gábor törzszászlós. Nem az volt a mérvadó, hogy egy gyerekből bűnöző válhat-e vagy sem, hanem a szociális veszélyeztetettség ténye. Épp ezért teljesen ingyenes a tábor a résztvevők számára, még költőpénzre sincs szükségük, mert a kirándulások alkalmával egy-egy hot dogot, fagylaltot, csokoládét és üdítőt is kapnak. A kötetlen szabadidős programok mellett foglalkozásokat tartunk a bűnmegelőzésről, drogmegelőzésről, beszélgetünk a rendőrség munkájáról. A legfontosabb, hogy a gyerekek egy hétig nyaralnak.
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan táborozó, aki a bűnelkövetésben már érintetté vált, Kóbori Kovács Ramóna elmondta, hogy idén ugyan nincs, de az elmúlt évben volt olyan, akit az apja sorozatosan magával vitt betöréses lopásokhoz, kihasználva, hogy a gyerek tizennégy éven aluli. A drogokról szóló felvilágosító előadás után beszédbe elegyedünk két fiúval, akik éppen kosaraznak.
- Mit szólsz a rendőrökhöz? - szólítjuk meg a nagyobbat.
- Rendesek.
- Mernél valamilyen problémáddal a rendőrökhöz fordulni?
- Személyes ismerősöm is van közöttük, ezért jobban bízom bennük. Őt eddig is megkereshettem volna, de nem adódott olyan helyzet.
A kisebbik fiú félénken figyel. Kis idő múlva váratlanul megszólal:
- Nekem mindenki a barátom ebben a táborban, mert megbékélünk egymással.
- Hogy kerültél ide a táborba?
- Tavaly is voltam, és az osztályfőnököm az idén is szólt. Én mindenképpen el akartam jönni, mert ez jó kis hely.
Amikor a családjáról esik szó, elcsuklik a hangja, bár igyekszik „férfiasan” tartani magát. Nemcsak kor-, de sorstársak is: mindkettejük szülei elváltak, s más lehetőségük nyaralásra nem is adódott.
A lányok beszédesebbek, szinte alig várják a megszólítást. Zsanett a szülei válása óta két órát utazik a város egyik végéből a másikba, hogy iskolába járhasson. Jelenleg Tatabánya mésztelepi iskolájába. A mésztelep a megyeszékhely szociálisan legelmaradottabb negyede.
- Hogy szoktad meg az új környezetet? - kérdezzük a kislányt.
- Nem volt túl könnyű, de már nagyon megszerettem az itteni gyerekeket - feleli Zsanett. - Vannak köztük túl vadak is, de a többség nagyon ragaszkodó. Sok a roma származású. Jól kijövünk, csak talán az a baj velük, hogy túl tehetségtelennek tartják magukat, és nem is próbálnak igyekezni. Én most gimnáziumba készülök - teszi hozzá nem kis büszkeséggel a hangjában. - Eddig rendőr akartam lenni, de nemrég anyukámnak a bíróságon akadt dolga, ahol megláttam a bírói öltözéket, ami nekem nagyon megtetszett. Azóta az jobban vonz.
Zsanett után egy tizenhat év körüli fiatal lányt szólítunk meg.
- A mai előadás után nemet mondanál a drogra? - kérdezzük.
- Igen, de egyébként sem rongálnám magam ilyen szerekkel. Régebben, amíg Pesten laktunk, voltak barátaim, akik drogoztak, s utána nem néztek ki valami jól.
- Budapestről költöztetek Tatabányára?
- Mondjuk inkább, menekültünk. Hét testvérem van. Nagy házunk volt. Egy banda megjelent, és kizavartak bennünket a lakásunkból.
- Nem adtátok el nekik?
- Nem, arról szó sem volt. Azt mondták, ha nem megyünk el onnan, megölnek minket vagy ránk gyújtják a házat, meg ilyesmi... Először a pesti lakásból üldöztek el, aztán megjelentek a jászsági nyaralónkban is. Most a bíróságon van az ügy. A nagymamánkhoz jöttünk ide, de nála csak az apu fér el, mert szegényesen él. Mi anyuval és a hét testvéremmel az anya-gyermek szállón húztuk meg magunkat.
- Hova jársz iskolába?
- Most kezdem el a gimnáziumot.
- Ilyennek képzelted a rendőröket, mint amilyenekkel itt találkoztál?
- Nem. A tábori rendőrök nagyon kedvesek. Az üdülés előtt nagyon rosszaknak képzeltem őket, mert úgy érzem, ami történt velünk, azt ők is végig tudták, de nem tettek semmit.