BOHÁCS KRISZTINA
Mama, beszélj

Néhány héttel ezelőtt már szót ejtettünk rovatunkban a beszédről. Akkor a nyelv elsajátításának megfigyelt lépcsőfokairól szóltunk. Mivel a nyelv központi szerepet tölt be az emberi személyiség kialakulásában, jelen cikkünk a gondolkozás és a beszéd összefüggéseit vizsgálja. A tudósok már régen felfigyeltek arra, hogy a gyermek nyelvi fejlődése nagymértékben meghatározza jövőjének alakulását. Szoros kapcsolat van ugyanis a beszéd és a gondolkodás, a beszéd és az intelligencia között.

Csodálatos ajándék a nyelv… Egyedül az ember számára adatott kiváltság. Létrehoz, alkot, teremtőerővel bír. Komplex, sokszínű, hajlékony - képes alkalmazkodni használójához. Lehet szegényes, hibás, trágár vagy éppen nemes, tiszta és gazdag - attól függően, ki, mire és hogyan használja.
Nyelvünk gazdagsága ellenére (a magyar nyelv nagyjából egymillió szót tartalmaz, s ebből még a legnívósabb szótárak is csak 120 ezer szót dolgoznak fel) sok-sok felnőtt megfogalmazza azt a problémát, hogy néha mintha óriási szakadék lenne a bensőből feltörő gondolat, érzés, illetve ezek nyelvi megformálása között. Néha mintha elcsúszna, eltorzulna a gondolat, mire nyelvi formát ölt. Sokan úgy érzik, szókincstárukban nincs elég szó, nincs elég fogalom, amivel fején lehetne találni a szöget. S mintha az egész nyelvi önkifejezés és önmegjelenítés sikertelen lenne…
A nyelv és a gondolkodás oly szorosan összefügg, hogy a mondani kívánt tartalom nyelvi síkon, szavakban, félmondatokban tör a felszínre. Vagyis némi túlzással kijelenthetjük, hogy gondolkodni sem tudunk nyelv nélkül. Ésszerű tehát az a feltételezés, hogy nyelvi kompetenciánk fejlesztése maga után vonja gondolkodásunk, fogalmi kategóriáink s így önkifejezésünk fejlődését is.
Hatalmas szerepünk van hát abban, hogy mit is adunk a szemünk előtt cseperedő - vagy éppen még meg sem született - új nemzedéknek. Hiszen befolyásolni tudjuk gyermekeink nyelvi fejlődését, s ezáltal hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy olyan sikeres felnőttek legyenek, akik számára a nyelv nem megoldatlan frusztrációk forrása, hanem gondolataik pontos kifejezőeszköze lehet.

Már az anyaméhben…

Bármilyen furcsa, mire megszületünk, már egy sor „nyelvleckén” veszünk részt. A nyelvtanulás nagyon korán, már a mama méhében elkezdődik. Alig 30 évvel ezelőtt a kutatók még csak arra próbáltak magyarázatot találni, hogy mi is játszódik le az idő tájt, amikor a csecsemők gügyögni kezdenek. Azóta Peter Jusczyk, a Johns Hopkins University kognitív nyelvészettel foglalkozó tudósa olyan kutatásokat végzett, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a méhben lévő magzat folyamatosan hallja a külvilágban beszélt nyelv ritmusát, dallamát, hangmagasságát és intonációját - a nyelv ezen alkotóelemei ugyanis kiválóan átszűrődnek a magzatvízen keresztül. Mire a magzat kibújik, agya már sokkal érzékenyebben rá van hangolva saját nyelvének ritmusára, hangmagasságára és intonációjára, mint más nyelvekére.
Jusczyk és kollégái két érdekes kísérletet is végeztek, amelyekből kiderül, hogy az édesanya hangja és az anyanyelv szerepe mennyire meghatározó. Az első esetben vízfalon keresztül rögzített női hangokat (az egyik az anya, a másik pedig egy idegen nő hangja volt) játszottak le újszülött csecsemőknek. Az újszülöttek olyan cumikat kaptak, amelyeket egy nyomásérzékelő szerkezethez kapcsoltak. Az összes újszülött esetében bebizonyosodott, hogy nagyobb erővel szívták a cumikat, amikor saját édesanyjuk beszédét hallották, mint amikor az idegenekét. A második esetben pedig egy anyanyelvű és egy idegen nyelven elmondott szöveget hallottak a csecsemők. Itt is az anyanyelvű szövegre reagáltak hevesebben, szopóreflexük az anyanyelv hallatán működött intenzívebben.
Mindez azt mutatja, hogy egyáltalán nem elhanyagolható, hogy az anyaméhben fejlődő magzat mennyit hall leendő saját nyelvéből, hiszen azok a gyerekek, akihez többet beszélnek, mélyebb szinten elsajátíthatják a „kezdőknek szóló nyelvleckét”, elhanyagolt társaikhoz képest előnyre tehetnek szert. Jusczyk és társai arra biztatnak, hogy sokat kell beszélni a babákhoz már magzat korukban, olvasni nekik, zenét hallgatni velük - élénk mozgással vagy rúgással fogják tetszésüket kifejezni. A magzatvízben úszkáló kis emberről készült ultrahangos felvételek is azt mutatják, hogy a kicsi hall, érez (élesebb hangokra összerezzen), s még anyjának hangulati változásait is lereagálja. Kellő törődéssel már ilyenkor elindítható a nyelvhez fűződő pozitív viszony, s ezzel együtt a fejlettebb, érettebb szociális érzék és intelligencia.
Amerikában olyan hasra szíjazható speciális magnetofonok kaphatók, amelyek megfelelően strukturált szövegeket és zenét játszanak le. A kutatók szinte egybehangzó véleménye szerint azonban ezek a mesterséges eszközök túlkapásnak számítanak, amelyekkel vigyáznunk kell, hiszen a magzatvíz nemcsak gyorsabban vezeti, hanem fel is erősíti a hangot, ami károsíthatja a magzat hallását.

A nyelv elsajátításának folyamata

Általánosságban elmondható, hogy sokat tudunk már azokról a lépcsőfokokról, amelyeken keresztül eljutunk odáig, hogy felnőttként megfelelően tudjunk kommunikálni. Ha valamelyik fejlődési szakaszban lemaradás vagy hiba történik, örökre nyoma maradhat anyanyelvünkben. Azt azonban senki sem tudja megmagyarázni, hogyan tanulja meg a kisgyermek a nyelvet! Ez az egyik olyan ‘fehér folt’ a nyelvtudományban, amely mindeddig még rejtély maradt. Azok a személyek, akik életüknek első három évében valamilyen oknál fogva nem tudtak anyanyelvet tanulni, bármilyen intenzív képzésben részesüljenek is felnőtt korukban, lemaradásukat maradéktalanul behozni már nem tudják.
Az újszülöttek úgy jönnek a világra, hogy szervi szempontból a világon létező mintegy hatezer nyelv összes hangját (fonémáját) képesek lennének elsajátítani, mi több, ezeket a fonémákat meg is tudják különböztetni egymástól. Meghökkentő ez az adottság! Kiváltképp annak tudatában, hogy mi, felnőttek, már azzal is küszködünk, hogy felismerjük, amikor hasonló, de egyébként teljesen különböző hangokról van szó valamely idegen nyelvben… Az egy hónapos csecsemő világosan különbséget tud tenni például az angol thick és then szavak eltérő th hangjai között vagy a magyar f és v között. Hat-tíz hónapos koruk körül azonban ez a csodával határos képesség eltűnik: a környezet szelektív módon felerősíti saját nyelvének hangjait, míg az idegen nyelvek hangjaival szemben az érzékenység fokozatosan eltűnik.
Néhány hónap után a csecsemő elkezdi saját hangját próbálgatni: a legfurcsább variációkban különféle hangokat „mond ki”, gőgicsél. Felnőtt fejjel ezt a szakaszt szenvedjük át a nyelvórákon „kiejtési gyakorlatok” címszó alatt…
Sokáig szívósan élt az az elképzelés, hogy anyanyelvét úgy tanulja meg a gyermek, hogy utánozza azokat a mondatokat, amelyeket környezetétől hall. Ezt azonban csak részigazságként fogadhatjuk el, hiszen akkor mi magyarázná az olyan furcsaságok létrejöttét, mint „Ott a gyerekekek”, „tégemet”, vagy „lók”. A kezdeti utánzás mellett a gyermek agya folyamatosan dekódolja a környezetből kapott milliónyi példamondat mögött rejtőzködő grammatikát, s ezt az absztrakt szerkesztési szabályrendszert próbálgatja aztán, néha sikerrel, néha sikertelenül… Bizonyos, hogy az általánosabb elvek felől halad a specifikusabb, szűkebb szabályok felé, s a legvégén tanulja meg a kivételeket. Hogy mi is ez a dekódolási folyamat, mit is tesz eközben az agy, nem tudjuk.
Bizonyos, hogy gazdagabb nyelvi „input” gazdagabb „output”-ot eredményez. Minél több nyelvi ingernek tesszük ki a gyermeket, annál jobban megkönnyítjük helyzetét. „Sok-sok beszéd, felolvasás, mondóka, és szójáték…” - javasolja Jusczyk. „Az a gyermek, akiben kifejlődött egy érzékenység a rím és ritmus felé, nagyon könnyen megtanul olvasni.”

A siker kulcsa…

A gyermek szociális, érzelmi és gondolkodásbeli fejlettségének egyik mérőeszköze az általa beszélt nyelv minősége. Az, hogy beszéd és siker között komoly összefüggés van, jól látszik már egy egyszerű iskolai felelés vagy egy későbbi egyetemi vizsga kapcsán is. Azok a nebulók, akik tényszerű tudásukat - még ha éppen kevesebb is - nagy leleménnyel és gazdag nyelvezettel tálalják, általában nem kapnak végletesen rossz osztályzatot. A fejlett szókinccsel és grammatikával rendelkező gyermekből érettebb, okosabb, talpraesettebb felnőtt lesz. Az emberi társadalom minden szegmensében igaz (legyen az politika, üzleti élet vagy bármi más), hogy a kiváló kommunikációs készséggel és kapcsolatteremtési képességgel bíró személyek sikeresebbek, mint az önkifejezéssel küszködő emberek.
Fontos, hogy a „nem dolgozó”, „csak” gyermekeiket nevelő édesanyák tudatosítsák magukban: a gyermekkel töltött első három év munkájának nagyobb a tétje, mint talán a munkahelyükön volt. Ebben a néhány évben ugyanis olyan alapot adhatnak, amely 70-80 év sikerében (vagy sikertelenségében) lehet meghatározó.