Vissza a tartalomjegyzékhez

SZLAZSÁNSZKY FERENC
Hamiskártyás diákok

Igazán büszke lehet a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola arra a két nebulójára, akik példás gyorsasággal ültették át elméleti ismereteiket a távközlés és informatika napi gyakorlatába. A srácok végtelenített telefonkártyákat gyártottak az alma mater számítógépein. Az okozott kár milliós nagyságrendű. A hatóságok csalás alapos gyanúja miatt őrizetbe vették a diákokat, és lefoglalták a főiskola két számítógépét - értesítette lapunkat a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese. A Matáv munkatársa szerint az immár öt éve zajló szolgáltató-hamisító párharc a jövő tavaszra egyértelműen a telefontársaságok javára fog eldőlni.
A telefonkártya-hamisítás a kártyával működő utcai telefonok üzembe helyezésekor, mintegy öt évvel ezelőtt indult „hódító útjára”. Azt megelőzően - a mai kifinomult csalási módszerekhez képest - barbár mechanikai beavatkozások domináltak a telefontársaságok megkárosításában: a tolvajok egyszerűen szétverték a célállomást, majd a készülékben talált pénzzel távoztak. Az ilyen esetek visszaszorítására helyezte üzembe a Matáv a kártyával működő telefonokat, amelyekben nincs pénz, ezért szétverni sem érdemes őket.
A kalapáccsal, pajszerral felfegyverzett rablók tevékenysége valóban csökkent, az új kihívásra azonban rövidesen egy új „szakmai kör” reagált: a számítógépes csalók tábora. Egy hamisított és végtelenített telefonkártya önköltségi ára ezer forint alatt van, piaci értéke viszont tíz-húszezer forint - tájékoztatta lapunkat Bertalan Sándor, a Matáv biztonságfelügyeleti igazgatója. A kártyákat alapvetően két felhasználói kör vásárolja. Az első és kevésbé kártékony a Magyarországon dolgozó vagy tanuló külföldiek azon része, akik az otthonnal való kapcsolattartás költségeit kívánják csökkenteni. A veszélyesebb társaságot azok alkotják, akik pénzt is keresnek a hamis kártyákkal, természetesen a telefontársaság kárára. Ebben a gépezetben a kandós fiúkhoz hasonló hamisítók csak egy kisebb fogaskerék szerepét játsszák. A dolog a következőképpen fest: a csaló alapít egy úgynevezett audiotex szolgáltató céget - ebbe a kategóriába tartoznak az emelt árkategóriás parti-, szex- vagy rejtvény-telefonvonalak -, és szerződést köt egy külföldi távközlési társasággal. Eddig a pontig akár legálisan is működhet(ne) az üzlet, hiszen az érdeklődők elkezdik hívni a megadott telefonszámot, majd a számlát befizetik a Matávnak.
A Matáv, miután rajta keresztül történt a hívás, fizet a külföldi telefontársaságnak, aki viszont jutalékot ad az audiotex-szolgáltatónak, hiszen az jelentős bevételhez juttatta. A csalás akkor veszi kezdetét, amikor az audiotex-szolgáltató elkezdi hívatni a saját számát. Ehhez a művelethez végtelenített kártyát és bértelefonálókat alkalmaz. Utóbbiak beállnak egy fülkébe és órákon át tartják a kapcsolatot a megadott számmal. A hívás árát - amely egy óra alatt elérheti akár a tízezer forintot is - a Matáv átutalja a külöldi partnernek, maga viszont sosem jut hozzá, hiszen a telefonálást hamis kártyával bonyolították.
Az elmúlt években a céget ily módon ért veszteség mértékét üzleti titokként kezelik, de nyilván nem kis pénzről van szó. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy - mint azt Bertalan Sándor elmondta - a jövő év elejétől új telefonkártyrendszert helyez üzembe a Matáv. Ennek illegális használatához hosszú időre, és nagyon drága gyártóberendezésekre lesz szüksége a kísérletezőkedvűeknek.