Olvasóink leveleit szerkesztett formában közöljük. Nem adunk helyet
szélsőséges, az emberi méltóságot sértő megnyilatkozásoknak, illetve olyan
véleményeknek, melyek fölösleges indulatokat keltenek.
Tisztelt Szerkesztőség!
Köszönöm az inkvizícióról szóló kiváló cikküket. A katolikus egyház igaz
története különösen aktuális ma, amikor a nyugati protestáns keresztények, nem
lévén tisztában a római egyház valódi természetével, lelkesen együttműködnek
vele, megtagadva ezzel a reformációt és bibliai örökségüket.
Egyetlen dolgot szeretnék pontosítani: talán nem igazságos azt mondani, hogy Luther
és Kálvin is bűnös, vagy éppen bűnösebb az eretnekek kivégzésében, mint a
katolikusok. Kálvin esetében egyetlen személyről, a Genfben megégetett Szervétről
beszélhetünk, és ehhez is kevés köze volt, bár való igaz, hogy nem fejezte ki egyet
nem értését a büntetéssel, amelyet a polgári hatóság szabott ki Szervétre,
amiért nyilvánosan tanította, hogy a Szentháromság nem létezik.
Szívélyes üdvözlettel:
Ottó Erős
Windsor, Anglia
(A lapunk 1998/24. számában megjelent cikk a német Der Spiegel magazin
összeállításának rövidített változata volt - a szerk.)
Tisztelt Szerkesztőség!
A Hetek 1998. május 30-i száma interjút közölt Tamás Gáspár Miklóssal. Ebben a
megkérdezett azt mondotta: „…az a tény, hogy egyáltalán felmerülhetett, akár
tréfa formájában is az, hogy Boross Péter ismét belügyminiszter legyen, hát ez,
mondjuk, kétségkívül felháborodással kell hogy eltöltse a liberális
közösséget.”
Sajnálatos módon Tamás Gáspár Miklós nem volt mindig enynyire szigorú Boross Péter
megítélésében. Amikor én 1993. február 2-án parlamenti felszólalásomban
politikailag keményen bíráltam Boross urat mint belügyminisztert, akkor ezzel
kapcsolatban Tamás Gáspár Miklós már másnap sietett nyilatkozni a sajtónak (nem
mint filozófus, hanem mint az SZDSZ Országos Tanácsának az elnöke és
országgyűlési képviselő), nyilatkozatában pedig nem Borosst bírálta, hanem engem
dezavuált.
Felszólalásomban én a szélsőjobboldal bizonyos megnyilvánulásait támadtam és
kifogásoltam, hogy a hatóságok némán, sőt olykor cinkosan tűrik ezeket. Boross
úrról a parlamenti jobboldal zúgása és kiáltozása közepette - ezt mondtam:
„…aki a szélsőjobb képviselői előtt, kegyüket keresve, gyanús homályossággal,
valamiféle idegen szellemiség eltakarítását emlegeti, de hagyja, hogy a szeme
láttára ágáljanak a fasizmus szálláscsinálói és martalócai” - az olyan
belügyminisztert a demokrácia szempontjából politikailag megbízhatatlannak tartom.
Felszólalásom közben - minden joggal és szokással ellentétesen - kikapcsolták a
parlament mikrofonját. Tamás Gáspár Miklósnak ez ellen sem volt kifogása, sem az
ellen, amit a kormánynak és belügyminiszterének a szemére vetettem, kifogása volt
ezzel szemben az én felszólalásom ellen. No persze, „csak a hangneme ellen”…
Amikor ezek után levélben kérdeztem Tamás Gáspár Miklós urat, hogy miért nem a
szélsőjobboldalt és a vele cinkos MDF-es jobboldalt támadja, miért engem, akkor még
választ sem kaptam.
Így festett 1990-1994 között az SZDSZ egyes akkori vezető személyiségeinek
„kemény ellenzékisége”. Csodálkozhatunk, ha a jobboldalnak, ezen belül a
szélsőjobbnak megnőtt a szarva?
Tisztelettel
Gadó György, Budapest
Bár szerkesztőségünk továbbra is tartja magát ahhoz, hogy
szélsőséges megnyilatkozásoknak nem ad helyet, az alábbi levelet mégis helyesnek
láttuk közölni. Hiszen ezek a sorok „csak” bennünket érintenek. No comment.
„A napokban kezembe nyomta valaki ezt a szennylapot. Eddig a létezéséről sem
tudtam. Ehhez képest a Népszabadság kismiska.
Miket irkálnak Önök itt össze? Pocskondiáznak, lázítanak és bujtogatnak. És még
Önök állítják a jobboldalról, hogy szélsőségesek. Akkor Önök mik? Nem tudom,
milyen kisebbség érdekeit védik, hisz Önök nem is magyarok. Önök nem akarják
Magyarország virágzását, jobbra-szebbre fordulását. Arra kell gondolnom, hogy vagy
szélsőséges kommunista, vagy zsidóimádó újság ez. Siratják a zsidókat, mert azok
sajnáltatják magukat. Ki a csuda bántja ma Magyarországon a zsidót? Maradjanak már
végre csendben. És hagyják abba a holocaustozást. Lássák be egyszer s mindenkorra,
hogy a múltban nemcsak ők szenvedtek, hanem a magyarok is. Vagy talán kétségbe
vonják Recsket? A Gulágot? A svábok kitelepítéseit? Az ötvenes évek
internálótáborait? És az ‘56 utáni megtorlást, akasztásokat? Itt nem a zsidók
szenvedtek, hanem maga az ártatlan nép. Félnek a Fidesztől és a jobboldaltól?
Miért? Talán bűnösnek érzik magukat? A becsületes, tisztességes magyar ember nem
fél senkitől.
Azt ajánlom, fogják vissza magukat, ne hőbörögjenek, ne lázítsanak, és akkor senki
sem fogja bántani a kedves kis zsidóikat. Az pedig ne fájjon, hogy összefogott végre
a magyar jobboldal. Vagy Önök azt hitték, egy életre bérletet váltottak itt a
posztkommunisták? Gyűlöletes a hangvételük, a huhogás és a kuvikolás. Végre
elszálltak a szabad madarak, most jönnek a kuvik madarak?
Szégyelljék magukat!
Sz. A.
(név és cím a szerkesztőségben)