A gyermekkori egészségügyi problémák között a lelki és fizikai sérüléseknek
évente több gyermek esik áldozatul, mint az összes többi betegségnek együttvéve
- mondta egy gyermekekről szóló konferencián dr. Pelényi Attila, a Heim Pál
Kórház sebészeti osztályának főorvosa. Sajnálatos módon nemegyszer a szülők
okoznak maradandó sérüléseket a gyermekeiknek. A kegyetlenkedések mögött
legtöbbször a házastársak közötti konfliktusok állnak. Megdöbbentő az is, hogy
növekszik a gyermeköngyilkosságok száma.
Dr. Pelényi szerint olyan gyermekbaleseti centrumokat kellene létrehozni, ahol 24
órás fogadókészséggel, magas szintű gyógyító munkával lehetne segíteni a bajba
jutott gyermekeknek. Ilyen jól szervezett intézmények kezelhetnék az összes
balesetet, illetve sérülést 16 éves korig. A főorvos szerint a gyermekek helyzete
összefügg a családok és az oktatási rendszer helyzetével, ezért fontos lenne
oktatási programokat is indítani a gyermekek érdekében. Érthető okokból a
szünidőben növekszik meg leginkább a balesetek száma. A külön intézményrendszerre
azért is van szükség, mert a gyermekek nem „mini felnőttek”, s ezért más
ellátásra van szükségük.
Dr. Láng Klára, a Heim Pál Kórház toxikológiai (mérgezési) osztályának
megbízott osztályvezetője azt tapasztalja, hogy legtöbbször figyelmetlenség miatt
történnek gyermekkori mérgezések. A háztartásban sokszor rossz helyen tárolt, elöl
hagyott veszélyes vegyszerek kínálják magukat: a gyerekek pedig mindent kipróbálnak.
Szerinte a gyerekeket nevelni kell arra, hogy gyógyszerszerű dolgokat ne vegyenek a
szájukba. Sajnálatosnak tartja, hogy ez sok családban nem egyértelmű igény. Dr.
Karácsonyi Gyöngyvér, az intenzív osztály orvosa elmondta: egyre növekszik az
öngyilkos mérgezések száma. Itt a legveszélyeztetettebb korosztály: a tizenévesek,
akik nem is annyira az életük eldobásának eltökélt szándékával követik el
tettüket, mint inkább környezetük figyelmének felkeltése céljából. Amint azt dr.
Szokoly Mária, a kórház pszichológusnője a Heteknek elmondta, az elkövető gyerekek
többsége úgynevezett ingerszegény környezetből jön. A túlontúl elfoglalt
szülőknek nincs idejük a gyermekükkel foglalkozni, és ezt ajándékokkal vagy
pénzzel pótolják, pedig a legfontosabb a szeretet lenne, amelynek beszélgetés és
odafigyelés formájában kellene megnyilvánulnia.
A gyermekek elfoglaltság nélkül unatkoznak, nem érzik magukat fontosnak. Az az egyre
inkább jellemző szokás sem segít a gyermekeknek, hogy a szülők leültetik őket a
bekapcsolt televízió elé. Így a tévé idővel „kábítószerré” válik.
Megvonás esetén aztán elszabadulhatnak az indulatok. Lapunk tudomására jutott egy
eset, melynek egy 11 éves kisfiú volt a „főszereplője”. A tinédzser az X-akták
lelkes nézője és „rabja” pusztán azért kísérelt meg öngyilkosságot, mert az
édesanyja nem engedte megnéznie a filmet. A gyermek egy „kvázi villamosszéket”
barkácsolt, hogy áramütéssel vessen véget életének. Az elektródákat a fejére és
a mellkasára tekerte, miközben egy papírdarabra ezt írta fel: „Az igazság odaát
van.” Szerencséjére túlélte az áramütést.
Dr. Pelényi Attila főorvos az előforduló sérülések egy másik megrázó
formájáról is beszélt: a súlyosan bántalmazott gyermekekről. Az elkövető szülők
vagy rokonok mentségként azt hozzák fel, hogy a gyermek rossz alvó, ostoba vagy
nehezen kezelhető. Mindezt csak azért, mert a pici már egy félórája megállás
nélkül sír. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek többsége csak
későn vagy egyáltalán nem kerül kórházba. A rendszeres verések és a
megfélemlítés következtében a gyermek pszichéje, viselkedése is károsodik, s így
a generációk adják tovább a brutalitást. A Heim Pál Kórház orvosai elképesztő
dolgokat tapasztaltak, horrorfilmekbe illő történetekről tudnak. Évente 15-20 gyermek
kerül be hozzájuk azért, mert az otthonukban brutálisan bántalmazták őket. Ezt
csupán a jéghegy csúcsának tartják.
Előfordult, hogy a szülők falhoz vágták síró csecsemőjüket, máskor ledobták a
földre. A nagyobbakat a kegyetlen apák vagy anyák vasalózsinórral korbácsolják,
ütik, rugdossák esetleg égő cigarettacsikket nyomnak a bőrükre.