Bill Clinton jövő heti pekingi látogatása során az egyik központi
kérdés minden bizonnyal Tajvan lesz. Washington - Kína követeléseinek megfelelően
- a „három nem” politikáját hangsúlyozza, azaz nem támogatja a „két Kína”
politikát, nem ismeri el a szigetország függetlenségét, és nem járul hozzá Tajvan
ENSZ-felvételéhez.
Ennek ellenére Clinton valószínűleg nem lesz hajlandó beleegyezni abba, hogy
leállítsa korszerű fegyverek szállítását Tajvan számára.
Miután Kína 1997 nyarán visszanyerte Hongkongot, másfél év múlva, 1999
decemberében visszakapja Portugáliától Macaót is. Peking számára ezzel Tajvan marad
a legfontosabb cél a területi követelések listáján.
A múlt hónapban Csiang Cö-min kínai miniszterelnök az anyaországgal való
újraegyesítés felgyorsítását sürgette. Bár Tajpej elutasítja a csatlakozási
tárgyalásokat a Kínai Kommunista Párttal, a kapcsolatok normalizálása érdekében
1991-ben elismerte a pekingi kommunista kormányt.
Az újraegyesítés érdekében Kína elméletileg négy lehetséges eszközhöz nyúlhat:
választhatja a meggyőzés, a megfélemlítés, egy tajvani blokád avagy egy közvetlen
katonai akció lehetőségét. Ami az első változatot illeti, Tajpej már kijelentette:
elutasítja a Hongkong-típusú megoldást. Kína folytathatná jelenlegi politikáját
is, azaz a tajvaniak megfélemlítésére irányuló rendszeres katonai gyakorlatok
megtartását, ebben az esetben számolnia kell azonban a várható amerikai
válaszlépésekkel. A tengeri blokád szintén nemzetközi kritikának tenné ki a kínai
vezetést.
Az Egyesült Államok Tajvan-politikája az elmúlt ötven évben többször is módosult.
A koreai háború idején az amerikai hadiflotta védelmébe vette Tajvant, és 1954-ben
az USA - a kínai tiltakozás figyelmen kívül hagyásával - védelmi szerződést
írt alá Tajvannal. A kínai-amerikai kapcsolatok javulásával párhuzamosan 1979-ben
Carter elnök visszavonta Tajvan diplomáciai elismerését. Amikor azonban a kínai
haditengerészet 1996-ban - közvetlenül a szigetországban tartott parlamenti
választások előtt - hadgyakorlatokat hajtott végre, az USA két
repülőgép-anyahajót irányított a térségbe Tajvan támogatására.
Az 1996-os incidens nyilvánvalóvá tette, hogy Peking kész katonai választ adni Tajpej
függetlenségi törekvéseire. Szakértők szerint az Egyesült Államok hadserege
tízszer erősebb, mint a kínai, ezért egy esetleges katonai összecsapás esetén
abszolút tengeri és légi fölénnyel rendelkezne. Kérdés azonban, hogy az USA Tajvan
segítségére sietne-e egy kínai támadás esetén? Washington jelezte, hogy nem segít
Tajvannak a diplomáciai függetlenségi törekvései során, de amennyiben Kína Tajvan
provokációja nélkül támad, akkor az amerikai hadsereg minden bizonnyal beavatkozna a
konfliktusba.
A sziget száz éve
Formoza, ahogy Tajvant akkoriban hívták, 1895-ben japán fennhatóság alá
került a kínai-japán háborút lezáró béke értelmében. A második világháború
végén a japánok Csiang Kaj-sek tábornoknak adták át a szigetet. Amikor 1949-ben
megtörtént a kommunista hatalomátvétel Pekingben, a Csiang Kaj-sek által vezetett
nacionalisták Tajvanra menekültek, ahol létrehozták a Kínai Köztársaságot. A
kommunista kínai kormány álláspontja szerint - amely sohasem gyakorolt hatalmat
Tajvan felett - Tajvan „elszakadt lázadó provincia”, amelynek nincs joga
diplomáciai kapcsolatokat fenntartania a külvilággal.